Krízislakás alapítása rászorulóknak, anyatábor, írás, gyereknevelés és múlhatatlan szenvedéllyel végzett munka – Törteli Eszter bűnügyi helyszínelő az utolsó percig kitölti a mindennapjait. Nem tétlenkedik, de miért is tenné? Hajtja a vágy, hogy segítsen. Tapasztalatból tudja, hogy az időben érkező figyelemmel, jó szóval, lelki támogatással, életeket menthet. Nem véletlenül választották nemrégiben a hónap emberévé.
Eszter hosszú ideje jótékonykodik Vácott, ahol él, mert úgy érzi, hogy ma, amikor a megbélyegzés, a kirekesztés egyre nagyobb teret kap a mindennapjainkban, kötelessége segíteni. Rendszeres, támogató munkájának elismeréseként választották márciusban a hónap emberévé lakóhelyén. A közelmúltban pedig a Kétszív Lakás krízisotthon beindításának feladatait is elvállalta, ahol a rászorulók átmeneti elhelyezésében is segít.
– Munkámból adódóan rengeteg emberrel találkozom, akiknek támogatásra lenne szüksége egy olyan élethelyzetben, amikor a továbblépés külső segítség nélkül szinte lehetetlen. Gyakori eset, hogy a rászorulóknak éppen csak egy lélegzetvételnyi időre, figyelemre, tanácsadásra lenne szüksége, ennek a lakásnak a megnyitása ezt a célt szeretné szolgálni.
Két szív egy jó ügyért dobban
Fónagy István, aki a Váci Vendégvárók Egyesületének oszlopos tagja, és évek óta különböző jótékonysági rendezvények szervezője, Eszterrel közösen már több családon segített. A Kétszív Lakásra keresztelt ház István tulajdona, amit úgy alakított ki, hogy tökéletesen alkalmas akár egyedülálló szülők, de egy kétfős család átmeneti befogadására is.
István viszi a technikai ügyeket, Eszter pedig a jelentkezőkkel beszéli át az aktuális élethelyzetüket, megnézik, hogy az adott nehézség kapcsán merre lehet továbblépni, milyen irányú megsegítést igényelnének a jövőben – akár anyagi, akár pszichológiai jellegűt – és ehhez kapcsolódóan Eszter összeköti őket a megfelelő szervezetekkel.
https://noivalto.hu/az-en-tortenetem/24-ora-bevetesen-72-otthon-ilyen-egy-ketgyermekes-bunugyi-helyszinelo-elete-nagy-fogyas-az-en-tortenetem/
– Maximum két hetet maradhatnak, a tapasztalatunk eddig az, hogy a szorult helyzetben lévőknek akár egy nyugodt hétvége is sokat tud segíteni, hogy rendezzék a gondolataikat. Volt egy férfi, aki betegségen esett át, a kórházat azonban el kellett hagynia, és ebben a lakásban tudott lábadozni néhány napig zavartalanul. Édesanya is érkezett már kéréssel, aki otthon, az apa részéről állandó verbális bántalmazás áldozata volt a fogyatékkal élő gyermekével együtt és szeretett volna ebből a légkörből kiszabadulni. Úgy gondolom már az is nagy segítség, ha csak beszélhetnek a gondjaikról, értő figyelmet kapnak, és meg tudnak erősödni abban, hogy visszatérve az otthonukba, a családjuk körébe, jobban tudják képviselni az érdekeiket.
A krízislakásban történő elhelyezés gyakorlati lebonyolítása a jelentkezőkkel történő személyes beszélgetéssel indul. Minden esetben komolyan odafigyelnek arra, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek, és ne visszaéljenek a bajba jutottak, ezért működik egy szűrő és minden esetben hivatalos szerződést kötnek a másik féllel a lakásban tartózkodás idejére.
Törteli Eszter közösséget is épít – Startol az Anyahotel
Eszter, aki maga is két pici lány édesanyja, a könyvében megálmodott „Anyahotel” mintájára, ősfás, madárcsicsergős erdei környezetben, megingathatatlan hittel hirdette meg az első táborát júniusban. Családias légkörben, hat fővel indult egy olyan, párját ritkító, közösségteremtő foglalkozás, ahol felnőtt rajzelemezéssel, önismereti tesztekkel, elengedés terápiával, erdőfürdővel, meditációs technikákkal, tábortűz körüli beszélgetéssel oldódtak fel a résztvevők, sőt gyerekrajzokat is hoztak magukkal, azok elemzésénél is számtalan izgalmas meglepetéssel találkoztak, hiszen nagyon beszédes üzenet, hogy a gyerekek hol helyezik el anyát a képen.
– Fontos volt nekem, hogy intim legyen a légkör, hogy mind a hat fő érezze, hogy figyelek rá, hogy megnyílhatnak előttem, és a többiek előtt is, hiszen az anyaság köt össze bennünket, és ennek kapcsán számtalan dolgot fel lehet tárni, párkapcsolatról, annak elvesztéséről, újrakezdésről.
Nagyon mély beszélgetéseket folytattunk és mondhatom, klassz kis sorsközösség alakult ki, akikkel a tábor után is kapcsolatban maradunk. A visszajelzéseikből egyértelműen kiderül, hogy nagyon jól esett nekik kilépni a szerepeikből és csak önmaguknak lenni.
Eszter még hozzáteszi, hogy a sok közös vonás mellett feltűnő volt, hogy minden területen tökéletesek szeretnének lenni, munkahelyen, otthon, a háztartásban, a gyerekek körüli feladatokban, hiszen az elvárás ma még mindig ez, de a láthatatlan munka megbecsülése egyáltalán nincs arányban a belefektetett energiával, idővel, aminek stressz és totális kiégés lehet a vége.
Tehát rajtunk, nőkön is múlik, hogy elhisszük-e, nem attól leszünk szuper anyák, hogy reggeltől-estig vigyázz állásban várjuk a család kéréseit. Eszter arra buzdít, álljunk az érdekeinkért, és szakítsuk ki magunknak az „énidőnket”.
– Amikor a pandémia kellős közepén egyszer kiültem a kertbe, és csak néztem a Naszály-hegyet, azon tűnődtem, vajon mit lehet ebből a helyzetből kihozni, és bevillant, hogy ha a könyvben tud működni egy anyahotel, akkor a valóságban miért ne tudna?
A táborral az volt a célom, hogy a hétköznapi darálóból kilépve lecsendesedjünk, megismerjük egymást, és más nézőpontból lássunk rá a gondjainkra. Amikor megérkeztek az anyák, azzal kezdetem a programot, hogy ezen a hétvégén olyat fogunk csinálni, amit otthon nem szoktunk: megállunk, leülünk, és egyetlen dolog lesz a kezünkben, a kávénk.
Eszter szívós munkabírása, kifogyhatatlannak tűnő energiája mellett, írás iránti szenvedélyét is megirigyelhetjük, hiszen második könyvén dolgozik. Az Anyahotel folytatása talán még jóval cselekményesebb, intenzívebb lesz az elsőnél, pedig az sem volt szirupos lányregény, a befejezését pedig őszre tervezi. Emellett Emily, az átjáró címmel vezet folytatásos, misztikus-helyszínelős történetet a szerzői oldalán.
Biztos háttérrel, dupla energiával
A vele készült első interjúban már kérdeztem tőle, hogy a 24 órás szolgálatok, és két kisiskolás mellett hogyan fér bele az idejébe mindez, azt feleli, hogy time management a titka, ezt oktatja is, hiszen tudatosság és tervezés nélkül valóban nem működne a családi logisztika sem.
– Az utóbbi időben tényleg elmondhatom, hogy nem órákban, hanem percekben mérem az életemet, a haszontalannak tűnő üresjáratokat kerülöm, sok feladatot kapcsolok össze, és ha a lányaimmal vagyok, akkor tényleg minden róluk szól, igyekszem mindig olyan programot csinálni nekik, amit ők kérnek, és nálunk megszokott rutin a pizsama parti, amikor szabad kicsit tovább fennmaradni, és nasit enni.
Mindig elmondom, ha kérdezik, mennyire szerencsés vagyok, hiszen a munkám a hobbim, nekem nem esik nehezemre éjszakára bemenni dolgozni, mert minden eset más, mindből lehet tanulni valamit. Ha csendes, eseménytelen az ügyelet, vagy ha a lányok már alszanak írni szoktam.
Ismerjük a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős nő, de minden sikeres nő mögött önmaga áll. Amikor Esztert erről faggatom, nevetve meséli, hogy esetükben a párjának nincs más választása, hiszen már úgy találkoztak, hogy ő bűnügyi területen volt, párja azonban civil foglalkozást végez. Egy ilyen hektikus életvitelben nagy szükség van toleráns férjre, aki azonban rettentő büszke rá, és aki szintén megtalálta azt a tevékenységet, amiben örömét leli.
– Pontosan tudja, hogy amit a fejembe veszek, azt meg fogom valósítani, és inkább támogat ebben, mert tudja, hogy így lesz neki is könnyebb az élete. A pandémia ebből a szempontból minket még jobban összekovácsolt, nagyon sokat tudtunk beszélgetni arról, hogyan alakítsuk ki a jövőnket.
Az Anya Hoteltábor ötletemet is neki mondtam el elsőként, és nap, mint nap látja, mennyi energiát teszek bele, és most már a Kétszív Lakás ügyeiben is ott vagyok. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, ma én segítek, de lehet, hogy egyszer én szorulok majd segítségre.
Fotók: Törteli Eszter.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
