Gyakran lesznek rendszerabúzus áldozatai a sajátos nevelési igényű gyermekek szülei

Egy trauma akkor tekinthető feldolgozottnak, ha az érintett úgy tud beszélni róla, hogy már nem kerül a hatása alá, tartják a szakemberek. Ha azonban a gyermekünket éri sérelem, annak traumáját szülőként hosszú ideig magunkon viseljük. Erről mesélt egy édesapa, aki arra kért, történetükkel hívjuk fel a figyelmet az „eltérő fejlődésű” gyermekeket érő gyakori kirekesztésre és a szülők küzdelmére, ami az ellátórendszer aggasztó hiányosságairól ad szomorú látleletet.

Egy óvodás, aki nem együttműködő

2021-ben egy óvodás kisfiút, – nevezzük Petinek -,  erőszakkal akarnak megetetni, mert nem akar a többiekkel asztalhoz ülni. Nevelői szerint biztosan autista, azért viselkedik furcsán, szakértői vizsgálatra küldik, de amíg nincs „papír” a diagnózisról, kérik a szülőket vigyék el a gyereket tizenegy órakor, lehetőleg ebéd előtt, mert kezelhetetlen, köpköd és rugdos, állítják. A kisgyermek az óvoda előtt járt már bölcsődei gyerekközösségbe, megfordultak vele játszóházban is, ahol ilyen probléma egyszer sem merült fel vele kapcsolatban, sőt videófelvételek is bizonyították, hogy jól kijön a társaival.

– Nem szerettük volna, hogy kimaradjon a közös étkezésekből, és a durvaságáról szóló jelzőket sem értettük, soha addig nem viselkedett így a gyerek. Felkerestük a helyi védőnőt és egy gyermekpszichológust, hogy tanácsot kérjünk, mit tehetnénk, mert úgy látjuk, Petit az óvodában nem látják szívesen.

A szakemberek szerint az óvodaváltás és a környezetváltozás jó megoldás lehet, de az új helyen is ragaszkodjunk az egész napos ellátáshoz. Nem sokkal később egy kistelepülésre költöztünk, ahol működött egy olyan óvoda, amelynek sajátos nevelési igényű gyermekek fogadására is volt jogosultsága – meséli az édesapa.

Az óvodaváltás 2021 márciusában történt, még bőven a covid alatt, és kezdetben minden megnyugtatóan alakult, majd szeptemberben már olyan jelzéseket kaptak a szülők, hogy a kisfiú nem együttműködő, majd néhány hónappal később, 2022 tavaszától rendszeresen azzal fogadták őket,  hogy a gyermek bántalmazza társait.

Április végén, az új nevelési évre való beiratkozás előtti napon pedig egy rendkívüli szülői értekezletet hívott össze az óvoda vezetője, hogy a többi szülővel történő szembesítés során, felolvassák Peti „bűnlajstromát”, szinte közveszélyesnek címkézve, és óriási nyomás alá helyezve a szülőket, hogy haladéktalanul vigyék el gyermeküket az intézményből.

Szülők a vádlottak padján

– A szembesítésen több furcsaságot is tapasztaltunk a feleségemmel, például azt, hogy néhány szülő  csak akkor és ott értesült először arról, hogy fiúnkkal  „gond” van. Ha a gyerekünk viselkedése annyira közveszélyes lett volna minden társára nézve, akkor arról a gyerekek biztosan meséltek volna otthon, ennek ellenére több társa is puszival és öleléssel fogadta Petit az öltözőben reggelente – teszi hozzá az édesapa.

Ez az intézmény is kérte a kisfiú szakértői vizsgálatát, aminek elindításához az óvónők által írt jellemzést is csatolni kellett, amelyben olyan súlyosan túlzó állításokat fogalmaztak meg Peti viselkedésével kapcsolatban, amit az apa távollétében az édesanyával akartak aláíratni, amit ő  határozottan visszautasított, hiszen otthon, és más gyermekközösségben, soha ilyen problémákat nem tapasztaltak. Az édesapától megtudom, hogy még a rendkívüli szülői értekezlet összehívása előtt élt egy jelzéssel a helyi gyermekjóléti  szolgálat felé, amiben arról számolt be, hogy minden eszközt, még érzelmi zsarolást is felhasználva, arra akarják kényszeríteni őket, hogy vigyék el Petit az óvodából, ami egyébként sajátos nevelési igényű gyermekek ellátó intézménye.

Részlet az óvodai jegyzőkönyvből:

„Ne hozd ide többet a gyerekedet!” – egy szülőtárs

„És meddig ne hozzam?” -Peti édesapja

„Amíg nem küldik másik intézménybe!”-szülőtárs

„Van egy kórházi ismerősöm, tudok igazolást hozni nektek, csak ne hozd többet a gyerekedet!” -szülőtárs

A szülői értekezlet utáni reggel a szülők természetesen bevitték Petit az óvodába, ahol egy édesanya azzal fenyegette őket, hogy megteszik a szükséges lépéseket a gyerek eltávolítására, mert ha ők nem „lépnek”, akkor huszonnyolc feljelentést tesznek a rendőrségen, hogy egy bántalmazó gyerek ne jöhessen többé ebbe a közösségbe. Peti ekkor négyéves.

Az édesapa felkereste a helyileg illetékes gyermekjogi képviselőt, aki nagyon segítőkész volt, arról tájékoztatta a szülőket, hogy sajnos ez nem egyedi eset, sok intézmény szeretne „megszabadulni” a több figyelmet igénylő gyerekektől, de ha továbbra is azzal fenyegetik őket, hogy vigyék el a gyermeket, akkor a szülők az alapvető jogok biztosához is fordulhatnak jogorvoslatért.

– Ezzel az információval kerestem fel a családsegítőt, ahol azt a választ kaptam, hogy az óvodával évek óta jó a kapcsolatuk, miért gondolom azt, hogy túloznak a gyermekem viselkedésével kapcsolatban? Én akkor elmondtam, hogy sehol máshol nem viselkedik így a fiunk, vélhetően az óvodában lehet a kiváltó oka annak, hogy Peti nem együttműködő.

A védőnőnk, aki munkája révén többször is járt az intézményben, mindig tájékoztatott minket arról, hogy egyik esetben sem tapasztalta, hogy Peti bántalmazta volna bármelyik társát, sőt az évente két alkalommal megrendezett nyílt napon sem történt semmi, ahol ott voltak szülők, nagyszülők is a csoportban. Véleményem szerint azért szerették volna eltávolítani a fiunkat az óvodából, mert nem volt sem képesítésük, sem akaratuk arra, hogy a sajátos nevelési igényt a gyermekünknél figyelembe vegyék és a napi munkába beépítsék.

 Az óvodai nevelés 6. melléklet szerinti finanszírozott időkerete magában foglalja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásokra fordítható heti ötven óra időkeretet. A fenntartó az óvodában heti tizenegy órás időkeretben köteles megszervezni a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő pedagógiai ellátását, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkoztatását. (4) *  A kötelező óvodai nevelés korai fejlesztésben és gondozásban is teljesíthető. (A nemzeti köznevelésről szóló tv.2011.évi CXCtv. (3)bekezd.)

Kit véd a gyermekvédelmi rendszer?

Peti 2021-ben kapott „pszichológiai fejlődés zavara” diagnózist, amit a szülők által felkért gyermekpszichiáter, a gyermek vizsgálata során készített, és amit a szülők tovább adtak az óvodának is. A diagnózisban szerepel, hogy ha a tünetek felerősödnek a későbbiekben, akkor felmerülhet a pervazív fejlődési zavar, vagyis az autizmus lehetősége és a vizsgálatot iskolakezdés előtt megismétlik. Az óvónők a diagnózis kézhezvétele után úgy reagáltak, hogy ebből is látszik, a gyerek nincs jó helyen, hiszen ők nem gyógypedagógiai intézmény.

– A rendkívüli szülői értekezletet követően felkerestem a helyi jegyzőt is, hogy elmondjam, a négyéves gyerekünket olyan vádakkal illetik, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak, és hogy bennünket a szülőközösség feljelentéssel fenyeget. Természetesen hivatkoztam a gyermekjogi képviselő által elmondottakra, aki azt tanácsolta, hogy ha ezek az atrocitások, – amelyekkel a gyermekjogokat alaposan megsérti az óvoda – folytatódnak, forduljak az alapvető jogok biztosához.

A jegyzőtől való távozásom után,  minden előzetes bejelentés nélkül megjelentek nálunk a gyermekvédelmi szolgálat munkatársai, és olyan hangnemben közölték velünk, hogy esetkonferenciát fognak összehívni miattunk, mintha bűnözők lennénk – meséli az édesapa.

Kényszer diagnózis az elfogadásért

2022 májusában, az esetkonferencián „cselekvési terv” készült, hogy mit vállal az óvoda Peti  megsegítése érdekében, és mit vállalnak a szülők, hogy a helyzet mindkét oldal számára megnyugtató módon változzon. Az óvoda azonban kikötötte, ha nem sikerül pozitív módon rendezni a kisfiú létét a csoportban, akkor kérvényezni fogják, hogy a gyermeket máshová, esetleg szegregált intézménybe helyezzék át.

– Bementünk az esetmegbeszélésre ahol a gyermekvédelmi szolgálat munkatársa azzal támadott le, hogy kaptak egy jelzést az óvodától, hogy mi nem akarunk együttműködni velük, és hogy én állandaóan azzal vagyok elfoglalva, hogy az óvoda milyen jogszabályokat sért meg.

Én arra hivatkoztam, hogy nem csak én látom így, hiszen van egy határozatunk az oktatási hivataltól, van egy szakvéleményünk a gyermekjogi képviselőtől, aki az egész nyugat-dunántúli régióért felel, és aki egyértelműen kifejtette, hogy ami az intézményben az utóbbi hónapokban történt, az a gyermekjogokat nagymértékben sérti – teszi hozzá az édesapa.

Az esetmegbeszélés végén, az óvoda vállalta, hogy szerez  autizmus specifikus gyógypedagógust a kisfiú mellé, rendszeresen érzékenyítő foglalkozásokat tart szülők számára, amelyek az édesapa elmondása szerint elmaradtak. Őket némi nyomásgyakorlással  újra kérték, hogy ne magánúton, de a pedagógiai szakszolgálatnál jelentkezzenek új szakértői vizsgálatra, ahol a kisfiú megkapja az autizmus kódot.

A szülők újra felkeresték azt a gyermekpszichiátert, akit korábban magánúton kértek fel vizsgálatra, és aki 2021-ben  felállította a „pszichés fejlődés zavara” diagnózist, ugyanez a szakember dolgozik a pedagógiai szakszolgálatnál is, és a szakember furcsának tartotta, hogy az óvoda megkérdőjelezi az általa korábban kiadott szakvéleményt, de a második vizsgálat alkalmával, 2022 májusában is az előző diagnózist erősítette meg.

Furcsa mód azonban, 2022 szeptember végén egy nem tervezett, 15 perces vizsgálat során – vélelmezhetően az óvoda és a gyermekvédelem kifejezett kérésére, miszerint nem jó a diagnózis – megváltoztatta korábbi álláspontját, és megkaptuk az autizmust kódot. Új kódja ezentúl: „6A02.0 – Autizmus spektrum zavar az értelmi fejlődés zavara nélkül, valamint nincs vagy enyhe a funkcionális nyelv károsodása”.

Amikor elkészült a szakértői vizsgálat és intézmény kijelölésre került sor, a szakszolgálatnál a vizsgálat vezető asszony rákeresett a település autizmus ellátó intézményeire, és megtalálta azt az óvodát, ahová Peti eddig is járt.

– Az óvodavezető a szakértői véleményt befogadta, de a rendkívüli szülői értekezletre hivatkozva azt kérte, hogy Peti csak délig maradjon az oviban még néhány hétig, hogy az indulatok lecsillapodjanak, és megjegyezte, hogy nekem, szülőként kötelességem együttműködni az óvodával, tiszteletben tartanom a többi szülő véleményét, amire azt feleltem, hogy amennyiben olyan dolgot vár el tőlünk a szülőközösség, ami az én gyermekem jogait sérti, akkor továbbra is ki fogok állni a gyermekem mellett.

Én biztos voltam benne, hogy az óvoda eszközként használta a gyermekvédelmi hatóságot azért, hogy ne tegyek további panaszt, és ne kérjek vizsgálatot az óvodában folyó munkára. Azt sem értem, hogy miként várják el egy 4-5 éves óvodástól, hogy „betartsa” a szabályokat vagy akár a szülőktől, hogy minden jogsértést szemrebbenés nélkül viseljenek, miközben ők sem tartják be a törvényeket, a jogi, etikai és szakmai normákat? 

Az „eltérő fejlődés” mumusa

A „cselekvési tervben” az óvoda által vállalt, gyógypedagógus biztosítása nem valósult meg, néhány hét után jelezték a szülők felé, hogy sajnos nem találtak szakembert. Az édesapa akkor, 2022 októberében felkereste a régióban az utazó gyógypedagógusi hálózatot, és két nap alatt talált egy nyugdíjas pedagógust, aki vállalta volna Peti fejlesztését, és akit az édesapa összekapcsolt az óvodavezetővel is, majd várt. Decemberben az óvoda jelezte, hogy sajnos nincs keret a gyógypedagógus foglalkoztatására. Ez azért is érthetetlen volt a szülők számára,  hiszen SNI ellátást végző intézményként feladatellátási kötelezettsége van.

Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási) , értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kizárólag abba az intézménybe vehető fel, amely rendelkezik a köznevelési törvény 47. § (4) bekezdésében meghatározott, a speciális neveléshez, oktatáshoz szükséges feltételekkel.

– Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy kifizetjük a nyugdíjas gyógypedagógus órabérének a kiegészítését (a törvényileg szabályozott bruttó 4500.- forintos órabér helyett csak 4000.-et kínáltak fel számára), és a teljes utazási költségét is, mivel a 7 Ft/km hozzájárulást nyugdíjasként nem tudta vállalni, tömegközlekedés pedig nincs a két község között.  

Elkezdődött a fejlesztés, és két hét után már látszott, hogy Peti megkapja azt bánásmódot, amire neki valóban szüksége van és hirtelen megszűntek azok, a „súlyos agresszivitásnak „ címkézett problémák, amikkel megvádoltak bennünket, és ami miatt el akarták távolítani az óvodából, sőt még azt is állították, hogy mi veszélyeztetjük a gyermekünk fejlődését.

Azzal, hogy nem indították el az  érzékenyítő foglalkozásokat, és nem akartak külsős gyógypedagógust találni, szinte konzerválni akarták azt a helyzetet, amivel lerázhatták magukról a fiunk ellátását – teszi hozzá az édesapa.

A fejlesztő pedagógus hetente kétszer foglalkozott Petivel, és két-három hónap alatt olyan szembetűnő változásoknak örülhettek a beszéd megindulás és a közösségi tevékenységek során is, amit az óvónők is visszajeleztek a szülők felé. A fejlesztések során beigazolódott, hogy Peti szociálisan jól alkalmazkodó, képes az érzelemszabályozásra, és a feladataira koncentrálni. A jellemzésből is látszik, hogy az óvoda által kért „kiemeléstől” számított egy éven belül, a fejlesztő pedagógus jelenlétével a gyermek viselkedése teljesen megváltozott.

…. Péter óvodai véleménye 2023. 07.31.

A gyermek csoportunkba  2021. szeptember 1. óta jár, naponta 8-12.30-ig, 2023 július 17-től 15 óráig, középső csoportos, jövőre kezdi a nagycsoportot. Az intézményben heti 6 órában részesül fejlesztésben, 4 óra autizmus specifikus gyógypedagógiai, 2 óra logopédiai fejlesztésben. 2022. szeptember 1-től pedagógiai asszisztens jelenlétét igényli. Peti az elmúlt 12 hónapban ugrásszerű, pozitív irányú változáson ment keresztül.

Szélmalomharc a megbélyegzés ellen

Az esetmegbeszélésen azt is javasolták a házaspárnak, hogy menjenek el  családterápiára, hiszen, ha a gyerek így viselkedik közösségben, akkor biztosan a családból hozza a „mintát”. A szülők kerestek egy 10 alkalomból álló foglalkozást, ami pozitív jellemzést hozott a családi működésüket tekintve. Ügyvédjük tanácsára panasszal éltek a Gyermekjóléti Szolgálatnál, hogy mivel a családterápiát komoly presszionálásra kezdték el, és a szűkös anyagi kereteik mellett ők vállalták ennek finanszírozását, élni fognak azzal a jogukkal, hogy ezt az összeget az önkormányzat térítse meg a családnak. Továbbá  igényt tarhatnak sérelemdíjra is, hiszen hónapokig olyan vádakkal illeték őket és gyermeküket, amely nem felelt meg a valóságnak, és ennek pszichikai terheit nekik és gyermeküknek még hosszú ideig viselniük kell

Petit az iskolaérettségi vizsgálaton száz százalékosan érettnek találták, és felvették a községi általános iskolába. Továbbra is megmaradt az SNI státusza, de az iskola ezt nem tartotta aggályosnak, nem kötöttek bele a szakvéleménybe és nem hivatkoztak arra, hogy nem képesek ellátni a gyermeket.

– Az iskolának természetesen látnia kellett Peti minden korábbi diagnózisát, de mivel tökéletesen iskolaérettnek minősült, az igazgató megnyugtatott, hogy náluk semmiféle negatív diszkrimináció nem fogja érni a gyermekünket, érvényesülni fog az egyenlő bánásmód elve, és szeptember óta mi is ezt tapasztaljuk. Peti féléves értékelése minden álmunkat felülmúlta, és ez a legnagyobb elégtétel számunkra az elmúlt hónapok meghurcoltatására – mondja az édesapa.

A család távolabbi célja, hogy megkérdőjelezze és akár le is vetesse Petiről az autizmus diagnózist. Attól tartanak ugyanis, hogy kistelepülés révén egyre kevesebb lesz az autizmushoz értő pedagógus, és egy ilyen diagnózis nagyban befolyásolhatja a gyermek továbbtanulását is.

– Úgy érezzük, hogy az autizmus kód talán már nem helytálló Peti esetében, mert olyan látványos fejlődésen ment keresztül, olyan rövid idő alatt, hogy inkább csak idegrendszeri fejletlenség volt jelen az óvodai években, de természetesen ennek megállapításához majd szakemberek segítségét fogjuk kérni.

Most már biztos vagyok benne, hogy annak idején jól döntöttem, hogy az óvodai nyomás ellenére nem vittem el a fiamat szegregált intézménybe, mert tudtam, hogy nem oda való, és nem akartam kitenni magunkat egy ilyen traumának.

A család élete mára nyugvópontra került, Peti nagyon jól beilleszkedett az iskolai közösségbe, szépen tanul, magatartása példás, kislányuk abba az óvodába jár, ahová korábban a bátyja, az édesapa pedig azt mondja, hogy már csak egy bocsánatkérésére vár azoktól, akik  megalázták, megvádolták őket azzal, hogy nem fontos nekik saját  gyermekük sorsa.

– A szülők óriási pszichikai terhet cipelnek, ha a gyermekükről kiderül, hogy sajátos nevelési igényű, és ehhez minden segítéséget meg kellene kapniuk, mégis gyakran magukra hagyják őket, akik a jobb ellátás reményében hurcolják gyermekeiket intézményről-intézményre.

Higgyék el, nem a saját elégtételem vezérel, de fel akarom hívni a szülők figyelmét, ha nem tudnak élni a jogaikkal, kérjenek segítséget, ne legyenek egy „rendszerabúzus” áldozatai, küzdjenek a gyerekeikért. Ugyanakkor fel akarom hívni a pedagógus szakemberek figyelmét is, hogy óriási a felelősségük abban, hogy mit mondanak, és mit írnak le, mert egy család sorsát, és egy gyermek jövőjét sodorhatják nagyon rossz irányba – összegzi az édesapa.

nyitókép: freepik

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?