Hideg-meleg megjegyzéseket egyaránt kaptam, amíg tűkön ülve vártam életem első tetoválásának időpontját. Apró, line art mintáról van szó, de a szívemben annál nagyobb helyet foglal el a jelentése, így egész tudatosan próbáltam a helyén kezelni a környezet – akár elbizonytalanító, akár kérdőre vonó – reakcióit. Szerencsére voltak, akik értő figyelemmel és derült lelkesedéssel hallgatták a hullámminta történetét, és azonnal érezték, amit én is: úgy passzol hozzám, mint szájra a csók.
Most már a szó legszorosabb értelmében is mondhatjuk, hogy örök nyomot hagyott bennem a tavalyi dél-francia félév. Az első tetoválásomat ugyanis az a tengerszerelem ihlette, ami a Riviérán mélyült el.
Ahogy egy korábbi cikkemben is írtam, legszívesebben becsomagolnám és itthon kibontanám az azúrkék tengert… Ha kell, megnyugtat, ha kell, felráz: „hallgatni a tenger hullámzását és a parti apró kavicsok csörgését sok mindenre gyógyír!”.
A végtelen víz, a partján és a benne nyugvó (vagy épp háborgó) lét szerintem kimeríthetetlen ihletforrás. És száz százalék, hogy nem vagyok azzal egyedül, hogy teljesen más fordulatszámon pörgök a tenger közelségében.
A hullámminta, mint az első tetoválásom ötlete tehát már a Six-Fours-les-Plages gyönyörű partján eltöltött félév alatt megfogalmazódott bennem.
Leírhatatlan érzés pár percre lakni a mindig más színeket és formákat öltő tengerparttól.
Lentek és fentek – egyiket se zárjam ki!
Az egyre csak körvonalazódó line art mintához aztán egy másik jelentés is bekapcsolódott. Bár az idegen fülnek könnyen hallatszódhat brutális klisének, a hullám számomra itt azt is jelenti, hogy a lenteket és a fenteket, a pozitív és a negatív érzéseket, élethelyzeteket egyaránt megélem.
Legalábbis arra törekszem, hogy egyiket se zárjam ki azokban a pillanatokban, órákban, napokban, amikor túlgondolásból vagy aggódásból elhessegetném a jót, vagy épp félelemből, kényelmetlenségből elnyomnám a rosszat.
Minden megélésnek helye van az életben, a hullám pedig ehhez tökéletesen passzol vizuálisan.
Egy másik jelentésárnyalat pedig a hullámok működését sűríti magába. A folytonos, ismétlődő véget érés, és a végeláthatatlan örökmozgás kéz a kézben járnak, ahogy a vízfodrok, úgy számos élethelyzet esetében is.
A tengerszerelem mellett tehát két másik fontos üzenetet is hordoz a bal könyökhajlatom feletti, néhány centis varrás. Persze az sem véletlen, hogy a bal karom került terítékre: csöpögősnek tűnhet, de így azt érzem, mindez örökké közel lesz a szívemhez.
Honnan tudom, hogy jól döntöttem?
A tetoválás gondolata tehát hónapokig érlelődött bennem, aztán 2022 őszén kaptam egy őszinte ajánlást: az egyik legjobb barátnőm esküszik az egyik győri tetoválóművész munkájára. Nem hiába! A saját bőrömön tapasztaltam, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jól döntöttem: a tervezésen és a varráson túl sokkal többet kaptam – beszélgetést, közös ötletelést, kapcsolódást a tetkó történetén keresztül, mondhatni festékkel kevert lelki fröccsöt…
Korábban sem inogtam meg a döntésemben, de ahogy végighaladtunk a folyamaton, és főleg már az indigózás perceiben, szinte sikítani tudtam volna a boldogságtól, a magabiztos elhatározásomtól.
A fájdalomküszöböm egészen nagy, úgyhogy nem biztos, hogy számít, amikor azt mondom, hogy alig-alig éreztem kellemetlenséget, de ez biztosan a tetováló ügyességén, és a minta nagyságán, összetettségén is múlik.
Aztán a kitörölhetetlen pillanat, amikor megláttam magamon a kész vonalat… Olyan volt, mintha mindig is a részem lett volna. Mintha sosem lett volna olyan idő, amikor ez a kis hullám nincs velem. És innen tudom, hogy biztosan jól döntöttem.
„Szerintem ne csináld! Minek az?”
Érdemes tehát bízni az elképzelésünkben, akkor is, ha esetleg nem mindenki nyitott vagy támogató a környezetünkben a tetkóötlet hallatán. Velem az is előfordult, hogy csak elengedtem a fülem mellett, de olyan is volt, hogy kiálltam magamért, és csak annyit mondtam:
„megértem, ha te nem szeretnél tetoválást, és hogy van véleményed a témáról, de látod, hogy ez engem felvillanyoz, kérlek osztozz az örömömben, hiszen ez nem kell, hogy megváltoztassa az általános álláspontodat a tetkók kapcsán, de nekem jobban esne”.
Próbáld ki ezt a mondatot te is, ha hasonló cipőben jársz! És hogy mik voltak a pozitív-negatív reakciók, amikor először meséltem valakinek a varratás gondolatáról? Mutatom:
– Meg fogod bánni. Most még fiatal vagy, de gondolj bele, mi lesz, ha idősebb leszel!
– El tudod majd takarni?
– Ezt akkor már nem fogod levakarni semmivel.
– Nincs visszaút!
– Úgy örülök, ez annyira illik hozzád!
– De jó! Majd lehet én is szeretnék egyet.
– Jól fog mutatni, de szerintem nehéz megállni egynél. Majd mesélj, mi a következő ötleted!
– Azonnal kérek fotót, ha kész. Csodaszép lesz.
Kaptam tehát ilyet is és olyat is, de az csak rajtam múlt, hogy mely gondolatoknak engedek teret. Persze melegebb éghajlatra senkit sem küldtem el (a fenti varázsmondat jól működött), de jobban belegondolva, egy mediterrán félév valószínűleg sokaknak jót tenne.
Fotó: a szerző saját képei
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
