Vagyok, mint minden ember, fenség, észak fok, titok, idegenség. Lidérces messze fény, lidérces messze fény.
Lipusz Andrea írása.
Álmos vagyok.
23 éve élek e föld nevű bolygón. Azt hiszem, előtte is éltem már valahol, de most itt van dolgom.
Álmos vagyok, autista. Neked egy fura kis idegen lény, amolyan ufo. Aki szemkontaktus nélkül nézi a körülötte levő világot, és bizarr hangadásai az egyetlen önkifejezési formája.
Aki repetitív viselkedésében találja meg az összes örömöt, és a dolgok állandó ismétlésében kanyargó spirálban a vágyott nyugalmat.
Álmos vagyok, aki mindezek ellenére érti minden szavadat, de magasról tesz rá, hogy ezt elhiszed-e. Majdnem mindenre magasról tesz.
Álmos vagyok, akinek nem adatott meg a jóllakottság érzésének megtapasztalása, aki nem tudja, milyen a tikkasztó nyári forróságban felhajtani egy pohár jéghideg vizet. Álmos vagyok, aki soha nem fogja megtudni, milyen, ha egy baráti ölelés bátorítja, és nem fog szerelmet keresni egy lány tekintetében, viszonzást remélve.
A testem másként működik. Uralom az éhség és szomjúság érzetemet, és mivel a szájjal való érzékelésem hiper-szenzitív, így sem enni, sem inni nem fogok. Soha.
Álmos vagyok, akinek a teste jóval az anorexiás mutatók alatt működik, és valamiért mégis bírja. Valameddig…
Álmos vagyok, aki a fent említettek okán nagyon hamar elvesztettem fogaim nagy részét, és ami még megaradt, annak is rövidesen búcsút fogok inteni, hogy megszűnjenek az állandó fájdalmaim, és a gyulladások a számban.
Álmos vagyok, akinek a kényszer-tartása miatt csúnya és javíthatatlan gerinc-ferdülése lett, és akinek a gyomra régóta gyomorfekély-mart. Az egészségem egyre csak romlik, és nem tudom, meddig leszek itt veletek.
Álmos vagyok, aki eltéphetetlen szimbiózisban élek anyával, és nélküle nem volnék képes életben maradni.
Álmos vagyok, aki 23 évvel ezelőtt éppúgy az anya-méh védelméből bújtam elő, és kezdtem el az életet, mint sokezer más kisgyerek. Hamar eldőlt, a folytatás már korántsem lesz olyan, mint a gyerekeké általában, de én mégsem panaszkodom. Van oka annak, hogy ide születtem.
Szeretek élni. Ameddig lehet, boldog vagyok. A fájdalmaim ellenére is.
Elveszek egy megpörgetett tárgy spiráljában, egy lehulló vízcsepp látványában.
Álmos vagyok, akinek a tekintetében a világmindenség kimondhatatlan, szavak nélküli mélységét fogod felfedezni, ha van bátorságod hozzá, hogy rám nézz.
Álmos vagyok, aki az akarja ma mondani neked, hogy éppolyannak születtem, mint bármelyik más gyerek. Elsősorban egy fiatal fiú vagyok, és csak másodsorban autista.Ember, akit Isten okkal teremtett ilyenné.
Ha rámnézel, kérlek gondold ezt végig. És lásd meg bennem a teremtés különleges csodáját. Hisz mindannyian különbözünk. Közös ölelésünk anyával, aki- mint mindig- most is lejegyezte a gondolataimat, és akinek az én-ideje letelt.
fotó: Lipusz Andrea
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
