A gyermekeim között nagy a korkülönbség, ami számos konfliktus forrása is egyben. Már, ami őket illeti. Mert nekem időnként jól jön, hogy a Nagyokra rábízhatom a Kicsit, de ha együttműködésről van szó, már nem minden fenékig tejfel. Máshogy játszik ugyanis egy 15, illetve 12 éves és máshogy egy 5. Napi szinten tapasztalom és napi szinten kapok frászt is. Az Edisonplatform 9. hírlevele azonban nagyon jókor jött, mert már kezdtem azt hinni, valamit nagyon elszúrok.
Nálunk ugyanis az a jellemző, hogy ha megkérem valamelyik Nagyot, hogy egy fél órára foglalja le a legkisebb gyermekemet, 2 percenként hiszti van. És nem feltétlenül a kicsi ordít. Amikor már teljes a káosz, mert a Nagy nem érti a Kicsi játékszabályait (ahogyan a Kicsi sem tudja elfogadni a Nagy igényeit), egyszerre rohamoznak meg, hogy elegük volt a másikból, mert
- Anyaaa, én nem csináltam semmit, csak ő hisztizik!
- Anyaaa, már megint nem úgy játszik, ahogy én akarom!
- Anyaaa, nem érti meg, hogy nem ez a szabály!
- Anyaaaa, nagyon megszorította a nyakamat!
Ilyenkor előveszem a kedvenc mondatom, és ha kell, háromszor is elmondom: Oldjátok meg magatok, engem hagyjatok békén a veszekedésetekkel!
Az Edisonplatform figyelem-elfogadás koktéljával segíthetünk gyermekeinknek
Sokáig szégyelltem magam amiatt, hogy ilyen vagyok, és nem mindig próbálok a tesók között rendet teremteni, de most pont azt olvastam a 21 lecke hírlevélsorozatban, hogy ez a helyes út. Arra azonban továbbra is érdemes odafigyelnem, hogy a „Figyelem – elfogadás koktélt” rendszeresen alkalmazzam. Tehát ne úgy képzeld el, hogy soha nem hallgatom meg a sirámaikat, vagy amikor már nagyon elfajul a helyzet, ne lépnék közbe, de igyekszem hagyni, hogy megtanuljanak együttműködni.
Sosem szerettem azt a felfogást, ami hazánkban oly divatos, miszerint egyedül kell érvényesülni. Mindig is csapatjátékos voltam (a sportokban is a csapatsportok állnak hozzám a legközelebb), és tanárként is preferáltam a csoportos projektmunkákat. Hiszem ugyanis, hogy egyedül akkor sem megy, ha látszólag mégis. Nagyon nagy igazság van abban, hogy a magány előbb-utóbb felemészti az ember lelkét. És itt most nem a párkapcsolat hiányára gondolok… Ahogyan a hírlevélben is áll, „a magány annyira roncsolja az egészségünket, mint napi két doboz cigaretta.”
A közösség és annak ereje sokkal fontosabb, mint az egyéni érdekek
Én egyedül élek a gyermekeimmel, mégsem vagyok magányos, mert van egy klassz családi hátterem és vannak barátaim, akikkel online vagy offline tartom a kapcsolatot és segítjük egymást. Amikor fél évvel ezelőtt Pestre költöztünk, itt is első dolgom volt, hogy felvegyem a kapcsolatot velük, illetve új összefonódásokat alakítsak ki legalább 1-2 szülőtárssal. Nem vagyok magányos harcos, de nem is kell azzá lennem. „Sok lúd diszót győz”, ugyebár, és ennek a mondásnak a 21. században még nagyobb jelentősége van. Nem véletlenül vágynak olyan sokan Amerikába vagy más nyugati államba, hiszen ott a közösség és annak ereje sokkal fontosabb, mint az egyéni érdekek.
Kivételek persze mindenhol vannak, és az is elengedhetetlen, hogy a közösség támogatása mellett az egyén is boldoguljon. Ennek a hogyanját azonban külön tanulni kell. Tudni kell,
- hogyan működjünk együtt;
- mikor és meddig toljuk háttérbe a saját igényeinket;
- hogyan kössünk normálisan kompromisszumot és
- hogyan tanuljunk meg örülni a másik sikerének is.
Az erre való nevelés viszont nem kint, a világban, hanem otthon, a gyerekszobában kezdődik. Az Edisonplatform hírleveliben pedig ehhez is számos tippet kapunk. Ahhoz azonban, hogy ezeket a tippeket jól tudjuk alkalmazni, nem árt, ha tisztában vagyunk önmagunkkal.
A 10. hírlevél épp erre hívja fel a figyelmet.
Az önismeret sajnos nem része a kultúránknak
„Többnyire annyira ismerjük magunkat, mint a tenyerünket – tehát nem igazán. Nem kaptunk magunkhoz használati útmutatót, nem része a kultúránknak, hogy a gyerekeinket tudatosan önismeretre tanítsuk.” Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy nekem is több mint negyven év kellett ahhoz, hogy tudjam, ki vagyok. Pedig az önismeret „önmagunk elfogadásának, szeretetének, önazonosságunknak, önértékelésünknek és az önbizalmunknak is alapja”.
Az Edisonplatform hírlevele le is írja, hogyan fejleszthetjük ezeket a területeket a gyerekeknél és mi az, amit semmiképp ne tegyünk. Ha eddig még nem iratkoztál fel a 21 lecke 21. századi szülőknek ingyenes hírlevélsorozatra (https://www.edisonplatform.hu/21-lecke-szuloknek/), tedd meg. Valóban hasznos útmutató nekünk, szülőknek.
Képek Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
