Harmadik szülésem után éreztem azt, hogy meg kell találnom azt a mozgásformát, amiben igazán önmagam lehetek. Ekkor találtam rá az edzőterem világára. Nem versenyezni akartam, csak egészséges, erős és formás lenni. És talán még több életkedvet érezni magamban. A személyi edzés megadta mindezt – és még ennél is többet. Miért kellene kipróbálnia minden nőnek az edzést?
Sz.S.V. – SpiritualMom írása.
Pedig piszkosul introvertált vagyok, olyan, aki kerüli a tömeget, és minden olyan helyszínt, ahol mások pillantásának és figyelmének lehet kitéve. A csoportos edzések nem is váltak be, de még adtam egy esélyt a személyi edzésnek. Ekkor változott meg minden. Ma már, ha csak megérzem a gumipadló szagát a bejáratnál, elönt az energia. Ez az én igazi függőségem. De ne rohanjunk ennyire előre…
Lindával először csak beszélgetni ültünk le, majd az első alkalommal felmérte, mely alapmozdulatokból mennyit (és mennyire szabályosan) tudok megcsinálni. Majd elkezdtük a munkát.
Én, akinek a monoton feladatok jelentik a biztonságot, most először éreztem meg, milyen az, mikor a változatosság gyönyörködtet! Az edzések abszolút színesek voltak: saját testsúlyos feladatok, kettlebell, bosu, TRX, gumiszalag, súlyzók és persze gépek. Folyamatosan új kihívások és sikerélmények. És a következő években apránként, de folyamatosan emelkedő nehézségi szint és súly.
Nehogy azt higgyétek ám, hogy automatikusan jól tudtok guggolni vagy emelni.
Azt kérdezed, minek odamenni, mikor otthon, egyedül is lehet csinálni? Persze, lehet. Rosszul.
Megfizethetetlen, mikor felfedezitek, hogyan is kell szabályosan végezni egy mozdulatot, megértitek a miértjét is, majd egy idő eltelte után észreveszitek, hogy automatikusan figyeltek rá a hétköznapi helyzetekben, sőt, az edzéseken is, és az edzőnek már szólnia sem kell.
Imádom, hogy napközben is egyre többször jut eszembe, hogy kihúzzam magam, nem kell, hogy folyton figyelmeztessen rá valaki. És hogy a mosott ruhákat meg a bevásárlókosarat sem derékból rántom fel, mint régen, hanem kis guggolás, egyenes hát, hasfal tart!
A legfontosabb alapokat és rengeteg mást is tanultam, sőt, még mindig tanulok. Magamról.
Megtanultam tisztelni a testem, ezzel együtt megszeretni is.
Megtanultam szeretni azokat a gyakorlatokat is, melyek nem tartoznak a kedvenceim közé, mert már nem nyűgöt látok bennük, hanem kihívást, ami értem van, és következetességet, befektetett energiát, mely megtérül.
Megváltozott a látásmódom: már mást látok szépnek másokban és magamban is.
Nem azt látom, mi lenne a tökéletes, hanem mi az, amit adott alapanyagból a körülményekhez képest ki lehet hozni. Szépnek látom, hogy valaki veszi a fáradságot, törekszik valamire és tesz magáért, körvonalaktól, ruháktól vagy kilóktól függetlenül.
Szépnek látom, mikor a fejlődés, a változás hatására valakiből más – erősebb, fittebb vagy épp jobb – ember válik. Szépnek látom a lassú, de megbízható folyamatokat; az elhatározás, a kitartás és cselekvés gyümölcsét.
A személyi edzés azonban nem csak fizikai síkon történik. Az edző, ha szerencsénk van, a coachunk, a pszichológusunk is egyben. Beszélgetünk, fejtegetünk, nevetünk, sőt, néha sírunk is. Együtt. Még ha kívülről csak vihogásnak is tűnik, legtöbbször feloldódás, elengedés, gyógyulás zajlik.
Új szemszögeket kapok, kizökkenek a megszokott gondolatmenetekből, motivációt nyerek. Elfáradok és feltöltődöm egyszerre. Az érzés szavakkal nehezen leírható – át kell élni!
Imádom, hogy itt az izzadsággal együtt elpárolog a végtelen agyalásom, az aktuálisan gyötrő hipochondriám, aggodalmam, idegességem, és kitisztul a fejem. Imádom, és talán ezért mosolygom végig, akkor is, ha fáj. Sőt, olyankor jobban.
Közben persze nagy nevetések közepette elmaradhatatlanok a nagy klasszikusok, mint például a
– Nem azért jöttem ide, hogy elfáradjak!
– Emlékeztetlek, hogy de.
– Ja, tényleg. Na csináljuk!
– Nem állok készen…
– Nem baj. Háromszor tizenöt.
– Oké…esetleg a 3×1 is elég lesz?
Mikor egyébként Linda nehezít – vagyis x idő után adott feladatnál egy új, nehezebb súlyra váltunk -, büszkeséget érzek: megint új kihívás, új erőpróba, vagyis fejlődtem!
Egyszóval a közös nyelv, a heti nevetésadag és pszichoterápia is garantált.
Ez az a munka, ami közben nehéz, utána vigyorogsz, másnap meg káromkodsz – de mindenképp kifizetődik.
Ha visszatekintek, ha összehasonlítom az évekkel ezelőtti és a mostani fotókat a testemről, megdöbbentő a változás, pedig csupán heti egy termi, és egy otthoni edzést végzek. Mégis elképesztő, mennyivel több és jobb lett az életem. Egy durva Scheuermann-kóros, görbe, sőt, ferde és állandóan fájós háttal, fájó térdekkel és minimális izomerővel indultam. Mindez már a múlt.
Az edzés sokat hozzátett ahhoz, akivé váltam. Már nem csak szó szerint, hanem minden értelemben képes vagyok kihúzni magam, és egyenes háttal járni. Nem mellesleg pedig a hetem fénypontja.
Kóstoljatok bele ebbe a világba! De vigyázat, függőséget okoz! Ugyanakkor ennél élvezetesebb és hasznosabb függőséget nehezen tudok elképzelni. Bárhogyan is, de találjátok meg azt, ami ennyire sokat ad, és amit igazán szerettek.
Ha pedig megtaláltátok, legyenek távoli céljaitok, de ne az alapján mérjétek magatokat.
Csak tegyétek egyik lábatokat a másik elé. Aztán egy nap, mikor visszanéztek, rádöbbentek majd, hogy megmásztatok egy hegyet. És még élveztétek is.
nyitókép: freepik
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
