„Mikor lesz már gyerek?” – egy ártatlannak tűnő kérdés, ami a babára vágyó nők számára sokkal többet jelent annál, mint amit a kérdező esetleg feltételez: szorongást, bűntudatot, sóvárgást és kellemetlen emlékeket hagy maga után. Gyötri azokat, akik némán harcolnak az endometriózis nevű alattomos betegséggel, mely meddőséggel is fenyeget. Szabina 26 éves, és férjével együtt két éve próbálkozik már a családalapítással, de amikor a fenti kérdést meghallja, görcsbe rándul a gyomra és ökölbe szorul a keze. Március az endometriózis elleni küzdelem hónapja.
– Gyűlölöm ezt a kérdést. Borzalmasan bele tudnak vele gyalogolni a lelkembe. Főleg akkor, ha nincs rá válasz, mert még magamon viselem a többórás műtét fájdalmait, amit egy olyan betegség miatt szenvedtem el, aminek hatására nem lehet egyik napról a másikra teherbe esni. Akkor mit lehet ilyenkor mondani?
Néha legszívesebben a homlokomra írnám, hogy „hagyjatok békén, hadd foglalkozzunk végre magunkkal”. Az emberek azt gondolják, hogy ha gyermeket szeretnének, másnap már teherbe is esnek, de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.
Mi is két éve küzdünk már azért, hogy babánk legyen – kezd bele a mesélésbe Szabina, aki eddig némán harcolt az endometriózissal, és azokkal a problémákkal, melyek a betegségből következnek. Most azonban úgy döntött: felvállalja egészségügyi gondjait azért, hogy másoknak segíthessen a korai felismerés lehetőségével.
Önmagát hibáztatta
Az endometriózis ugyanis nem ritka: a termékeny korú nők 10%-át érinti. Jellemző kísérőtünete a fájdalom, mely több oldalról is támadhat: leggyakrabban a menstruációkor tapasztalható, vagy állandó kismedencei panaszok formájában jelentkezik, de szexuális együttlétkor, vizelet- és székletürítéskor sem ritka. A babára vágyó nőket azonban mégis a meddőség aggasztja legjobban, mely a betegségben szenvedők 40%-át érinti.
– Sokáig azt gondoltam, hogy velem van a baj, én vagyok gyenge, mert rettenetesen megviseltek a havi vérzések. Előfordult olyan, hogy többször hánytam vagy elájultam már az erős hasi görcsök miatt. Eljutottam egy pontra, amin túl már tarthatatlanná vált a helyzet. A párom szerencsére végig támogatott benne, hogy a végére járjak a helyzetnek. Számos vizsgálaton vettem részt, de az áttörést az hozta meg, amikor az egyik ismerősöm az endometriózis nagykövete lett – ekkor olvastam először erről a betegségről, és egyből éreztem, hogy rólam írnak – mondta Szabina, akire a neheze még csak ezután várt…
Alattomos betegség
– Aztán mire komolyabban foglalkozhattam volna a problémával, egyik napról a másikra erős fájdalom hasított a bal oldalamba. Egyből orvoshoz fordultam, ahol hosszas huzavona után közölték, hogy egy rövid beavatkozásra lesz szükség. Ebből a félórás műtétből aztán négy óra lett, ugyanis közben kiderült, hogy a bal oldali petefészkem közben teljesen megadta magát.
A méhet belülről borító nyálkahártya, vagy más néven endometrium akkor okoz problémát, ha normális helyétől eltérő területeken is megjelenik a szervezetben. Ez ugyanis a női ciklusra reagálva havonta megvastagszik, leválik, majd menstruációs vérzésként távozik a szervezetből. A rendellenes helyen felbukkanó szövetek ugyanezt a periódust követik, és összehúzódásukkal nemcsak erőteljes fájdalmat, hanem görcsöket is keltenek, ráadásul steril gyulladást is eredményezhetnek. Leggyakrabban a kismedencében, a petefészekben és a hashártya felszínén okoznak gondot. Szabinánál azonban ennél több helyen is jelentkezett a probléma: a méhéről, a petefészkéről, a húgyhólyagjáról, a végbeléről, a hashártyájáról, a hasfalról, a beleiről és a petevezetékei közötti szakaszról is távolítottak el endometriumokat.
Lelkileg is megterhelő
Sajnos az endometriózisban szenvedő nőknél előfordul, hogy akár 10 évet is várniuk kell a pontos kórisme felállítására, ugyanis a betegség nagyon könnyen összetéveszthető más kismedencét érintő gyulladásokkal is.
– Tudom, hogy nagyon nehéz diagnosztizálni az endometriózist, de ha előbb kiderül a probléma, akkor talán nem veszítettem volna el a bal petefészkem. Az orvosok persze nem kecsegtetnek túl sok jóval babafronton. Azt mondják, hogy a spontán teherbeesés esélye elég alacsony, így mi is a lombik mellett döntöttünk – árulta el Szabina, akinek egyelőre fél évet pihennie kell a műtét után, hogy majd újra próbálkozhassanak a gyermekáldás reményében. A szöveteknek most regenerálódniuk kell.
– Nemcsak testileg, de lelkileg is nagyon nehéz együtt élni ezzel a betegséggel, ugyanis abban a korban vagyok, amikor körülöttem mindenki családot alapít.
– Amikor felmegyek a Facebookra, azt látom, hogy ennek is született gyermeke és annak is… ilyenkor akarva-akaratlan elfog a vágyakozás, és arra gondolok, hogy bár én is megtapasztalhatnám már az anyává válás élményét. Bízom benne, hogy az endometriózis nem gátol meg ebben, és igyekszem optimistán tekinteni a jövőbe, hogy egy napon majd én is a karomba zárhassam a kisbabámat…
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
