Többnyelvű gyereket nevelni nem egyszerű feladat, nem csak a szülők döntése, de az adott ország normái, nyelvpolitikája is befolyásolja. Vajon mivel segítünk neki, és milyen kompromisszumokat kell meghoznunk?
Máté Zita írása
Amikor 25 évvel ezelőtt megszületett az idősebbek lányom, nekünk is fejtörést okozott, hogy hogyan használjuk vele a nyelveinket. Az én magyarom és a közös német mellett ott volt ugyanis a kétnyelvű édesapa spanyolja és katalánja is.
A nagyobb áldozatot ő hozta. A férjem a családjában használt katalán helyett az iskolában tanult spanyolt választotta, hogy inkább azon a nyelven beszél majd a lányával. Vagyis lemondott az egyik nyelvéről.
Akkoriban még gyakrabban előfordult, hogy lebeszélték a friss szülőket arról, hogy egyszerre kezdjenek bele az összes nyelvük átadásába, ha egyáltalán jónak tartották, hogy meg is tartsák valamennyit.
Két éves volt a lányom, amikor Barcelonába költöztünk, ott már lehetetlen volt, hogy a katalán ne kerüljön be a megtanulnivaló nyelvei sorába, amelyek így négyre bővültek.
Ott ez a szám azonban már akkoriban sem okozott meglepetést. A régióban hivatalos két nyelven felül nagyon sok családban fordulnak elő további nyelvek.
Mivel számomra nemcsak otthon, szülőként volt kihívás a többnyelvűség, hanem az iskolában is, ahol megérkezésünk után nem sokkal tanárként kezdtem el dolgozni, úgy gondoltam, hogy beiratkozom az UAB egyetem kutató mesterképzésére, hogy többet tudjak meg erről a témáról. Ez azonban csak a kezdet volt.
Hiszen annyi mindennel kapcsolatban mélyülhettem el, amit a hétköznapjaimban szülőként és tanárként megéltem, és ezeknek a miértjeire kaptam választ, hogy úgy döntöttem, ezt a tudást nem tarthatom meg csak magamnak.
Így fogtam bele először egy ismeretterjesztő blog írásába, és ezzel párhuzamosan workshopokat kezdtem tartani szülők számára. A covid idején pedig áttértem a webinárokra, tehát elérhető lettem a világ bármely pontjáról.
Visszatérve a férjemre: mióta a háttérből követi munkámat, egyik nap azzal fogadott, hogy
ha ő a gyerekeink születésekor tudott volna annyi mindent, mint amit csak félfüllel itthon hall, akkor nem spanyolul kezdett volna el beszélni velük, hanem azon a nyelven, amit a saját édesanyjával használ.
Amikor még Budapesten élve a spanyol mellett döntött, akkor az volt az egyik érve, hogy a kettő közül az a praktikusabb. Hiszen igazi világnyelv és így annak a lánya több hasznát látja majd. Valószínű, hogy ebben a választásban közbejátszott az a tény is, hogy gyerekkorában Katalóniában a spanyolon kívül nem volt másik hivatalos nyelv.
Nagy hatással van a szülőkre annak az országnak a nyelvpolitikája, a többnyelvűséghez való hozzáállása, ahonnét származnak. Minél kevésbé elfogadott két vagy több nyelv használata a szülőhazájukban, általában annál nehezebb számukra a saját családjukban is ezt elfogadni, akkor is, ha azóta máshol élnek.
Vagy ha esetleg az ország vagy régió hozzáállása meg is változott, de ők már nem ott laknak.
Előfordul, hogy eleve két nyelven felnőtt személyek, akik már egy másik országban többnyelvű gyerekeket nevelnek, például arról számolnak be, hogy nem nagyon merik az utcán az anyanyelvüket használni a gyerekeikkel. Vagyis ugyanúgy viselkednek, amit ott tanultak, abban a diaszpórában, ahonnét eljöttek. Annak ellenére tesznek így, hogy az új lakóhelyükön erre az önkorlátozásra nincs szükségük, mert az sokkal elfogadóbb.
Olyan szülővel is találkoztam a praxisomban, aki gyerekként az egyik nyelvén csak a tájnyelvet tanulta meg, és emiatt felnőtt korában nehézségei támadtak. Ebből adódhatott, hogy nehezebben tudta elfogadni, hogy gyermeke egy másik országban dialektust tanuljon meg és ne a sztenderd nyelvet, akkor is, ha az ottani dialektus sokkal pozitívabb elfogadásnak örvend, mint amelyik az övé volt.
A saját példámra visszatérve: a férjem akkor sem változtatott a gyerekekkel használt közös nyelven, amikor aztán a kétnyelvű Barcelonába költöztünk. Talán azért sem, mert nagyon nehéz megváltoztatni két személy között a már megszokott nyelvet még akkor is, ha mindketten többnyelvűek és elméletileg lenne másik közös nyelvük is.
Ezért is fontos, hogy ezzel a kezdetektől fogva számoljunk. Hogy egy többnyelvű kisbabával mindenki azon a nyelven beszéljen, amelyiket a jövőben a közös nyelvüknek képzelnek el.
Mert egyrészt ilyenkor még a legkevésbé elfogadó környezet sem veszi rossz néven, ha olyan nyelven beszélünk hozzájuk, amelyet a többiek nem értenek. Másrészt pedig egy kisbabának már sokkal korábban is gazdag nyelvi inputra van szüksége, mielőtt elkezdene szavakkal kommunikálni. Ez pedig fokozottan igaz a többnyelvű kisbabákra.
Ma már tudjuk, hogy semmi akadálya annak, hogy egy kisgyerek akár 4-5 nyelvet is meg tudjon tanulni úgy, hogy születésétől kezdve mindegyiket hallja.
Ehhez azonban érdemes minél hatékonyabban kihasználni a részünkre rendelkezésre álló időt. Ehhez nyújtok segítséget a felkészítő szülőtréningeken.
Hiszen többnyelvű gyerekeket nevelni nem egy egyszerű feladat. Viszont most már más idők járnak, mint amikor én belekezdtem.
Ha nemcsak a férjemnek, hanem nekem is rendelkezésemre állt volna az az információ, ami jelenleg bárki számára hozzáférhető, akkor a mi életünk is könnyebb lett volna.
Hiszen sok mindent csinálhat az ember ösztönösen, viszont az ezzel járó kétségek ma már megspórolhatók. Nagyon örülök, amikor a szülőtréningjeim résztvevői arról számolnak be, hogy a kiscsoportos online felkészítő foglalkozások óta sokkal több örömmel élik meg a gyermekeikkel való együttlétet.
Nyitókép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
