Menopauza – maga a szó tejesen ismert volt fiatal kormomban is. Amit tudtam róla: hőhullámok, ingerlékenység, és megszűnik a menstruáció. Ennyit lehetett hallani, ez volt a köztudatban. És mivel akkor még nagyon nem érintett, a körülöttem lévő, idősebb női családtagok pedig egyáltalán nem beszéltek róla, ennyiben is maradt. Úgy voltam vele, ha majd odakerülök, ezzel kell számolni.
Amikor közeledett az ötvenedik születésnapom, igazán semmi nem változott. Sem hőhullám, sem idegesség nem volt. És az a havi néhány nap is ugyanúgy jelentkezett – jó, mégsem teljesen ugyanúgy, mert már nem szedtem tablettát, már az sem befolyásolt semmit – de minden hónapban volt.
Viszont hogy hol fáztam mindig fel? Miközben eddig alig-alig…
Ezzel kezdődött a kínlódás. És ettől már ideges is voltam. Ellenben, hőhullám sehol. Kérdezgettem a közeli ismerősöket, akik szintén elindultak a változó kor titokzatos útján, hogy tapasztaltak ilyet? Nem.
Amikor jó sok idő múlva, többféle kúp, tea, krém után találtam egy Facebook csoportot menopauza témában, ott olvastam erről a tünetről is.
Szóval, nem vagyok bolond, szerencsétlen, deviáns, aki várja, csak várja a hőhullámot – mert bizony, van más is, nem is kevés, ami erre a sokak szerint szép, sokak szerint meglehetősen bonyolult életszakaszra jellemző.
Belegondoltam, hogy amikor gyereket várunk, mennyi információ, könyv van a baba gondozásától a szoptatáson át, az egyéb hasznos információkig. Táplálás, akár torna az anyukának, stb. (Persze, a mentális egészség, főleg a nehezebb része, itt is elég sokáig el volt hanyagolva és tabunak számított, mintha a szülés és a baba érkezése csak öröm és vigasság lenne. De mintha most már az is teret kapott volna.) Viszont a változó korról miért nem látok (külön keresés nélkül!) szinte semmit?
Amikor pedig, pont most, már ahhoz a nőgyógyászhoz sem mehetek, akiben 19 éves koromtól bízom, akinél a két gyerekem született, mert sajnos nincs jól, akkor még nehezebb. Persze, próbálkozik az ember – érdemben nem sok újat kap, leginkább azt, amit ő maga a FB csoportban talál és alkalmaz, azzal egyetért a szakember is. Hogy még mire figyeljek, mi van, ha esetleg ez nem jön be egy idő után, arról egy szó sem. Így aztán marad a kutatás, az önfejlesztés, ahogy szinte mindenben.
Például, ott az állami intézmény menopauza ambulanciája – a telefont sem veszik fel. Személyes kérdésnél a portásnak fogalma sincs, hol van, és némi kerengés után az épületben, a tömegben, inkább feladom.
Marad a környezet, ahol ismét FB csoportokat, közösségeket ajánlanak. Ahol egész sok mindent meg lehet tudni. Ahol vannak programok, lehet jelentkezni konzultációra, ajánlanak étrendet, olykor élő on-line beszélgetésekhez is lehet csatlakozni. Marad a bizalom, hogy csak találok olyan szakembert, ahol nem negyed óra a „szintidő”, amíg a rendelőben tartózkodhatok – annyi idő alatt, a vizsgálattal együtt, mit lehet kérdezni, hogy lehet információt szerezni?
És marad az értetlenség, hogy miért nem kap nagyobb teret a menopauza, miért csak a „hiszti” és a hőhullám az első, ami mindenkinek az eszébe jut róla?
Amíg nem voltam benne, gondoltam, majd szépen lecseng ez is – hiszen ennyit láttam. Ma már tudom, hogy semmit nem láttam, és sokat gondolkozom azon, hogy akár a saját családomban, milyen lehetett ez? Miért nem beszélünk erről? Nem élek burokban – tény, hogy nem járok már annyit emberek közé, mint régebben – , de vannak hírek, itt az internet, tele a világ hirdetésekkel.
Erről miért nincs könnyen elérhető hír? Vagy akár termékhirdetés, hogy ha mással nem, legalább azzal a köztudatba kerüljön.
Hogy nem csak ideges, magukat legyező, kipirult negyvenes-ötvenes nők léteznek. Gyanítom, ők vannak a legkevesebben.
És mivel már van szerencsém a változó korban lenni, most látom, hogy ennél sokkal, de sokkal komolyabban kéne venni ezt az egészet.
És persze, változatlanul kutatok, kérdezek, mert egy-egy tünet nem napokat, hanem heteket, hónapokat is meg tud keseríteni. És ami módszer, szer, bármi, ami jó vagy bevált egy ideig, az, van, hogy később már nem. Ezért is nehéz. És bonyolult.
Talán az utóbbi időben elindult valami – de bízom benne, hogy ezt nem csak azért érzem, mert számomra aktuális, és ezért jó ideje figyelek, keresek a témában. Jó lenne, ha mi, nők, most már nem lennénk magunkra hagyva ebben.
|
Ahol én információt kaptam, sok, egyáltalán nem általános tünetről –, illetve jó megoldásokról, tanácsokról olvastam:
|
Fotó: Adobe Stock
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
