„Az ecuadori utazás előtt csúcsteljesítményben nyomtam azt, hogyan hagyjam figyelmen kívül a megérzéseimet, és a saját határaimat. A megfelelés, a teljesítmény és a lojalitás oltárán feláldoztam a testi és lelki jóllétemet. Meglett az ára, beteg lettem, csőstül jött a baj. A dél-amerikai kalandok viszont segítettek visszatalálni önmagamhoz” – mondja Varga Viktória Alexandra, aki különleges videókban meséli el történeteit, amelyek épp olyan sokszínűek, mint maga a dzsungel, ahol nap mint mint felébredt.
– Tavaly nyáron merült fel az ötlet a barátaimmal, hogy utazzunk el hosszabb időre Ecuadorba. Egyikőjük 15 éven át élt Amerikában, ahol a helyi barátaival az volt a víziójuk, hogy vegán közösséget alapítanak a dél-amerikai országban. Közösen megvásároltak egy elképzelhetetlenül nagy területet az Amazonas szélén, ahol az időjárási és a biztonsági körülményeket is rendben találták.
– Ezt a földet szerette volna végre élőben is látni, így négyen felkerekedtünk, csatlakozva a társaság ötödik tagjához, aki immár két éve ott él, az egyik vegán közösségben – kezdi Varga Viktória Alexandra, aki a vegán aktivizmus révén ismerte meg az utazó csapatot, még évekkel ezelőtt.
Magánszféra nem, őserdei állatok annál inkább voltak
Ahogy Viki felidézi, mindannyiuknak megvoltak a saját félelmeik az utazással kapcsolatban: ő például a rovaroktól, más valaki pedig a jaguároktól tartott.
– Úgy érzem, én túlkészültem: gyógynövényeket, gyógyszereket, és rengeteg ruhát cipeltem magammal. Arra számítottam, hogy egy világvégi országba megyünk. Nem terveztünk fix időszakra, csak az odaútra vettünk repülőjegyet, és annyit tudtunk, hogy hivatalosan fél évet lehet ott tartózkodni egy éven belül.
Viki végül egy hónapot töltött a dzsungel szélén, ahol négyen laktak egy faházban.
– Amikor megláttam, először azt hittem, hogy egy percig sem akarok ott maradni. A ház padlója és falai deszkákból álltak, amelyek között kétujjnyi lyukak voltak. Az ablak valójában csak egy kivágott rés volt, üveg vagy szúnyogháló nélkül.
Ajtók sem voltak, a tető pedig fél méterrel a ház felett „lebegett”. Minden állat bejött, még az is, ami nem akart (kígyók, pókok, szúnyogok…). – mesélte Viki.
– A Zamora folyó mentén, az Amazonas esőerdő ölelésében 3 közösség található, összesen több 100 hektáros területtel. Közös alapelvük a növényi étrend, ám felépítésükben és működési rendszerükben, bizonyos szabályaikban eltérőek.
– A maguk módján és módszereivel, mindannyian törekednek valamiféle függetlenedésre a rendszertől, és önfenntartásra. Mindhárom közösséget volt szerencsém valamennyire megismerni, és bepillantani a mindennapjaikba.
– Áram egyetlen ponton, magánszféra pedig szinte sehol sem volt. Kivéve a dzsungelben (nevet). Mégis meglepően gyorsan tudtam alkalmazkodni, átállni, sőt élvezni, hogy ennyire közel lehetek a természethez – mutat rá Viki, aki minden este moszkitóhálót feszített ki az ágya köré, így csak ritkán fordult elő, hogy az alá bármi be tudott jutni.
A titok nyitja azonban nem a hálóban, hanem a természettel való összehangoltságban rejlett.
Útra kelni egy hátizsáknyi holmival
– Jobban el lehet kerülni a rovarokat, és a többi őserdei állatot, ha szó szerint a nappal fekszel és azzal kelsz.
A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez minden szempontból jót tesz az embernek. Talán soha nem aludtam olyan jól, mint ott, akkor.
– Olyan hangos volt a dzsungel – a rovarok ciripelése, a madarak csiripelése –, mintha számtalan apró ponton masszíroznának, és mindig mély álomba merültem. Szerettem ott élni – mondja Viki.
És bár éjjel védte a moszkitóháló, a nappali szúnyogcsípések erős allergiás reakciót okoztak, így egy hónapnyi dzsungelkaland után elutazott regenerálódni a közeli városba.
– Amikor visszaértem, mondták a többiek, hogy kissé megromlott a hangulat a helyi közösséggel, így elindulnának a telekre, amiről meséltem. Nekem viszont volt egy erős megérzésem, amikor korábban megnéztük a területet. Valamiért nem éreztem a kapcsolatot azzal a hellyel.
– Nem tudtam racionálisan megmagyarázni, csak éreztem, hogy nem akarok ott lenni, és inkább utazni szeretnék.
– Egy hátizsáknyi holmival indultam el, és végül nem tértem vissza.
Hónapokat éltem ilyen kevés poggyásszal, és nagy tanulság, hogy ami három napra elég, az egy hétre is elég, és ami egy hétre elég, az bármeddig elég…
Erőt adott a „Hosszú élet völgye”, Vilcabamba
– A dzsungel után felfedeztem Ecuador más részeit is, illetve töltöttem némi időt Kolumbiában, és egy picit Mexikóban is. Rengeteget tanultam a helyi emberektől a természetről, és magamról.
– A kis falucska, Vilcabamba (Ecuadorban) volt az, amit a „Hosszú élet völgyének” is neveznek, az állandó kellemes klímája miatt, ahol a körülmények együttállása következtében úgy igazán elkezdtem visszaérkezni a saját életembe, és újra felfedezni, ki vagyok és mi jó nekem, mire van szükségem.
Elkezdtem újra önmagamra találni, elkezdett visszatérni az erőm, az énképem, az önbecsülésem, a szabadságom, a teljességem.
Ebben sokat segített a sok finom, helyi gyümölcs, az állandó tavaszi hőmérséklet, a természet, a helyi medicinák, a kristálytiszta hegyi folyó, amiben minden nap fürödtem, és persze a hely és az ott élő emberek szellemisége.
– Vannak olyan sztereotípiák, amik igazak lehetnek Dél-Amerikára, hogy akár nagyon veszélyes is lehet, de összességében szerencsére főként kedves és jó embereket ismerhettem ott meg.
A veszélyes, kellemetlen és szép aspektusairól is mesélek a videóimban.
„Nem akartam megjátszani, hogy minden rendben”
Viki dél-amerikai kalandozása „mágikus erővel” bírt. Mint mondja, sok mindent megerősített benne, és nagy ráébredés volt számára, hogy el tudja fogadni: a legtöbb dologra nincs ráhatása.
Szerintem az csak illúzió, hogy mi tudjuk kontrollálni a helyzeteket, ez ad valamiféle biztonságérzetet számunkra.
Rádöbbentem, hogy el tudom engedni a kontrolligény legnagyobb részét, és bármi történik, meg tudom oldani, mert bízok magamban.
Minden hídon akkor megyek át, amikor odaérek – vallja az utazó, akivel kendőzetlenül beszélgettünk arról a gyógyulási folyamatról, amire egy korábbi bántalmazó nárcisztikus férfival való kapcsolata miatt volt szüksége.
– Nagyon empatikus vagyok, az életem nagyobb részében mindenkinek meg akartam felelni, és a túlzott megfelelés- és teljesítménykényszer miatt szétesett az énem egy része. – mutatott rá Viki.
Attól még tudtam funkcionálni, dolgozni, kapcsolatot tartani az emberekkel. Utóbbit csak akkor, ha muszáj volt, mert nem akartam megjátszani, hogy minden rendben, miközben mindenkitől, még önmagamtól is elfordultam.
Sokszor átléptem a határaimat, ami önfeladással és önpusztítással járt – tárja fel a szívét Viki, aki még évekig nem tudott megszabadulni a zaklató, bántalmazó férfitól.
– Ma már látom ebben az egészben a saját szerepemet, és ahelyett, hogy a körülmények kiszolgáltatott áldozatának érezném magam, visszafejtettem, mik voltak azok az okok, amik által lebontottam a saját határaimat, átírtam a normákat. Milyen sémák, tulajdonságok és minták következtében keveredtem abba az élethelyzetbe, és miért volt olyan nehéz kiszabadulni.
„Csak az őszinteségnek van értelme”
– Hatalmas, sokrétű tapasztalat ez, amiből rengeteget tanultam, a saját bőrömön. Fontos, hogy ezeket megértettem, el tudtam kezdeni megbocsátani másoknak és magamnak is, és újra meg tudott bennem jelenni az élet iránti hála és szeretet.
– Közben azt is megértettem, hogy attól még, hogy valaki például egy rokonunk vagy családtagunk, nem muszáj megfelelni és szeretni. Csak az őszinteségnek van értelme. Megeshet, hogy van olyan hozzátartozónk, akit csak messziről, kellő távolságból lehet szeretni és békében lenni. És ez is rendben van.
– Mert az élet értelme az örömteli lét és annak felfedezése.
A legfontosabb, hogy ismerd és szeresd magad, törekedj a jóságra, változtasd meg, ami hatalmadban áll, de tudd elfogadni azokat a dolgokat, amikre nincs ráhatásod. Lásd meg a szép dolgokat, és törekedj a megelégedettségre!
Három munkahely között lavírozott
– A Covid időszak alatt, mivel a korlátozások miatt nem tudtam teljes időben a vállalkozásomban dolgozni, – az Ayina módszer oktatása mellett – hajnalban takarítást vállaltam egy iskolában, és utána napi 6 órát dolgoztam egy irodában.
– Próbáltam úgy felfogni, hogy többféle szakmában kipróbálhatom magam, takarítás közben pedig figyeltem, hogy minden feladat erősítő vagy nyújtó gyakorlat legyen, így a napi edzésem is megvolt – fogalmaz Viki, aki jelenleg is sokat utazik, és közben a háttérben azon dolgozik, miként tudja ezt az új életformát összhangba hozni a szakmájában fontos személyes jelenléttel.
Nőgyógyászati problémák esetén segíthet az Ayina módszer
– Mivel segítő szakmáról van szó, először nekem kell gyógyulnom, hogy 100%-ban jelen tudjak lenni másoknak, teljesen rájuk figyeljek. Egyébként mindig is szerettem ezt csinálni, nagyon örülök, ha hozzájárulhatok mások öröméhez, harmóniájához és egészségéhez.
A Viki által kifejlesztett, és oktatott Ayina módszert saját endometriózis-története inspirálta több mint 6 évvel ezelőtt.
A különböző specifikus mozgásformákból, egy taoista gyakorlatból, relaxációs technikából, a problémákat előidéző lelki dolgok feltárásából, és az étkezési szokások megváltoztatásából álló komplex módszer azóta sok nőnek segített a különböző nőgyógyászati problémák kezelésében és a gyermekáldás elősegítésében.
Viki már korábban is képezte magát, és tapasztalatot szerzett a természetgyógyászat, a gyógynövényismeret és fitoterápia, a különböző jógatípusok és más mozgásformák, meditációs és relaxációs technikák, és a gyógymasszázs terén, sőt buddhista-tanító diplomát is szerzett.
Így talán nem meglepő, hogy amikor utazós – „egy kis spiritualitással fűszerezett” – YouTube-videóit követjük, egyfajta meditatív állapotba kerülünk.
Amit egy dél-amerikai sámán mondott…
– Az országok, kultúrák, szokások, és mítoszok bemutatása mellett a saját lelki világom is benne van a videókban. Eleinte csak a szeretteimnek és magamnak készítettem őket, hogy 10-20 év múlva is örömmel nézzem vissza ezeket a történeteket. – mondja Viki.
– A kommenteket és a visszajelzéseket olvasva viszont azt látom, vannak, akiket elindít valamilyen irányba, és ennek nagyon örülök. Továbbra is folytatom az utazást, és a videók készítését, amik számomra emlékek, melyek talán mások számára erőt adó inspirációk lehetnek.
A jövőben tervezek újabb csatornákat meditációs témában, illetve az Ayina módszerről, ahol fontos és hasznos tudnivalókat osztanék meg kifejezetten nők számára.
Emberek vagyunk, és olykor esendő, állandóan változó lények. Néha a gyógyítónak is szüksége van gyógyulásra, a terapeutának terápiára, a segítőnek segítségre.
Az egész élet egy csodálatos utazás a maga hullámvölgyeivel, melyben valódi önmagunk felfedezése egy kiapadhatatlan forrást nyithat meg előttünk. – emeli ki Viki.
– Egy dél-amerikai sámán mondta, amikor az élet dolgairól beszélgettünk, hogy az, aki egy komoly betegséget legyőz, erősebben tér vissza, és maga is gyógyítóvá válik.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
