16 év után 3 éve érkeztem vissza Budapestre és leginkább engem döbbentett meg az az óriási nagy kontraszt, amit világszerte különböző országokban, valamint a magyar nők körében tapasztaltam az intimitás és szexualitás témájában. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor a „végletesség” lenne a megfelelő szavam az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
Girisha Andrea Steigler írása
Különböző eseményeken, társaságokban, ahol bemutatkoztam, hogy orgazmus coach vagyok, kétféle reakciót váltottam ki. Legtöbbször síri csend következett és harapni lehetett a némaságot és ennek az olyanfajta mélységét, ahol azonnal a homokba dugott struccfejeket láttam az asztalnál.
„Csak most ne kelljen megszólalni!”
„Váltsunk már témát, könyörgöm!”
„Remélem nem vették észre, hogy elvörösödtem.”
…és folytathatnám, amit azokban a megfagyott pillanatokban érzékeltem és az arcokon láttam.
A másik reakció az a „kiéhezett vadként” egyből rámugró oroszlán vagy párduc, aki a pikánsabbnál fűszeresebb hálószobatitkait kezdte el nyíltan kiteregetni, mintha már jó ideje csak arra várt volna, hogy végre valakinek beszélhessen róla.
És őszintén sokszor én éreztem kellemetlenül magamat, na nem feltétlenül a történetek tartalma, hanem inkább a szófordulatok használata miatt.
Olyan szavak és olyan hangsúllyal röpködtek a levegőben a nemi szervekről, az együttlét, intimitás jelzőiről, ami nekem már fizikailag is fájdalmat okozott.
Hova kerültem? Mi történik a magyar nőkkel?
Miért van ekkora nagy káosz a női intimitás-szexualitás, orgazmus és gyönyör témában? Ezenkívül a testképtudat kérdéséről se feledkezzünk meg.
Több felmérést, interjúsorozatot is készítettem az elmúlt években, hogy valójában hova vezethető vissza ez a végletesség és miért szükséges egyikből a másikba ugrani, vagy benne rekedni a tabukkal övezett szégyen és titkok völgyében.
Ugyanis lépten nyomon abba botlottam, amit a fő problémának neveztek meg a nők: fizikai fájdalom (fejfájás, pajzsmirigy, torokfájás, fogfájás, mellek, gyomor, vállak, alhas, combok, térd, boka… stb.), testi-lelki szenvedés és kínok, nőgyógyászati betegségek (mióma, ciszta, méhpolip, hüvelyszárazság és hüvelyi fertőzések, endometriózis, vaginizmus, vulvodynia) termékenységproblémák, orgazmushiány.
Amikor a mélységeket kezdtük el feltárni, akkor minden esetben gyermekkori megszégyenítés, megalázás, szóbeli-fizikai-szexuális bántalmazás, érzelmi manipuláció volt a háttérben.
Egytől egyig! Számos esetben kislányként molesztálás áldozataként nem hittek a gyermeki szónak a felnőttével szemben.
Ha bármi is napfényre derült, még őt okolták a történtekért. A testi-lelki tehetetlenség és megsemmisülés mellett a szavahihetőségét is kérdőre vonták.
Ezzel nemcsak a nő saját testével kapcsolatos tisztátalanság, de még az önmaga folyamatos megkérdőjelezése is teherként nehezedett rá.
Ezek után valóban csodálkozunk, hogy az önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, önszeretet ekkora nagy problémát okoz ma a nők körében?
A hasonló élményt átélt nők nem mernek róla beszélni, hisz gyermekkoruktól kezdve a testük szégyenét cipelik és azt is megkérdőjelezik magukban, hogy valóságban történt-e az, amire emlékeznek, vagy csak a képzeletükben.
Ugyanazt a szerepet élik meg felnőttként is a munkahelyi-baráti kapcsolataikban, a párkapcsolataikban, hogy bántják őket szavakkal, érzelmileg, fizikálisan. Ha épp nincs senki, akkor már profin önmagukat is a legváltozatosabb módon pillanatok alatt a padlóra küldik a kritikus szavakkal, elutasító érintéssel, az önszeretet helyett bűntudatevéssel.
Hogy is férne bele ebbe a képbe az önkényeztetés vagy a gyönyörteli kényeztető rituálé, amit magunknak adhatunk, hogy felfedezzük a női testük szépségét és csodáit, az orgazmikus, extatikus állapotainkat?
Ehelyett a férfitől várjuk el, hogy ő találja ki: nekünk valójában hogyan lehet örömet szerezni.
Mi eközben fadarabként a bevásárlólistán és a holnapi teendőkön gondolkozunk. Ő mindent megtesz, de mi nem tudunk a fejünkből kilépni, ellazulni és a testünk orgazmikusságához kapcsolódni. (Filmekben már biztosan láttunk ilyen jelenetet. Ez velünk biztosan nem történt még meg.)
A testünk-lelkünk harmóniára, egyensúlyra vágyik és az egyik végletet nagy valószínűséggel valamennyien megéltük már.
A tapasztalataim alapján a magyar nők többsége nem a szabadosságot választja és még benne van a tabukkal övezett zónában némán sírva a fizikai-érzelmi-lelki fájdalmaktól. Erősnek mutatva magát, óriási betonfalakat felhúzva, amelyek előbb-utóbb nőgyógyászati betegségeket okoznak.
Én egy olyan irányt képviselek, ahol egy biztonságos és ítélkezésmentes térben lépésről lépésre, mindenkinek a saját ütemében van lehetősége megérkezni a tabumentes zónába,
ahol biztonságban érezheti magát a testével, az intimitásával, feloldva a régóta cipelt sebeket, traumákat, szégyent és bűntudatot. Ahol szabadon fedezheti fel testében rejlő csodákat!
És IGEN, hölgyeim! Minden nő képes az orgazmusra fájdalmak és szégyenérzet nélkül.
Minden nő gyönyörre született (még akkor is, ha nem gyönyörben és orgazmusban fogant) anélkül, hogy „örömlány” lenne.
Szerzőnk Girisha Andrea Steigler, 3 diplomás közgaszdász, európai uniós és nemzetközi közbeszerzési szakértő, orgazmus coach, trauma és gyász specialista, a Tudatos NŐ Akadémia alapítója.
Fotó: Canva
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
