2024-től változik a biohulladék kezelése Magyarországon, és teret nyer a sokak által kedvelt komposztálás. Persze sok még a kérdés ekörül, például az, hogy hogyan oldják ezt meg a háztartások, és milyen jogszabályi háttér változtatásra van szükség a bevezetéshez. Mégis, miért kell komposztálni, mire jó a komposzt? Erről beszélgettünk Pancsa Emesével, akinek innovatív komposztálójára Ausztráliából is érdeklődnek, miközben itthon visszadobták az erről írt szakdolgozatát az egyetemen.
Kőbe véshető megállapítás, hogy a legjobb hulladék az, ami létre sem jön, és a komposztálás a valódi szelektálás alapja. A legjobb megoldás, ha még a hulladékká válás előtt visszaforgatjuk az almahéjat tápanyaggá, ami például kertes házban viszonylag könnyen megoldható. Egy kis elkerített részen figyelni, forgatni és nevelni kell a komposztot, hogy az ne rothadni, hanem korhadni kezdjen, és a kellő időben átalakulhasson.
Ez könnyen tanulható és nagyon hasznos tevékenység, ha tehetitek, kezdjétek el minél hamarabb! De mit csináljon az ember a panel tizedik emeletén a szerves hulladékával?
Komposztálási megoldások a kerttől a panelgilisztákig
Hallottál már a gilisztás komposztálásól? Bevalljuk, mi sem. Itt egy céledényben lebontó életformák segítségével lehet komposztot lehet termelni. Igen, akár a panel tizedik emeletén is. Gyermeket nevelő családok esetén játéknak sem utolsó a folyamat.
Létezik olyan szerkezet, úgynevezett előkomposztáló, amelyben a komposztálható anyagokat előkomposzttá lehet fejleszteni oxigénmentes környezetben.
Itt kicsiben láthatja az ember, hogy a gyakorlatban hogyan működik jól az elbomlás, és így tudatosabban áll majd a hulladékgazdálkodási kérdésekhez.
Szuper megoldás lehet a társasházi közösségi komposztálás, amelynek menetéről a Humusz Szövetség letölthető kiadványban informál.
Valamint ott van a közterületi, közösségi komposztálás a Budapesti Komposztbarátok hálózat segítségével.
– Nagyon jó ötlet a gilisztás változat és egyéb komposztálási megoldások, ám tisztában kell lenni a korlátokkal, és meg kell határoznunk, mi a célunk a komposzttal.
Mire a gilisztásat hasznosítani lehet, minimum fél év eltelik.
Ha az a kérdés, hogy egy háztartás hogyan küszöböli ki a károsanyag-kibocsátást azáltal, hogy komposztál, akkor tök szuper egy gilisztás komposzt, hiszen nem lesz hulladék az ételmaradékból, nem keletkezik metán.
Ha a talajregenerálási szempontokat nézzük, akkor a környezetnek és a talajoknak gyorsabb megoldásokra van szüksége, és az is külön öröm, hogy sokféle megoldás közül választhatunk.
A legjobb a történetben, hogy ezek egymás mellett jól megférő rendszerek, amelyek kiegészítik egymást – vallja Pancsa Emese, a Compocity alapítója.
Emese innovatív komposztáló eszköze szagtalanul és nagyon gyorsan alakítja át robotikai alapon a szerves maradékot komposzttá.
Főként cégeknek és nagyobb csoportoknak ajánlja készülékét. Emese ugyanis sok helyen látja a fejlődési lehetőséget és az elakadási problémákat a hulladékkezeléshez fűződő viszonyunkban, és megoldást is kínál rá.
– A szelektív hulladékgyűjtéssel és a komposztálással kapcsolatban is az a meglátásom, hogy az emberek nem tudják, mi lesz a hulladékkal, és nem látják azt sem, mivel és hogyan lesz ez nekik jobb. Nem elég transzparens a folyamat, másfelől nem látnak belőle visszacsatolt értéket, ez a kettő pedig bőven elég ahhoz, hogy motivációt veszítsenek.
A megfigyelést saját mintavételeinek adataival is alá tudja támasztani.
A komposzt tehát két fő ok miatt jó: nem keletkezik hulladék a háztartási szemétből, és tápanyagot szolgáltathat a rohamosan romló termőtalajoknak. Miért fontos ez?
Amire jó lesz nekünk a komposzt
A közkedvelt műtrágya helyettesíthető vele, így annak káros hatásai nem kell, hogy érvényesüljenek. A műtrágya mindig ugyanazt a minőséget hozza, amit beállítottak az előállítása során, ami jó.
Viszont a helytelen használat következtében kiégetheti a gyökereket, károsíthatja a növényeket. A komposzt ezzel szemben hol ilyen, hol olyan hatásfokkal működik, de az biztos, hogy a növényeknek és a földnek kedvez a hatása.
A Föld növényzetének, de főként a városi zöldfelületeinek növelése és egészsége kulcskérdés lesz a következő években. Ha 2050-re bejön az ENSZ tippje, miszerint az emberek 70%-ban városban fog élni, akkor itt az idő elgondolkodni, hogy a zöld felületeket hogyan és mivel támogatjuk.
A zöld környezet pszichológiai értelemben is rendkívül fontos, de a közegészségügyi vonzata, miszerint hűti a környezetet és jelentős port köt meg, tisztítva ezzel a városi levegőt, még fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé teszi őket. Az emberek mentális állapota nagyban romlik az ilyen stresszfaktoroktól, ezért ezt kezelni kell.
– Én azt remélem, hogy a bármilyen módszerű komposztálás hirdetésével jelezni tudjuk, hogy legalább a termőföldeknek a műtrágyák helyett komposztra van szüksége.
Nemcsak a hulladékunk csökken, hanem még a növények számára is jót teszünk – mondja Emese.
A komposztálás tehát közös érdek, de ehhez kell az infrastrukturális támogatás. Fontos, hogy az embereknek sikerélménye legyen a folyamatban, ehhez elengedhetetlen az edukatív háttér, hogy tudják, mit hogyan kell csinálni. Mert ha a hulladék berohad és büdös lesz, akkor lehet akármennyi komposztáló egység, az emberek nem érzik majd magukénak a folyamatot. Meg kell találni, kinek mi a motiváló.
Emeséék például rengeteg nagy cégnél tartanak csapatépítőnek is beillő előadásokat és játékokat, aminek a hozadéka, hogy például egy cég CompoBotjának neve is van, papírból kivágott bajusz, szemek, egy sombrero került rá, hovatovább gigantikus kaktusz is áll El Compostador portája mellett. A dolgozók élvezik a komposztáló etetését.
Lehet a komposztálást jól és rosszul is csinálni
A jövőre kvázi kötelezővé váló komposztálást kritizálók legnagyobb vesszőparipája, hogy nincs meg a strukturális állami háttér a folyamathoz, a jogszabályi háttérrel gyorsan kezdeni kell valamit, mert a magyar hulladéktörvény jelenleg nem kompatibilis az EU-s előirányzással, a fogalmak legalábbis egyáltalán nincsenek tisztázva.
Emese szerint, ha nincs oktatással megtámogatva a komposztálási folyamat, a sikertelenség miatt az emberek előbb utálják meg, minthogy meglátták volna benne a lehetőséget.
Pedig a komposztálás nem egy visszafejlődés, ahogy sokan gondolják, hanem egy ésszerűbb és egészségesebben működő világot eredményező csodálatos folyamat. A természetes módszerek mellett számos új innováció jelenik meg benne a modern életünkre szabva. Fontos, hogy mindenkinek a maga szintjén kicsit tudatosabban kell figyelnie a folyamatot: az államnak, a hulladékgazdálkodónak, a gigacégeknek és a lakosságnak egyaránt.
Válság van, kit érdekel a komposztálás?
Bár például a Compocity számai alapján egyre nagyobb a nyitottság az innovációk és a fenntarthatóság felé, Pancsa Emesének is vannak keserédes tapasztalatai.
A környezeti krízist a gazdasági krízis ledominálja, és ez a cashflow érzékeny megoldásoknak nem kedvez, így valahol érthető, hogy sokakat nem a komposztálás érdekel most.
– Ha engem megkérdez valaki, hogy komposztálás vagy kórházi felszerelés, én magam sem a komposztálásra szavaznék – vallja be őszintén Emese.
A jelenlegi gazdasági körülmények közepette nem életbevágó ez a folyamat, ám nagyon fontos kérdéskör. Rá kell jönni, hogyan lehet érzékenyíteni a döntéshozókat, hogy picit bátrabbak legyenek.
– Kevésbé érünk rá arra, hogy megnézzük, az első 100 cég mennyire ügyes volt, és utána rendeljünk komposztáló szolgáltatást. Nem feltétlenül kell a mi megoldásunk felé fordulni, de találni kell olyan fenntarthatósági eredményeket, amelyeket magunkévá tudunk tenni és most elkezdünk bejáratni.
Mert mire várunk egyébként? – teszi fel a kérdést, utalva arra, hogy a központilag vezérelt komposztálási kötelezettség önmagában nem fogja megoldani a fenntarthatósági problémákat, itt és most rendszerben és nagyban kell gondolkodni.
Fotó: Liszkay Lilla
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
