SNI-s gyerekeknek is segítenek az érzelmeket feldolgozó munkafüzetek

A mai kisiskolások számára olyan ingergazdag világot teremtettünk, hogy már a hatévesek is tudják, szüleik okostelefonjával majdnem minden megoldható és megvehető. De, vajon azt tudják, hogyan kezeljék az indulataikat vagy álljanak ki magukért, és hogyan kérhetnek segítséget, ha veszélyben érzik magukat? Felismerik-e a vágyaikat, a másokhoz fűződő érzelmeiket? Mi, szülők, a hétköznapi mókuskerékben talán nem is gondolunk arra, hogy gyerekeink jóllétéről úgyis gondoskodhatunk, ha időben elkezdjük társas és érzelmi kompetenciáik fejlesztését. A „hogyan” kérdésre Szloboda-Kovács Emese által tervezett, kedves grafikákkal illusztrált, hiánypótló munkafüzetek nyújtanak praktikus válaszokat.

Amerikától a zuglói gyógypedagógiai intézményig nemcsak légvonalban, de életpályában is kacskaringós út vezetett Emese számára, aki kulturális antropológia mesterdiplomája megszerzése idején, még egyetemistaként jutott el az Államokba, és a mai hivatásánál merőben más terveket szőtt a jövőjéről.

Néhány évvel később hazaköltözött, de épp munka ügyben tartózkodott Amerikában, amikor bekövetkezett 2001. szeptember 11. tragédiája, ami az egész világot megrázta.

– Megállt az élet szinte, minden cég és az egyes ember is a segítségre fókuszált. A meglévő fejlesztéseket leállították, újakba senki nem vágott, teljesen kiszámíthatatlannak tűnt az előttünk álló időszak, úgyhogy felszámoltuk a kinti vállalkozásunkat. Itthon egy hazai multinál helyezkedtem el, nemsokkal később megszületett a lányom Mara, majd a fiam, Szilárd, akinél már csecsemőként érezni lehetett, hogy nagyon másképp működik. Rendkívül nagyigényű kisbaba volt. Féléves korában még kilencszer szopott éjszakánként, alig aludt, állandóan sírt, és csak hordozókendőben tudtam elaltatni. – mondja Emese .

– Húsz hónaposan nemcsak, hogy nem kezdett el beszélni, de nem is értette, amit mondtunk neki; szelektíven evett, nem volt szemkontaktusa, majd a Korai Fejlesztő Központban kimondták: autizmus spektrum gyanús. Inkább az óvatosság oldalán akartam hibázni, így elkezdtem amerikai módszereket tanulmányozni.

Édesanyaként a leginkább nyugalmas időszakokban: éjszaka olvastam, néztem-hallgattam előadásokat olyan terápiákról, amelyekkel a kinti szakemberek dolgoztak autistákkal. Egy floridai konzultánssal is együttműködtem 1,5 évet; kéthetente közvetlen instrukciókat kaptam tőle skypon, ezek alapján tanítottam a fiam, és az eredményt videóban küldtem vissza számára. Ő kielemezte a hibáimat a következő konzultáció alkalmával, és újabb instrukciókkal látott el.

Innen-onnan összecsipegetve, lépésről lépésre sikerült a nem beszélő kisfiamban először kommunikációs igényt, majd hangzó beszédet kialakítani – meséli Emese.

A gyermekkel való – először lehetetlennek tűnő – összehangolódás, a több irányú, intenzív fejlesztés számos készségben is beindította a fejlődést Szilárdnál. Emese, a megszerzett tapasztalatain és eredményein felbátorodva úgy döntött, még többet szeretne tudni az autizmusról, ezért beiratkozott az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolára, ahol a logopédia szakot választotta, mivel ekkorra már nagyon érdekelte a specifikus nyelvfejlődési zavar és az autizmus nyelvi fejlődése is.

Itthon az autizmus kórképe részeként kezelik az utóbbit, az amerikai szakirodalomban azonban számos kutatás kifejezetten az autizmusban tapasztalható eltérő nyelvfejlődésre irányul.

Küzdelem a hangzó beszéd kialakításáért

Emese mind egy TDK dolgozatot, mind a szakdolgozatát azokból a nemzetközi kutatásokból írta, amelyek a 2013 utáni eredmények ezen a területen. Csak néhány sajátosságot említve:

a tipikusan fejlődő gyermekekhez képest az autizmusban és súlyos nyelvi elmaradásban (severe language delay) is érintett gyermekek nem egyszer sokkal később, 4-5, esetleg 6 éves korban kezdenek el beszélni. Azonban, ha komoly hangsúlyt kap a nyelvi-logopédiai megtámogatásuk, nyolcéves korukra akár ők is folyamatos beszélőkké válhatnak.

(Kalb és társai, 2013, az addig használt legnagyobb mintával, 535 gyermekkel folytatott vizsgálat. A 4 évesen autizmussal és súlyos nyelvi elmaradással diagnosztizált kicsik 8 éves korukra 47%-ban folyamatos beszélővé váltak, 70%-ban elérték a kétszavas mondatok szintjét).  

Szintén érdekes jellegzetesség – ami magukat a kutatókat is meglepte –, hogy az autizmusban tapasztalható repetitív viselkedés és különös szenzoros érdeklődés, valamint a hangzó beszéd kialakulása között a kutatók egyfajta interferenciát, összeférhetetlenséget feltételeztek – de ezt végül tudományosan semmi nem támasztotta alá. Az ilyen viselkedést mutató gyermekek is ugyanolyan tempóban érték el a nyelvi fejlődés következő, majd ezt követő állomását. – mutat rá Emese.

A fejlődés íve a gyerekeknekél eltérő. Mégis, a funkcionáló hangzó beszéd olyan cél, amiért érdemes küzdeni: ha a gyermek iskoláskorra megszerzi ezt a képességet, az kedvezőbb prognózissal jár felnőttkorra – enyhébb tüneteket és jobb adaptív funkcionalitást ígérve.

Az autizmussal diagnosztizált emberek 25%-a nem tanul meg beszéddel kommunikálni, de beszédképtelenségük nem jelenti azt, hogy nem értik a körülöttük zajló világot vagy nem tudnak érzelmi kapcsolatot létesíteni a körülöttük lévőkkel.

Az autizmusban érintett gyermekek nyelvi fejlődése eltolt: a késői kezdés és kezdeti laposabb pályaív dacára 9 évesen is felfelé ível – szemben más nem autista, de atipikusan fejlődő gyermekekkel; és 9-12 éves koruk között is meredek fejlődést mutathat.

Saját élményből születő munkafüzet

Emese arról is mesél, hogy fia sokoldalú fejlesztése során számos olyan helyzetet éltek át, amelyben meg kellett magyaráznia Szilárdnak, hogy mi a helyes és a helytelen viselkedés; nem beszélő és beszédet nem értő gyermekét kellett magatartásszabályozásra tanítania. Saját, de mások érzelmeinek megértése nehézséget jelent nemcsak az autistáknak, de a mai felgyorsult világban a tipikusan fejlődő gyerekeknek is. A kicsik nem ismerik fel és nem tudnak mit kezdeni az olyan érzelmekkel, mint a düh, a szomorúság vagy a félelem.

Hogyan győzd le a haragod címmel 2021-ben jelent meg Emese első munkafüzete, amelyben többlépcsős módszerét ismerteti a frusztrációval és haraggal való megküzdés segítésére. Ez utóbbit az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara 2024-ben terepkutatás keretében vizsgálta és találta eredményesnek.

– Valamiért azt feltételezzük, hogy csemetéinknek a „jó viselkedést” tudniuk kellene, és hogy velük születik az a képesség, hogy egy nagy érzelmi vihar kellős közepén is tiszta fejjel tudnak gondolkodni, és maguktól rájönnek érzelmeik és viselkedésük szabályozásának a  lépésére. A rossz hír sajnos az, hogy nincs ilyen velünk született képesség. Érzelmeink és viselkedésünk szabályozását a társas tanulás, szülői minta alapján sajátítjuk el – írja Emese munkafüzete bevezetőjében.

Szülőként nap mint nap tapasztaljuk, hogy gyerekeink felfoghatatlan sebességgel sajátítják el a virtuális térben való kommunikációt, de a valódi társas helyzetekben gyakran eszköztelenek. A munkafüzet kérdéseinek megválaszolása során megértik, hogy a dolgok nem mindig történnek úgy, ahogyan ők szeretnék. Azt is tudatosíthatják magukban, hogy a szomorúság, a csalódottság, a düh természetes és akár jogos érzelmek – mégis az ő döntésük és felelősségük az, hogy ilyenkor milyen választásokat hoznak, hogyan cselekszenek.

A füzetben lehiggadást, megnyugvást segítő és megoldási technikákkal is megismerkedhetnek a gyerekek és a velük foglalkozó szülők, pedagógusok.

„Oldd meg kisfiam!” „Legyél kitartóbb kislányom!”

Ugye ismerősek ezek a felszólító mondatok, amelyeket akkor használunk, amikor elvárjuk gyerekeinktől, hogy önállóan boldoguljanak bizonyos helyzetekben? Azt szeretnénk, hogy a kicsik rugalmasak, proaktívak legyenek, miközben a mai iskolarendszer épp, hogy korlátozza ezeket az önállósodási törekvéseket. Emese második munkafüzetén, a Hogyan legyél nyitott és kitartó című kiadványon dolgozott a legtöbbet. Mint mondja, ez a munkafüzet a kitartás technikáin túl a reziliencia (rugalmas ellenállóképesség) gondolkodás- és viselkedésmódját is megtanítja a gyerekeknek.

A módszerén alapuló stratégiát az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara 6 alkalmas csoportfoglalkozás keretében vizsgálta. Tizenöt féle stratégián és egyben háromféle gondolkodási módon vezeti végig a gyermekeket a kiadvány, amelyekkel többek között a szorongás és a félelem kezelését, belső erejük és nyitottságuk növelését sajátíthatják el.

A cikk megírásához természetesen elkértem Emesétől a füzeteket, és ennél a kiadványnál döbbentem rá, mennyivel könnyebben vészeltem volna át az általános iskolai éveket, ha akkor valaki végigvezetett volna a benne lévő gyakorlatokon – mert szemüveges kislányként napi szinten voltam csúfolódás céltáblája. Az olyan fejezetek olvasása, mint pl. a Kinevetés, a Kudarc, A miért kell beszélned valakivel, ha szomorú vagy? vagy a Példakép – számomra annak idején életmentő, mi több, önbizalom erősítő lehetett volna. A gyereklélek azonban ma is éppúgy működik, mint sok évtizeddel ezelőtt, sőt a verbális bántalmazás, a kirekesztés talán még jellemzőbb korunk iskolai közegére, mint valaha.

Ezen helyzetek –  melyek gyakran tragédiákhoz is vezetnek – kiküszöbölése közös felelősségünk, így a kiadvány nagy segítséget nyújthat nemcsak a szülők, de a pedagógusok számára is.

Ne emeld fel a hangod! Vagy igen?

A mobiltelefonok megjelenésével egy új embertípus is feltűnt, különösen közlekedési járműveken lehet velük találkozni, akik magukról szinte megfeledkezve, mintha csak a nappalijukban lennének, öblös hangerővel vitatják meg aktuális állapotukat, az utazóközönség legnagyobb megdöbbenésére. Gyakran tapasztaljuk, hogy sok felnőtt, de a fiatalabb korosztály sem tud bánni a hangerejével, hiszen ennek a szabályozását nem tanították az iskolában; vagy egyszerűen azért, mert a viselkedés íratlan szabályaira senki sem hívta fel a figyelmüket otthon sem. Saját, autizmussal élő fiamra jellemző, hogy társas helyzetekben emelt hangon szólal meg, a halkabb hangerő használatát az én – egyéb eszközök híján – papagájként ismételt instrukcióim alapján sajátította el, de még ma is nehézséget jelent neki ez a fajta önszabályozás.

– A harmadik munkafüzet, a Hogyan legyél HANG-Erős is alapos kutatómunkával készült – mondja Emese.

Ebben megismerhetjük a színek, a figyelem és a memória kapcsolatát, és hogy ezek egymásra épülve milyen módon segíthetnek a gyerekeknek a viselkedésszabályozásban.

A színek nemcsak érzelmeket váltanak ki belőlük, de fokozzák az érzelmi éberségük (arousal) szintjét: a piros szín például szinte minden kultúrában ugyanazt, a veszélyt jelenti. A színek azonban nemcsak „fel”, de „le” is hangolhatják az idegrendszerünket – amennyiben tanítjuk, tudatosan használjuk és felhasználjuk az erejüket. Ebből a munkafüzetből egészen friss, 2025 júniusi a pozitív eredménnyel záruló terepkutatás, illetve hatásvizsgálat, melyet az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar végzett.

Ez a kiadvány Színáról, a kisoroszlánról szól, aki kisfiam saját karaktere, és ő maga is rajzolta a munkafüzetben – bár akár róla is mintázhattam volna, annyira egyértelmű a hasonlóság. Oroszlánként a gyermekek között, autistaként tipikus világunkban a MÁS-ság maga. Szína, osztálytársaival kirándulni megy az állatkertbe és a velük való beszélgetés során ismeri meg a hangerő szabályozás hat állatát, a halacskát, az egeret, a cicát, a kutyát, a majmot és az oroszlánt.

A párbeszédek és feldolgozó kérdések során a kisoroszlánnak lassanként érthetővé válik az eddig teljesen érthetetlen emberi világ: az intézményi és otthoni társas viselkedés íratlan szabályai. Az oroszlán hangos ordításával utoljára ismerkedik; megtudja, hogy ezt a hangot csak önmaga és mások védelmére használhatja – teszi hozzá Emese.

Emese utazó gyógypedagógusként sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozik. Munkája során a szakértői véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek megfelelően használja az általa készített munkafüzeteket, amelyek jól alkalmazhatók atipikus fejlődésű óvodás- és kisiskoláskorú gyerekeknél.

Számos rövidebb és hosszabb lélegzetvételű dolgozat, kutatás erősítette meg azonban – melyek az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán zajlottak – hogy a kötetek kiválóan alkalmasak tipikusan fejlődő gyermekek számára is. A munkafüzeteket az óvoda-, és iskolapszichológusok nagy örömmel forgatják, sőt, a Hogyan győzd le a haragod című kiadvány hatástanulmánya szerint eredményesnek bizonyult bullying (zaklatás, bántalmazás) prevenciós eszközeként is alsó tagozatos osztályközösségekben.

A munkafüzetek vidám, színes grafikával, kedves karakterekkel, gyakorlati példákon keresztül, egyéni-, és kiscsoportos feldolgozásra kínálnak hiánypótló eszközöket a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt, és pedagógiai innovációnak számítanak: hiszen az érzelem-, és viselkedésszabályozás terén ehhez hasonló, komplex, metodológiát is tartalmazó kiadványok eddig nem születtek.

Fotók: Szloboda-Kovács Emese

Hivatkozások:
– Gernsbacher, Ann Morton., Morson, Emily M., Grace, Elisabeth J. Language Development in Autism. Neurobiology of Language, 2015. 879-886.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/B9780124077942000705
– Kalb, Luther., Mathy, Pamela., Wodka, Erika L. Predictors of phrase and fluent speech in children with autism and severe language delay. Pediatrics, 2013.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23460690/

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?