Milyen elvált szülők gyerekének lenni? Milyen megosztani az életet a szülők és esetlegesen mostohaszülők között? És vajon tényleg örüljön a gyerek, mert több karácsonya is van egy évben? Nem tudom ezekre a választ, pedig kétszeresen elvált anyuka vagyok.
Egy biztos, nem irigylem a gyermekeimet. Ők ugyan tényleg többször is „szentestézhetnek” minden évben, nekem pedig nincs egy igazi december 24-ém sem, az igazi vesztesek mégis ők lehetnek. Éppen ezért teszek meg azért mindent, hogy a lehető legkevésbé jelentsen nekik gondot a többszörös karácsonyozás, és az ezzel járó állandó oda-vissza utazgatás. Mert ez mégsem ugyanaz, mint amikor egy család indul EGYÜTT karácsonyi turizmusra, hogy végigjárja a rokonságot…
Gyermekelhelyezés karácsonykor
Nálunk egyedi „felosztás” született a válásaim után, aminek következtében a karácsonyi logisztika az évvégi legfőbb attrakció, esetenként pedig igazi rémálom. Azaz lehetne, de mégsem az. Kegyetlenül hangzik, de ha Excel van, minden van.
A téli szünet kezdetével a gyermekeim kiröppenek az anyai fészekből, és átröppennek az apák otthonaiba egészen december 25-ig. Ez azt jelenti, hogy én valóban egyedül töltöm a szentestét, utána azonban mindent triplán bepótolok. Ennek a fajta megállapodásnak a hátterében nyomós indokok húzódnak meg, mégpedig épp a gyerekek.
Nekik és nekem ugyanis nagyon fontos, hogy karácsonykor több napot tölthessünk el vidéken a nagyszülőknél (az én szüleimnél), ahol ilyenkor mindig összegyűlik a család apraja-nagyja. Ez a legminimálisabb létszám esetén is 16 főt jelent, de volt már olyan ünnepünk, amikor 42-en álltuk körbe a fát. Pontosabban ki-ki testi adottságainak megfelelően ült vagy feküdt a földön, az asztal alatt, vagy volt a másik ölében.
Csodás emlékeim vannak a karácsonyainkról és szerencsére a gyermekeim is imádják ezeket a közös ünnepeket, ezért soha nem kérdés egy percig sem, hogy a téli szünet felét 300 kilométerrel arrébb töltjük. Hát ezért olyan a gyermekelhelyezési megállapodás nálunk, amilyen — felesben megy a téli szünet.
Ez eddig tiszta sor, a helyzet csak attól bonyolult mégis, hogy ezt az apák családjaival is össze kell hangolnom, nem beszélve a lurkókról, akiknek többször kell ki-becsomagolniuk a hátizsákjaikba, mint Rockenbauer Pálnak egész életében.
Idén ráadásul a helyzet kicsit változott is.
Kis karácsony, rövid karácsony
A legkisebbem már 18-án este elment itthonról, a nagyok viszont még maradtak, hogy egy utolsó közös bevásárlókörutat megtehessünk. Ezt is kétfelé kellett azonban osztani, mert a testvérek egymást is meg akarták lepni, ergo az egész negyedik adventi hétvégém a nagyjaim kísérgetésével telt.
Mivel a lányomnak még 20-án is volt iskola, de a középsőmnek már nem, az idei apai átruccanásuk is két lépcsőben történt. Ennek következtében én sem tudtam olyan hamar elkezdeni az ajándékok becsomagolását, mint szoktam, hiszen ragaszkodom ahhoz, hogy a meglepetés akkor is meglepetés legyen, ha az embernek már kamasz gyermekei vannak.
De nem panaszkodhatok, hiszen általában december 21. körül kiürül a lakás és végre nekiállhatok annak, amit a legjobban szeretek az évben: karácsonyt varázsolni a gyerekeknek.
Egy dolog miatt vagyok csak szomorú: 25-én, karácsony első napján csupán néhány órát tudok velük tölteni, vagyis mindössze egy rövid esténk van arra, hogy örüljünk egymásnak, az ajándékoknak, hogy játszunk az új szerzeményekkel vagy épp megnézzünk egy karácsonyi filmet.
Az apukák azonban nem tudják őket hamarabb visszahozni, hiszen a legkisebbemnek is van még egy másik testvére a másik ágról, és persze unokatesói is, így ott is több család logisztikázik egyszerre. Amikor még mozaikcsaládként éltünk, ezt nem is tudtuk igazán jól, azaz mindenki megelégedésére megoldani. Most egy fokkal könnyebb a helyzet, az Excelnek hála pedig átláthatóbb is.
Hányszor jön a Jézuska?
A gyermekeimnek tehát háromszor is jön a Jézuska, háromszor is énekelnek és háromszor is elfogyasztják az ünnepi menüt, ha pedig a szüleimnél a nagycsalád is összegyűlik, akkor négyszer. Mert nálunk az is hagyomány, hogy a szüleim testvérei és azok családjai is leugranak legalább egy napra egymás köszöntésére. A pandémia miatt ez tavaly nem valósult meg, akkor 27-én Zoom-on keresztül koccintottunk, énekeltünk és beszélgettünk órákon át a nagybácsikkal, nagynénikkel, unokatesókkal, másodunokatesókkal, és úgy néz ki, ez idén is így lesz.
Most tehát 3 szenteste és egy Zoom-buli jut a lurkóknak, nekem pedig remélem sok-sok mosoly tőlük.
Mert nagyon szeretném, ha idén is azt mondanák, amit — mindezek ellenére — eddig mindig: Ez volt eddig a legjobb karácsonyunk, anya.
Nyitókép: Freepik
Belső kép: Davida
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
