Barion Pixel Skip to content

Lelke van a bornak – Krisztinát tényleg a GPS vezette karrierváltáshoz

Nem volt még harmincéves, amikorra nemcsak, hogy karriert váltott, de új hivatásában számos szakmai díjat zsebelt be. Csetvei Krisztina tíz éve palackozza a szőlőt az ország legkisebb borvidékén, és vallja, jó bort készíteni csak szeretettel lehet.

Először jár Móron, két helyi borász meghívására érkezett. Csakhogy a GPS megvicceli, rossz helyen parkol, egy öreg pince bejáratánál – ez se nem Kamocsay Ákos, se nem Miklós Csabi portája. Előbukkan viszont egy kedves öregúr, beinvitálja a huszonéves lányt, mutatja a pincét – ami éppen eladó. Szinte pillanatok alatt születik meg a döntés: a lány, aki korábban csak messziről ismerkedett a bor készítésének folyamatával, megveszi a pincét, meg a hozzá tartozó apró szőlőt is.

Szabadka, Budapest, Mór

Bő tíz év telt el a sorsszerű parkolás óta. Csetvei Krisztina ma már nem téved el Móron, sőt: mintha világéletében itt élt volna, noha gyerekként Szabadkán lakott, kamasz és húszas évei nagy részét pedig Budapesten töltötte.

– Nemrég végeztünk a friss újborok palackozásával, később rendeléseket csomagolunk, adunk át a futárnak. Van még a szőlőben is némi dolog. A borász soha nem végez a munkával, maximum átmenetileg teszi le a faladatot – mondja Kriszti nevetve. Vidámságát hallva kedve lenne az embernek fogni magát, mindent hátrahagyva a móri Vénhegyre költözni, és ezentúl csak szőlővel meg borokkal foglalkozni.

Az ország legkisebb borvidékén Kriszti 27 évesen kezdett borászkodni, harmincéves korára már nemcsak ismerte nevét a szakma, de meg is jutalmazta számtalan díjjal, tavaly pedig az ország legjobb ötven borásza közé választották.

Fotó: Nagy Gábor

Szólít a szőlő

A szakmai sikereket látva az ember azt hinné, Kriszti gyerekkora óta szívja magába a borászat tudományát. Pedig mérnök szülők mellett nem is volt kérdés, neki is a Műszaki Egyetemen a helye, ő pedig szófogadó gyerekként ment tanulni oda, ahol édesapja és édesanyja is diplomázott. Gazdaságtudományi szakra járt (mérnöki tudományoknál jobban vonzotta a marketing), és negyedéves volt, amikor sorsa megpecsételődött: szakmai gyakorlatra jelentkezett ugyanis a Béres Szőlőbirtok és Pincészethez. – Mindig csak a gyógyszerészeti termékek, meg persze a csepp ugrott be a nevezett családról, nagyon kíváncsi voltam, hogyan oldják meg a marketingfeladatot, hogy borászatukat is megismertessék az országgal – meséli.

– A szőlőbirtokon, Erdőbényén találkoztam Bárdos Saroltával, ő volt az első női borász, akit megismertem. Lenyűgözött a munkája! Élmény volt kóstolni ezeket a kiváló tokaji borokat, a Béres családnak köszönhetem, hogy beleszerettem a borászat világába. Ők indítottak el a pályán, hiszen nemcsak szakmai tapasztalatot szereztem náluk, de kaptam tőlük egy utalványt Mészáros Gabriella Borkollégiumába, a WSET-bortanfolyamra. És nem feledkezhetünk meg Bóni Lászlóról, édesapám szabadkai barátjáról sem, a DiBonis pincészet tulajdonosáról, akitől szintén sokat tanultam. A nála kóstolt shiraz máig meghatározó borélmény.

Kriszti tehát a borok szerelmese lett, de még nem borász: befejezte az egyetemet, elhelyezkedett a Magyar Telekomnál marketingesként, hétköznap dolgozott, szabadidejében pedig tanult, tanult, tanult és persze borkóstolókra járt. És közben egyre erősödött benne az érzés: hivatása a borászat.

Megérzés és önbizalom

Néhány évvel később, 2011-ben Kriszti a budai Borfesztiválon izgult: első tételének bemutatására készült. – Büszkén és kicsit lámpalázasan álltam a Napholdcsillag palackok mögött. Kérdezték, hol a többi bor? Nem volt több. Utólag nem is értem, honnan volt ennyi kurázsi bennem, hogy a szakma legjobbjai elé egyetlen borral álljak ki. De nem sült el rosszul a dolog – nevet –, a Bock Bisztró a kóstoló után jelezte, megvenné, ami Napholdcsillagom csak van. Összesen egy hordó volt.

Rövid időn belül hosszú utat járt be: Krisztivel nagyot fordult a világ.

– Egyre erősödött bennem az érzés, hogy bár becsülettel elvégzem a munkám a multinál, nem az én világom. Azokban az években vesztettem el édesanyámat: mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Azon a bizonyos móri látogatáson pedig eldöntöttem, belevágok.

– Anyai örökségemből és édesapám segítségével megvettem a pincét, szőlőt. Nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáim, hiszen nagyot kockáztattam, de valahogyan ösztönösen éreztem, jó az irány. Az első hordóm, a Napholdcsillag Kamocsay Ákos pincéjében készült még, 2011-től pedig a család segítségével belevágtunk a Csetvei Pincészet megépítésébe.

Fotó: Nagy Gábor

A Napholdcsillag – Kriszti ikonikus,  máig legnépszerűbb bora – különleges cuvée: a Nap a chardonnay, a Hold a szürkebarát, a Csillag pedig az ezerjó, Mór legjellegzetesebb szőlőfajtája.

A rajt gyors volt: csak néhány esztendeig készítettek bort százas nagyságrendben, ma már tizenötezer palackot adnak el évente. Közben Kriszti párhuzamosan végezte a Corvinus Egyetem szőlész-borász képzését és a budafoki Soós István Borászati Technikum levelező szakát. A magánélete is jól alakult, férjhez ment Machán Frigyeshez, megszületett lányuk, Panni – lassan ötéves nagylány –, ráadásul a móri birtok kiegészült egy kis somlói szőlővel.

Legyen az unokáinknak is

Bár tíz év eltelt az indulás óta, Kriszti ugyanúgy kiveszi a részét a munkafolyamat minden részéből, mint az első hetekben. – Családi vállalkozás a miénk. A csapatot rajtam és a férjemen, Fricin kívül két rangidős kolléga (Klein József és Kiss József, vagyis a Józsik) segítik, és még Törő Lackó dolgozik a szőlővel, borokkal az év minden napján. Imádom a munkafolyamat minden részét, a metszést, a szüretet, a pincemunkákat, a palackozást, a kóstoltatást… Nem szívesen adom ki a kezemből a feladatot, de ezekben az emberekben száz százalékosan megbízom.

A borász vallja, a mennyiségnél jóval fontosabb a minőség, a kiváló magyar és azon belül a móri borok igen magasra tették a mércét. – Induláskor segített a sok szakmai elismerés, az újságcikkek, de valamivel ki kell tűnni, a jó cégér nem elég, a bornak különlegesnek kell lennie. A szőlőnek lelke van. Az nem úgy van, hogy az ember jó bort akar csinálni. Akarásból nem lesz kiváló bor – azt szeretettel kell készíteni.

Fotó: Nagy Gábor

Három éve a Csetvei Pince az organikus szőlőművelés mellett tette le a voksát. Egyszerűen nincs más út, mondja Kriszti a miért firtatására.

– Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink, unokáink is élvezzék a kiváló szőlőt és a bort, együtt kell működnünk a természettel. Egyre kiszámíthatatlanabb az időjárás, a csapadék – a szőlő pedig ezt nehezen viseli. Feladatunk, hogy megőrizzük a csapadékot, ami hullik, ezért a tőkék közé kis árkokat alakítottunk ki, illetve élő sorköztakarót vetettünk; ezek tulajdonképpen gyönyörű, színes virágok magkeverékei, amelyek javítják a talaj nitrogénellátását és segítik a vízmegtartást. Ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében az üvegeket is újrahasznosítjuk, ebben a Görömbei-Kohut Luca, az Üvegház megálmodója a partnerünk, ékszerek, kis használati tárgyak készülnek belőlük. Ilyen szőlőművelés mellett nem lehet hatalmas hozammal számolni, de nem is ez a lényeg.

Online is együtt

Kriszti jelenleg 12-féle bort kínál, többségében fehéreket, de készít már rozét, vöröset és habzóbort is, különlegességként ráadásul amforás bort is érlel. 2014-ben kapta két első amforáját, melyet Légli Attila fazekasmester készített, azóta a készlet még hárommal bővült, közel tíz hektónyi bort érlelhet ezekben az agyagból készült, „lélegző” edényekben. Különleges borok ezek, fahordóhoz hasonló érleléssel – mínusz a hordó íze.

– Életem a szőlő és a bor, nem tudok levenni már úgy egy palackot a polcról, hogy ne futna át rajtam a gondolat, honnan származik a szőlő, mennyi ember munkája és odaadása kellett ahhoz, hogy ez az üveg a boltba kerüljön. Élet van minden palackban – ezt az érzést szeretném átadni azoknak, akik ellátogatnak hozzánk.

Csetveiéknél a borkóstolók nem egyszerű pincelátogatások, Kriszti igazi vendéglátó, megmutatja a hozzá érkezőknek nemcsak a pincét, de a szőlőt is, bebarangolhatjuk a vénhegyi birtokot, miközben finomabbnál finomabb borokat kortyolunk, végül pedig a teraszról élvezzük a naplementét. És Krisztiék hamar reagáltak az új helyzetre is: tavaly március óta tartanak online borkóstolókat.

– Minden csütörtökön bejelentkezünk a Facebookon, egyik héten Frici, a másikon én. Ezekre az alkalmakra lehet rendelni bort, mi pedig mesélünk róla, de szívesen tartunk privát, céges kóstolókat is. Olyan jó, ha csak képernyőn keresztül is, de együtt lehetünk.

Nyitókép: Nagy Gábor

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely