Nagyon szíven találtak a legutóbbi Edisonplatformos szülői leckék, ugyanakkor nagyon motiváltak is. Kritikai gondolkodás, kommunikáció, kitartás. Három K-betűs kifejezés, három kompetencia, amely — vallom — annyira fontos a mi és gyermekeink életében, mint az étel.
Kommunikációs szakemberként magam is sokat foglalkozom azzal, hogyan érthetünk szót egymással, családtagjainkkal, nem beszélve a kamaszodó gyermekeinkről. Ez utóbbi viszont rajtam is erősen kifog, ezért faltam az Edisonplatform erről szóló hírlevelét. Közben pedig sűrűn bólogattam. De ugyanígy tettem a kritikai gondolkodás fejlesztéséről szóló házi feladat olvasása közben is.
A kritikai gondolkodás segít eligazodni az internet hazug világában
Én ahhoz tartom magam, hogy addig nem nyilvánítok véleményt semmiről, ameddig annak minden oldalát körbe nem jártam. Utána sem biztos, hogy megszólalok, mert ha csak a közösségi média önjelölt harcosainak szócsatáit nézem, kicsi a valószínűsége, hogy bármilyen buta vitába beleavatkoznék. A gyermekeimnek azonban meg kell tanítanom felismerni a valós és álhíreket, a pletyka és tényközlés közötti különbséget és a szürke agysejtjeik megmozgatásának trükkjeit. Ehhez viszont sok időre, a fent említett kommunikációs képességre, a részükről pedig hajlandóságra van szükség.
Sokkal könnyebb ugyanis mindent, amit a neten olvasunk, kapásból elhinni, készpénznek venni, viszont abban sem lehetünk mindig biztosak, hogy valós, ami nyomtatott formában kerül a kezeink közé. Honnan tudhatjuk, hogy mi igaz és mi nem? Honnan tudhatjuk, hogy jó oldalra állunk-e vagy sem? Egyáltalán van-e olyan, hogy jó és rossz oldal, vagy az csak a Star Wars „kiváltsága”?
Egy alapítvány, amely a kritikai gondolkodás fejlesztéséért dolgozik
A 21. lecke szülőknek 6. hírlevelében találtam is egy kezdeményezést, amelyet minden iskolának (és szülőnek) meg kell ismernie! Az Idea Alapítvány elsődlegesen 13-15 éves diákok számára készít médiaértést és kritikai gondolkodást fejlesztő, álhírek felismerését segítő tanyagokat. Ezeket a csomagokat a tanárképzéseiken résztvevő pedagógusok közreműködésével építik be az iskolai órákba. Ha még mindig a pályán lennék, ezer százalék, hogy felvenném velük a kapcsolatot, de most „sima” szülőként is erősen gondolkozom azon, hogy írok nekik, és segítséget kérek tőlük.
Mert az egy dolog, hogy vannak saját elképzeléseim az álhírek felismerése kapcsán, és tudom azt is, hogy melyek azok az oldalak, amelyek fekete listán vannak (mert nem a valóságra, hanem a kattintásokra hajtanak), de nincsenek jó érveim a gyermekeim felé: nem tudom rendesen elmagyarázni, hogy melyik hír miért bullshit, és én miért tudom, hogy az.
De nemcsak ebben van szükségem segítségre.
A kitartás mint kompetencia
Kitartónak lenni egyrészt adottság, másrészt viszont fejleszthető kompetencia is. Én nagyon az vagyok, ha valamit el akarok érni.
- A harmadik gyermekem születése után le akartam fogyni, hát lefogytam, mert kitartóan követtem az életmódváltó programomat.
- A pedagógusi pálya elhagyása után saját vállalkozást hoztam létre, és kitartottam a legnehezebb időkben is, így most el tudom tartani a gyermekeimet.
- A gerincműtétem után újra fájdalom nélkül akartam járni, ezért a pandémia idején, amikor nem volt lehetőségem rehabra, magamat gyógyítottam. Közel 1 évembe tellett, de ma kilométereket gyalogolok minden nap, havonta pedig túrázgatni is eljárok.
- Meg akarok tanulni szép fényképeket készíteni, ezért kitartóan gyakorlok és hétről hétre elkészítem a házi feladatomat a fotós csoportban, amelybe beléptem.
- Meg akarom írni a könyvemet, ezért meg is fogom, mert ha valamit elkezdtem, azt be is fogom fejezni. Nem időnek előtte, hanem amikorra kell.
De nem mindenki ilyen. Sőt én sem voltam mindig ilyen.
Gyermekként az első kudarcélmény után képes voltam feladni bármit, de beláttam, hogy ez nem vezet sehová. Ráadásul a szüleim is ott voltak előttem példaként, akiktől kitartóbb embereket személyesen keveset ismerek. Al Ghaoui Hesna, újságíró, író, dokumentumfilm készítő azonban ilyen nő, és az Edisonplatform kitartásról szóló hírlevelének ő volt a szakértője.
Ő írta azt, hogy „kitartó gyakorlás, próbálkozás árán képessé válhatunk rá, hogy hegyeket mozgassunk el. A kitartás alapja a hit, hogy amit ma még nem tudok, azt holnapra megtanulhatom. Ami ma még nem megy, holnapra sikerülhet.”
És ezzel nem lehet vitába szállni.
Fotó: Kékesi Román és a szerző saját képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
