Ha valaki komoly párkapcsolatot keres, szeretne megállapodni és megismerkedik valakivel, akkor a kapcsolat kezdetén általában nagy reményeket fűz ahhoz, hogy talán most végre megtalálta a választottját. Az elején sokszor kevésbé figyelnek az intő jelekre, majd később egy nem vagy egy rosszul működő kapcsolatban találják magukat. A viták egyre gyakoribbá válnak.
Maksó Andrea viselkedéselemző, önismereti tanácsadó írása
Önmagában véve a viták és nézeteltérések természetes részei egy párkapcsolatnak, de nem mindegy, hogy hogyan zajlanak. Erről végzett kutatást a világ egyik legismertebb pszichológusa G.M.Gottman. Több évtizedig végzett vizsgálatokat több ezer párkapcsolatot követve utókövetéses kutatásban. Végül arra jutott, hogy 15 percet figyelve egy pár kommunikációját 91%-os pontossággal megjósolható, hogy együtt fognak maradni tartósan, vagy elválnak majd útjaik.
Vannak vészjósló jelek, melyek nagy eséllyel veszélybe sodorják majd a kapcsolatot. 4 fő viselkedésmódot azonosított, melyet a párkapcsolati apokalipszis 4 lovasának nevezett el.
Ezek az alábbiak:
1.Kritika
Természetesen itt nem a jól megfogalmazott, helyzethez illő, építő jellegű kritikáról van szó, hanem azon sértegetésekről, melyeknek nem a megoldáskeresés a célja, hanem a személyeskedés, a másik bántása, önbizalmának gyengítése.
Ildi (45) – „Kezdetektől fogva sokat veszekedtünk, de valami csak hónapok múlva tűnt fel nekem. Ha Zalán mérges volt rám valamiért (és gyakran mérges volt), akkor állandóan kritizált. Először csak olyan dolgokban, hogy ezt sem tudod megcsinálni, arra sem vagy képes. Ezek általában bagatell dolgok voltak. Például elmosogattam és az egyik edény nem volt tökéletesen elmosva, akkor én voltam a szerencsétlen, aki rendesen elmosogatni sem képes. Ugyanakkor, ha ő valamit nem csinált meg tökéletesen, afölött mosolyogva könnyen szemet hunyt.
Utólag visszagondolva elképesztő dolgok voltak. Ha én leejtettem valamit, akkor hatalmas dráma kerekedett, ha ugyanezt ő tette, akkor kezdte sorolni, milyen természetesen rajta kívül álló okok vezettek oda, hogy kiesett valami a kezéből.
Ma már úgy gondolom, hogy nem normális ilyen jelentéktelen dolgokból vitát generálni. Most, amikor ismerkedem, arra nagyon figyelek, ha valaki a múltjáról beszél és panaszkodik nekem, elhangzik-e olyan mondat, amely arról szólna, hogy adott helyzetben mi volt az ő felelőssége.
Ha mindig csak más és a külső körülmények a hibásak azonnal lezárom az ismerkedést, mert ez tapasztalataim szerint nem fog változni.
Nem szeretnék újra olyan kapcsolatban élni, ahol én mindig mindenért hibásnak vagyok beállítva és ahol reggeltől estig azt hallgatom, hogy semmit sem érek.”
2.Védekezés
A vitás helyzetekben gyakran előforduló elem, hogy ahelyett, hogy a megoldásra fókuszálnának az egész nézeteltérés átcsap a másik hibáztatásába, a felelős megtalálásába. Ez minden esetben problémás.
Ha mindkét fél a másikra igyekszik a felelősséget áttolni, akkor a konfliktus csak jobban elmélyül, gyakran elkanyarodnak az eredeti témától, sértés (és nem kritika) sértést követ.
Egy fokkal jobb helyzet, de ugyancsak nagyon nehéz, ha csak az egyik fél képes elismerni a felelősségét adott helyzet kialakulásában, hiszen ebben is, mint minden párkapcsolati konfliktusban a megoldást megtalálását két embernek kell akarni, nagyjából azonos intenzitással.
3.Megvetés
Ide tartoznak azok az apró nonverbális jelek is, mint a szemforgatás, sóhajtozás, irónia, melyből a másik lenézése, nem egyenrangú partnerként való kezelése árad. Legtöbbször innen már nincs visszaút, hiszen az egymás iránti tisztelet olyan mértékben sérült, melyet nagyon nehéz helyrehozni.
4.Falhúzás
A vitás helyzettől való elszigetelődést jelenti, amikor vagy fizikailag, vagy érzelmileg, vagy mindkét módon az egyik fél elhatárolódik. Ez jelentheti azt, hogy a vita kellős közepén elmegy otthonról, vagy hogy szó nélkül hallgat és részt sem vesz a beszélgetésben.
Ennek oka, hogy vagy érzelmileg annyira megterhelő számára a szituáció, hogy nem tud vele mit kezdeni, vagy az egész helyzetet reménytelennek érzi, minden próbálkozást álláspontja megismertetéséről pedig hasztalannak, így nem is próbálkozik.
Mária (32) – „Több éve együtt éltünk már Gáborral és azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet beszélünk, de amikor beszélünk, akkor is állandóan vitatkozunk. A beszélgetéseink általában úgy zajlottak, hogy Gábor elmondta a véleményét, az enyémet meg sem hallgatta, de ha meg is hallgatta, mindig ellenkezett, valahogy mindig hülyeség volt szerinte, amit én gondolok.
Ez egyre jobban elvette a kedvem, már nem szívesen hoztam fel semmilyen témát. Aztán szép lassan ráébredtem, hogy társas magányban élek. Csak a szükséges dolgokat beszéltem meg vele, kerülve ezáltal a vitát.
Ha tehettem, inkább elmentem otthonról, hogy ne kössön belém állandóan. Szép csendben eltávolodtunk, tulajdonképpen a viselkedésével ellökött magától.”
Mivel a vitás helyzetek elkerülhetetlen részei a párkapcsolatnak, ezért képes ezeket túlélni. Nincs olyan párkapcsolat, ahol ne lenne jelen konfliktus is. Amit nem képes túlélni az az, ha végképp elvész a biztonságérzet, ha teljesen megrendül a másikba vetett bizalom.
Ezért érdemes még időben tenni ezek lehetősége ellen, ha azt vesszük észre, hogy valamelyik lovas megjelent a párkapcsolatban, akkor oda kell figyelni, esetleg segítséget kérni, át kell gondolni, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálni annak érdekében, hogy a kapcsolat tartósan és viszonylag kiegyensúlyozottan működhessen, és megtenni mindezeket a lépéseket addig, amíg a helyzet és adott esetben az eltávolodás nem válik visszafordíthatatlanná.
További hasonló témák: magadtolfuggj.hu
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
