Három nap alatt bármilyen új szokást be lehet vezetni, vallja Pribránszki Marianna, azaz a Gyerkőcökkel Suttogó, aki több száz gyerek szüleinek segített megoldani nevelési problémáikat. Bevallott vesszőparipája a rend és a rendszer a gyerek életében, de szerinte ez nem ridegséghez, hanem éppen az ellenkezőjéhez vezet.
Sokan ismerik a Szuperdada sorozatot, amelynek szakértője házhoz megy, és a családok életét, működését közelebbről is megismerve ad használható módszereket a gyereknevelési problémákkal küzdő szülők kezébe. Pribránszki Marianna pont ezzel foglalkozik; naptárja két hónapra előre tele van, akad, aki már a gyermeke születése előtt kikéri a véleményét.
– Nem szeretem azt a kifejezést, hogy „problémás gyerek”, hiszen a gyerek mindig a család tükre. Ha nem tetszik, amit látsz, neked kell változnod.
Ezért én nem gyerekekkel, hanem családokkal foglalkozom – mondja Marianna, aki a „probléma” helyett is szívesebben használja a „feladat” szót. Első alkalommal azért is beszél mindig csak a szülőkkel, mert vallja, a gyereknek nem szabad éreznie, hogy ő „problémás”.
Ezek szerint, ha gond van a gyerekkel, az egész család működésén kell változtatni?
Igen, mert a problémák többségét a szülők egyes helyzetekre adott helytelen reakciója okozza. Egy jellemző helyzet: amikor az anya azt mondja valamire egy egy-kétévesnek, hogy „tedd le, mert leejted és el fogod törni”, majd ez tényleg be is következik, a reakció általában az, hogy ölbe veszi és vigasztalja a gyereket.
Akinek így persze nem az jön le, hogy szót kellett volna fogadnia, hanem hogy a tette következménye egy kellemes ölelés…
Mindegy, mit mondasz a gyereknek, ha a tetteid, a gesztusaid mást mutatnak.
Nagyon úgy tűnik, gyereket nevelni most sokkal nehezebb, mint 20, vagy akár csak 10 évvel ezelőtt. Nem könnyebbnek kellene lennie, most, amikor nincsenek tabuk, és a világ összes információja néhány kattintásnyira van?
Én nagyon sajnálom a mai szülőket, mert soha nem volt ilyen nehéz gyereket nevelni! Régen nagyjából egységes volt az értékrend, a nevelési elvek, és legfeljebb a szomszéd család gyakorlatát láttad.
Ma rengeteg a befolyásoló tényező, ott van a szülők kezében az internet, ömlik rájuk a sok, gyakran egymásnak ellentmondó információ, ők pedig nem tudják, kinek higgyenek. Én mindig azt tanácsolom, ne csak azt nézd, mit mondanak, hanem azt is, hogy ki mondja!
Hajat vágatni sem mész olyan fodrászhoz, akinek zsíros haja és öt centis lenövése van, mert ha magára nem igényes, akkor a munkájára sem az. Gyereknevelési tanácsot se fogadj el olyantól, aki számodra nem hiteles és a saját példájával nem mutat utat.
A liberális nevelés megbukott
Néhány éve kiverte a biztosítékot az internetezőknél, amikor felszólaltál a liberális nevelés ellen…
Így volt, igen. Hat évvel ezelőtt én voltam az első, aki ki merte mondani, hogy gátat kellene szabni végre a liberális gyereknevelésnek, mert nem működik. Amikor ezt megírtam, felrobbant a net, lefagyott a levelezőrendszerem, kaptam hideget-meleget…
Tudom, hogy minden szülőnek a gyermeke érdeke és jólléte a legfontosabb, de fel kellene tenniük egy kérdést maguknak: azt szeretném, hogy a gyerekem boldog legyen – de mikor?
Most, ebben a pillanatban? Mert akkor engedjük szabadjára, teljesítsük minden vágyát, adjuk oda neki a csokit és a tabletet, amikor csak kéri. De ha azt akarjuk, hogy hosszú távon legyen boldog, akkor nem erre van szüksége. Inkább tanítsuk meg neki, hogyan tud felelősségteljes életet élni, miről szól a család, és hogy a család működéséhez nem elég, ha a saját vágyai teljesülnek.
Ha már itt tartunk: a fősodorral ellentétes véleményed van például a hisztiről is…
Így van, szerintem a hiszti nem természetes, és nem, nem növi ki a gyerek.
A hiszti egy segélykiáltás, és meg kell tanítani a gyereket, hogy uralkodjon az érzésein. Elfojtania nem, de kezelnie, kontrollálnia már kicsi korától tudnia kell az érzelmeit.
A fegyelemre, az önuralomra éppúgy meg kell tanítani, mint fogat mosni vagy evőeszközzel étkezni. Fegyelem nélkül nem működik társadalom, óvoda, iskola, és igen, a család zavartalan, boldog, kiegyensúlyozott működéséhez is elengedhetetlen.
Paradoxonnak hangzik, de a szabályok kellenek a gyerek boldogságához?
Igen, mert a korlátok, a szabályok biztonságot adnak neki. Ha azt érzi, hogy hol ő irányít, hol nem, ha nincsenek biztos korlátok az életében, akkor nem tudja, mihez tartsa magát. Azért van ennyi érthetetlen hiszti napjainkban, mert a gyerekek nem tudják, hogy pontosan mit várnak el tőlük, mikor kell és mikor nem kell betartani a szabályokat, egyáltalán, vannak-e szabályok.
A kontrollhiány miatt állandóvá válik a frusztráció, a bizonytalanság, aminek a következménye agresszió vagy éppen szorongás lehet, a gyerek pedig nem tud önfeledt és boldog lenni.
Régen, ha az utcán sétáló gyerekeket láttam, mindig nevettek, hülyéskedtek, mosolyogtak, ezzel szemben ma nagyon sok a látványosan szomorú gyerek, amitől a szívem szakad meg…
Gyerekkor határok és célok nélkül
„Minicsászárként” viselkedő gyerekekről, agresszív kamaszokról egyaránt sokat hallani. Melyik a legproblémásabb korosztály?
Nincs ilyen, csak mindegyiknek más gondjai vannak. Azt azonban én is tapasztalom, hogy megnőtt a lelki problémákkal küzdő tinik száma, ami világszintű jelenség és a WHO szerint a helyzet romlani fog.
Azt látom, hogy a tinik életében nincs rendszer, felelősségre nevelés, nincsenek következmények, határok, nincsenek feladataik és céljaik sem. A vesszőparipám, hogy ha nincs rendszer és jó értelemben vett fegyelem egy gyerek életében, akkor mindegy, hogy egy vagy tizenhat éves, ott valami félresiklik.
Látod ennek a következményét a nagyobb gyerekeken?
Persze, sőt, egyre több fiatal felnőtt is fordul hozzám, munkahelyi, beilleszkedési, párkapcsolati problémákkal. Sokan például nem viselik el, hogy egy munkahelyen van valaki fölöttük, vagy nem találnak életcélt maguknak, és ezek a problémák anyagi, társadalmi helyzettől függetlenek.
Ennek a megfelelő értékrend hiánya az oka, és ez nem a társadalom, hanem a családok felelőssége. A családban kell megtanulni, hogy viszonyuljunk más emberekhez, a pénzhez, valláshoz, mássághoz. azt látom, hogy tolerancia sajnos sokszor csak elméletben van – amíg az illető környezetében meg nem jelenik valaki, aki más -, a tapintat pedig ritka, mint a fehér holló…
Ma az a fő téma, és ez ömlik a gyerekekre, hogyan lehetsz munka és teljesítmény nélkül gazdag és népszerű, ami nem jó irány.
…és már el is érkeztünk az online térhez, a kütyükhöz, a közösségi médiához. Úgy tudom, ezen a téren egészen durva esetekkel találkoztál.
– Riasztó látni, hogy sok gyerek életét teljesen eluralták a kütyük, ami eltorzítja az értékrendjüket és elveszítik a kapcsolatukat a valósággal.
Volt már olyan dolgom olyan gépfüggő 12 évessel, aki, miután letiltották a számítógépezésről, dühében szétverte a lakást. Egy másik anyuka akkor hívott rémülten, amikor délután ötkor a lánya telefonja kiírta, hogy a gyerek 12 óra 47 perce van fent a közösségi hálón. Ő már alig aludt, annyira függővé vált…
Egy ilyen súlyos helyzet persze nem egyik napról a másikra alakul ki; jó kérdés, miért várták meg a szülők, hogy idáig fajuljon a dolog. Mint amikor valaki szenved a dohányzástól, de addig mégsem szokik le, amíg nem közlik vele, hogy a fél tüdejét ki kell venni… Igaz a mondás: ha nem változtatsz, akkor nem fáj eléggé!
Sok szülő mégis idegenkedik az általad előszeretettel ajánlott szülőifelügyelet-alkalmazásoktól, mondván, a gyereknek is joga van a magánélethez…
Én erre azt mondom, hogy nekem meg nem jogom, hanem kötelességem, hogy megvédjem őt, a virtuális térben is! Pont úgy, ahogy az utcára sem engedem ki akkor, ha egy rossz arcú ember őgyeleg a közelben.
Rémálom lehet az első nap
Rengetegszer előkerül a cikkeidben, tanácsaidban a rend, a fegyelem fontossága a gyerekek életében. Nem kaptad még meg, hogy ilyen szigorúan ragaszkodni ehhez ridegnek tűnik? Nem veszi el a fegyelmezés a gyerekekkel töltött idő örömét?
Éppen ellenkezőleg: ha jól csinálod, akkor a fegyelmezés nem teheti ki a gyerekkel töltött időd 10%-ánál többet. A többi az önfeledt együttlété, a boldog, problémamentes közös perceké. Gondolj bele, sok szülőnek mennyi ideje megy rá arra, hogy próbálja kezelni a nehéz helyzeteket!
Tíz százalék nem sok, de ezen a tíz százalékon múlik a család boldogsága. Kis időbe telhet ugyan, mire beállítjuk a megfelelő rendszert, de vallom, hogy minden szabályt be lehet vezetni három nap alatt a gyerek életében, utána már „csak” következetesen be kell tartani.
Az első nap egyébként a legnehezebb – én csak rémálomnak hívom – ilyenkor gyakran a szülő is megkérdőjelezi, hogy jól csinálja-e, tényleg ez-e a helyes út. Amikor azonban jönnek az első eredmények, az nagyon meggyőző.
Néhány nap? Tényleg ilyen egyszerű lenne, még akkor is, ha évek óta fennáll egy probléma? Külső szemmel gyanúsan gyors sikert ígérsz…
Pedig így van, ha következetesen betartunk néhány alapelvet, két-három hét alatt már jól látható a változás. Gyakran az óvodában vagy az iskolában jelzik a szülőnek – igen, ilyen hamar! -, hogy pozitív irányba változott a gyerek viselkedése; nem véletlen, hogy sokszor az intézményekből irányítják hozzám a szülőket. Könnyű észrevenni, hogy ez a változás a gyereknek is jó: boldog és kiegyensúlyozott lesz.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
