Gyakran beszélünk a „jövő munkahelyéről”, a mesterséges intelligenciáról, hibrid munkarendről, rezilienciáról. De ha igazán látni akarjuk, mi vár ránk 20 év múlva, érdemes az előrejelzések helyett leülni a homokozó mellé. Mert a jövő felnőttje ma még az óvodában játszik. Ott tanulja meg, hogyan kell kapcsolódni, vitázni, dönteni és kommunikálni. De ami a legfontosabb: ott dől el, hogy felnőttként tud-e majd boldog lenni.
Mühl-Kovács Linda írása.
Az gyerekkori érzelmi biztonság az alapja a felnőttkori KPI-nak
Szeretjük azt hinni, hogy a munka és a magánélet két külön doboz. A valóság az, hogy nem lehet különválasztani, és nem is kell. A gyerekek, akik a holnap kollégái és vezetői lesznek, most még tőlünk, felnőttektől lesik el azt, miként kell élni, gondolkozni, konfliktust kezelni, sikeresnek lenni. Azokt a készségeket, amikre felnőttként építenek majd.
Amikor szülőként hajszoltan, a kiégés szélén egyensúlyozunk, nemcsak a saját jelenünket kockáztatjuk, hanem azt tanítjuk meg a gyerekeinknek, hogy az élet egy véget nem érő teljesítménykényszer. Az öngondoskodás pedig nem létezik.
Ez nem csak a személyes boldogságuk miatt lesz probléma, hanem amiatt is, mert a jövő munkaerőpiacán nem a lexikális tudás lesz a legnagyobb érték ( azt valószínűleg megoldják a gépek, szoftverek) , hanem az érzelmi intelligencia és a mentális rugalmasság.
Amikor a belső egyensúly válik a legfontosabb erőforrássá
Érdemes a szülőknek is egy olyan támogatást adni, amivel képesek megtalálni a belső biztonságukat, mert a gyerek nem a szavainkat jegyzi meg, hanem azt az állapotot, amiben élünk együtt.
Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő:
- képes megállni és lélegezni, amikor feszült a helyzet,
- tisztelettel meghúzza a határait a feladatai és a szerettei között,
- nemcsak „túléli” a napot, hanem tudatosan megéli az apró örömöket is,
akkor ő egy olyan belső stabilitást lát és tanul, ami felnőttként a legfontosabb védőhálója lesz.
A jövő legsikeresebb munkavállalója ugyanis, ahogy már az előbb említettem, nem a leggyorsabb vagy a legokosabb lesz, hanem az, aki minden körülményben meg tudja őrizni a nyugalmát. Ez az a pont, ahol a szülői önismeret és a jövő hatékonysága összeér.
Az elégedett szülő a jövő legnagyobb öröksége
Amikor figyelünk a szülők mentális jóllétére, valójában a jövőt is alapozzuk. Egy kiegyensúlyozott anya vagy apa nem csupán jobban teljesít a mindennapokban, hanem ő az élő példa, hogy így is lehet élni.
Felejtsük el a tökéletes szülőséget, a „csak így lehet” irányokat és ígéreteket!
A gyerekeinknek nem egy tökéletes világot kell mutatnunk, hanem azt, hogy állja meg a helyét a tökéletlen mindennapokban.
Például megmutathatjuk nekik, hogy a boldogság nem a stressz hiánya, hanem az a belső tudatosság, hogy bármi történjék is odakint, létezik egy belső hely, ahová bármikor visszatérhetünk töltekezni. Ez az a pont, ahol megtanulják: a biztonságuk nem a körülményektől, hanem saját maguktól függ.
Tanítsuk meg nekik a láthatatlan eszköztárat!
Amikor legközelebb a meeting után rohansz az oviba, ne csak a bűntudatot, feszültséget vidd magaddal. Gondolj arra, hogy a te tudatosságod az ő későbbi túlélőkészlete:
- Ha te mersz nemet mondani a méltatlan helyzetekre, ő is fog.
- Ha te mersz pihenni, ő sem fogja bűnnek érezni a kikapcsolódást.
- Ha te tudod, hol találod a belső erőd, ő sem fogja tévutakon keresni a boldogságot.
Összefoglalva: a jövő az óvoda udvarán kezdődik. A mi dolgunk pedig, hogy itt és most olyan alapokat építsünk, amik 20 év múlva is stabilan állnak!
Mühl-Kovács Linda A Hol lakik a boldogság? könyv és módszertan szerzője.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
