Online zaklatás, pornó, önképromboló közösségimédia-posztok – a digitális világ sötét oldala, ami bizony már a tízéves kiskamaszokat is érinti. Persze minden szülő azt gondolja, az ő gyereke nem lehet érintett, és míg a való világban egyre kevesebb szabadságot adnak a gyerekeiknek, az online világba kontroll nélkül beengedik őket. Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus szerint a digitális nevelést még azelőtt kell elkezdeni, hogy saját okoseszközt adnánk a gyerek kezébe.
– A jó hír, hogy egyre több szülő van elméleti szinten tisztában azzal, milyen veszélyeket rejt a a digitális világ. A rossz, hogy nincsenek biztos megoldások; még mi, szakmabeliek is keressük a működő gyakorlatokat – kezdi a beszélgetésünket Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus. Nem is lehetnek biztos receptek, teszi hozzá, hiszen ezeknek a problémáknak a megoldására nincs mintánk, ráadásul úgy felgyorsultak a változások a világban, hogy ami korábban több száz év alatt történt meg, ahhoz most elég egy-két év.
Gondoljunk csak arra, milyen változásokat hozott az életünkbe csak az utóbbi egy évben a mesterséges intelligencia!
Nagy az ismerethiány és sok a tévhit a fejekben a szakember szerint, és bár az olyan kifejezések, mint a cyberbullying vagy a szexting, egyre jobban bekerülnek a köztudatba, a legtöbb szülő fejében inkább csak a „marketingszöveg szintjén” ragad meg, hogy az online világ veszélyes. Ráadásul a többségük úgy gondolja, az ő gyereke kivétel – ezért is adnak neki idő előtt okostelefont –, azaz például biztosan nem lehet érintett egy online zaklatásban.
Zaklatóként ugye teljesen kizárt (ez egyébként az „offline balhék” esetében is igaz, a legtöbb szülő meg van róla győződve, hogy az ő gyereke nem bántana másokat), ha pedig őt érné bántalmazás az online térben, vannak olyan bizalmi viszonyban, hogy elmondaná otthon. Pedig a legtöbb esetben sajnos ez nem ennyire egyszerű: a tapasztalat azt mutatja, hogy áldozatként sem biztos, hogy beszél róla, mert nem tudja, hogyan tegye, mert zavarban van, mert szégyelli, hogy vele ilyen megtörtént.
„Miért kell egy nyolcévessel a pornóról beszélgetni?”
Jantek Gyöngyvér most megjelent, „Pisztrángok, szevasztok” című könyvét nemcsak hozzáértő szakemberként, hanem négygyermekes anyaként is írta, hogy felvértezze 6-12 éves olvasóit – és szüleiket – az online világ veszélyeivel szemben.
A szórakoztató történetek mindegyike egy-egy témát jár körül, a fejezetek végén feltett kérdések és feladatok pedig segítenek, hogy a szülők beszélgessenek a gyerekükkel ezekről a fontos témákról. Erőszak, félelemkeltő vagy pornográf tartalmak, határhúzás, cyberbullying és a szégyen, a testünk elfogadása és a közösségi média torzító hatása – ezek bármelyikével találkozhat már egy tízéves gyerek is, akár úgy is, hogy nincs saját mobiltelefonja…
– Elég sok kritikát kaptam a könyvemre azért, hogy ugyan miért kell egy nyolcéves gyerekkel az online zaklatásról vagy a pornóról beszélgetni, hiszen még kicsi hozzá. Pedig a statisztikák szerint a 9-12 éves gyerekek 13%-a saját bevallása szerint már volt cyberbullying áldozata, 4%-uk pedig elismerte, hogy elkövetőként vett részt benne. Az utóbbi szám valószínűleg sokkal magasabb, hiszen ezek csak a bevallott esetek…
A pornó is ilyen; a legtöbb gyerek online és véletlenül találkozik vele valamikor 11 és 13 éves kora között először; elég, ha az osztálytársainál vagy egy nagyobb gyereknél a társaságban belefut, márpedig ezt nem lehet kizárni. A struccpolitika nem működik, időben kell lépni, és nem a saját gyerekkorunkból kiindulni, mert ez már nagyon nem az a világ.
Foglalkozni kell a témával, mégpedig úgy, hogy közben ne keltsünk félelmet a gyerekben, ez pedig egy állandó kötéltánc – sorolja Jantek Gyöngyvér az okokat, miért nem lehet elég korán kezdeni a „digitális nevelést”. Ideális esetben jóval azelőtt, hogy a gyerek megtenné az első önálló lépéseit az online világban. A könyvben egyébként a pornográfia szó egyáltalán nem szerepel, a prevenció inkább arra fókuszál, mit tegyen a gyerek, ha esetleg meztelenséget lát, és hogy milyen képeket oszthat meg magáról.
– A digitális nevelésnek sok építőköve van, köztük olyanok, amelyek látszólag nem is kapcsolódnak az online térhez. Arra például, hogy természetes módon megtanítjuk a gyereknek a „bugyiszabályt”, már két-három éves korban, később ráépül a határhúzás képessége és az a tudás, hogy mit oszthat meg magáról másokkal. Jó esetben akár már hat-hétéves korban, amikor egyébként még nem oszt meg magáról semmit – mondja Jantek Gyöngyvér, aki szándékosan nem edukációnak, hanem nevelésnek nevezi azt a folyamatot, ami ilyenkor a tudatos szülő feladata.
Ha a gyerek ismeri a saját reakcióit, ha meg tudja fogalmazni az érzéseit, akkor sokkal könnyebben szól majd, ha valami negatívan érinti az online, vagy akár az offline térben. Apránként kapcsoljuk be a folyamatba az információkat, miközben mellé tesszük a szükséges korlátokat is, ezzel építjük a gyerekek belső ellenállóképességét.
Így van ez az online életünk minden területével, vallja, ha például a gyerek úgy kerül online zaklatási szituációba, hogy már van ismerete a témáról, tudja, hogyan hat a másikra az ilyen viselkedés, akkor nagyobb eséllyel tud kívül maradni a helyzeten. Ellenkező esetben könnyen belesodródik, mert mondjuk viszi a csoportnyomás, és nem akar kirekesztődni.
– Nemrég olvastam egy novellát, egy tizenhat éves lány írta. Azzal kezdődik, hogy elmondja: tízévesen látott először pornót. A kérdésre pedig, hogy hol voltak eközben a szülei, azt válaszolja: „a szomszéd szobában, ahol anyám azon gondolkozott, hogy tudja biztosítani a változatos napi hét zöldség- és gyümölcsadagomat”… – meséli a szakember. Őt egyébként éppen ez a témakör, a gyermekkorban látott pornográf és erőszakos tartalmak indították a könyv megírására, szerinte ugyanis a szülők sincsenek tisztában vele, ez mekkora probléma.
Nem is értik, mit jelent ma pornót nézni, és hogy ez már nem a Playboy szintje, amitől minket féltettek a szüleink… Egy mai kiskamasz könnyen találkozik akár erőszakos kötözős pornóval is, elég rákattintani az ’Elmúltam 18 éves’ gombra… – figyelmeztet.
Testképzavar az óvodában
Milyen korban kezdjük tehát a digitális nevelést?
– Már nagycsoportos korban érdemes, hiszen ahogy belép az iskolába a gyerek, úgy kerül bele egyre több olyan helyzetbe, amikor nem velünk van. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a teljesen hétköznapi helyzetek is alkalmat adnak a szemléletformáló beszélgetésre, például, ha a pizzafutár dobozán meglát a gyerek egy meztelen nőt ábrázoló képet, vagy elsétál a család egy női sziluettekkel dekorált szexshop előtt. Ha „finoman, érzékenyen beszélünk a témáról, akkor az egy hatéves gyerek számára is befogadható. Annál is inkább, mert ilyenkor az ő fejükben a meztelenséghez még nem kapcsolódik az erotika – mondja Jantek Gyöngyvér.
A digitális világ olyannyira az életünk része, hogy a nevelés minden részébe bele kell építeni.
Elengedhetetlen, hogy megtanítsuk a gyerekeinket a kritikai gondolkodásra, mielőtt internethez engedjük őket. Megdöbbentő például, de már az óvodások között is vannak testképzavaros gyerekek, aminek egyértelműen a rájuk zúduló agyonfilterezett, idealizált online világ a felelős. Ezért is kell beszélgetni arról, hogy amit a neten látnak, az nem a valóság.
Ahogy arról, is, hogy a tetteiknek, amelyek egy chatcsoportban súlytalannak tűnnek, milyen következményeik lehetnek. Hogy beszólásokkal és kiközösítéssel padlóra lehet küldeni és élethosszig tartó sérüléseket lehet okozni egy embernek, ha pedig akár csak tovább küldenek egy kompromittáló fotót egy osztálytársukról, abból rendőrségi ügy lehet.
Elengedni a kezüket, csak mert (látszólag) magabiztosan uralják az online teret, életveszélyes, és nem azért kell kontrollálni őket, mert nem bízunk bennük, hanem mert egyszerűen nem elég érettek.
Elég csak a tényt ismerni, hogy a kontrollért felelős prefrontális agylebenyük még messze nem fejlődött ki teljesen, így nem is várhatjuk, hogy felelősségteljesen viselkedjenek.
Szétcsúszott világok
Abban, hogy sok gyerek valósággal rabja lesz az online világnak, az is közrejátszik, hogy sok helikopterszülő, aki állandóan ott köröz a 0-24-ben felnőtt felügyelet alatt álló gyereke körül, a való életben szinte semmi szabadságot nem ad neki.
Ha pedig a sarki boltba nem mehet el egyedül a harmadikas, csoda-e, ha a korlátlan szabadsággal kecsegtető online világban éli ki az „önállóságát” és a kompetensség érzését?
– A szülők nem gondolnak arra, hogy az online térben sokkal több a valós veszély, mint a „kinti” világban. Mert mitől féltjük leginkább a gyerekünket, amikor nem engedjük egyedül közlekedni vagy bulizni? A rossz emberektől, hogy bántják, zaklatják. Nos, ezekre az online térben sokkal nagyobb az esély – szembesít vele Jantek Gyöngyvér.
Szerinte közelíteni kellene egymáshoz a két teljesen szétcsúszott világot: a való életben nagyobb szabadságot, a virtuális térben pedig nagyobb védelmet biztosítani a gyerekeknek. Így az megtapasztalhatja a felelősséget, a saját kompetenciáját, kiélheti a küzdésvágyát, és nem kizárólag a játékokban kell majd megélnie mindazt az izgalmat, amit kint kellene.
Miért pont „Pisztrángok, szevasztok!” lett a könyv címe?
– Mert a pisztrángok árral szemben úsznak. Márpedig, ha egészséges, kedves, önmagunkkal és másokkal jól bánó emberek szeretnénk lenni, akkor időnként óhatatlanul kisebbségben kell lennünk. A gyereknek is, amikor nem kap idő előtt okostelefont, holott sok osztálytársának már van, vagy amikor nem áll be a csúfolódók csoportjába. Azt szeretném erősíteni, hogy ez nem ciki, és akkor is mondjon igent a jó dolgokra és nemet a rosszakra, ha az nem könnyű.
A saját gyerekeimben is azt erősítem, hogy attól, mert valamit sokan csinálnak, az nem biztos, hogy jó. Elvégre a történelem során is azok lettek a legsikeresebbek, akik nem úsztak automatikusan az árral és a tömeggel!
nyitókép: freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
