Hol meghódítani, hol legyőzni, hol elviselni, hol meg egyszerűen szeretni kell az Ugron Zsolna új kötetében szereplő férfiakat. Mozaikszerű, szokatlan írások ezek, egészen új arcát mutatják a regényei miatt igen népszerű írónak. Ráadásul különös, groteszk kis lényeket ábrázoló grafikái illusztrálják a könyvet, úgyhogy ez a kis kötet igazi csemege Ugron Zsolna olvasóinak. A podcastban megemlítünk néhányat a történetek közül, és az is kiderül, valójában mi áll a meglepő cím mögött.
A Nincs egy férfi című kötet olyan novellákat, tárcákat tartalmaz, amelyek egy része korábbi, de sok közöttük teljesen új. Hogy milyen hatásra születtek ez utóbbiak, és miért lett ilyen szerkezetű ez a kötet, arról azt mondja az író. –A szövegek egy része valóban megjelent már antológiákban vagy magazinokban, de volt olyan szöveg is, amit csak felolvastam valahol, és volt, ami félkészen ott volt a gépemen, várta, hogy egyszer majd történjen vele valami. Amikor elhatároztuk, hogy összegyűjtjük és megjelentetjük ezeket, akkor hirtelen lelkes lettem, és elkezdtem írni, írni, írni…
A mozaikszerűség, azt gondolom, hogy valamiképpen az elmúlt időszak leképeződése bennem, egyfajta reakció arra, hogy volt ez a kiszámíthatatlan lét, és a bezártság, a bezártság után pedig a furcsa felszabadultság, amikor valaha természetesnek tűnő dolgok hirtelen felnagyítódtak: állni egy koncerten barátokkal – ez egyszer csak hatalmas dolog lett, mert sokáig meg volt vonva tőlünk. Szerintem emiatt éreztem, hogy a világ kicsit ilyen töredezett körülöttem…
Hogyan hat egymásra nő és férfi, mit vált ki, egyik vagy másik hiánya, hogyan működnek a férfi és női szerepek, és mi az, amiben nagyon különbözünk? A történetek alkalmanként a hétköznapjainkra rímelnek, de előfordul, hogy a távoli múltba vagy az elképzelt jövőbe visznek. Mi a központi kérdés a történetekben? –Nagyon sokat elértek azok a nők, akik évszázadokon keresztül küzdöttek azért, hogy legyenek egyenlő jogai a nőknek – mondja Zsolna. –És még van mit tenni ez ügyben, de közben azt is érzem, hogy elkezdtük bántani a férfiakat. Pedig attól még, hogy nekik rossz, nekünk miért lenne jó?
Kicsit mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára, és kezdene az történni a férfiakkal, ami évszázadokon keresztül a nőkkel történt. Lehet, hogy meg fognak engem kövezni, amiért ilyet merek mondani, de szerintem tényleg ez történik. Közben mintha felborulnának, vagyis inkább szétmállanának a szerepek.
Persze nagyon sok negatív aspektusa is volt a „határozott” szerepeknek, ezektől egyáltalán nem baj megszabadulni, de a különbözőségből értékek is erednek.
Még keresgélünk, hogyan lenne megfelelő, ami valószínűleg természetes folyamat, és egyszer lesz eredménye, de azt látom, hogy ettől most szenvedünk. Az én generációm is talán, és az utánunk következő biztosan. Nem lenne jó, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Még minden mozgásban van, és engem nagyon foglalkoztat ez a téma.
Nagy kedvencem a Van egy című szöveg, amelyben van egy színész, van egy író, vagy egy borász, van egy férfi – és arról szól a szöveg, hogy miként képes egy nő hozzájuk alkalmazkodni, idomulni, kedvükben járni. Ez egy fricska. –Egy Esterházy-parafrázis az egész sorozat. Az „Egy nő” dolgozott bennem, és igen, kicsit ironikus, és egész határozottan női szemszög. Monológ férfiakról. De van ebben a kötetben egyébként olyan írás is, ahol a nőknek tartok görbe tükröt, kicsit be is szólok. Mert azért a férfiaknak sem mindig könnyű velünk.
Amióta megjelent ez a kötet, sokszor nekem szegezik a kérdést, te most tényleg azt gondolod, hogy nincs egy férfi? Szeretném mindenki számára egyértelművé tenni, hogy egyáltalán nem, és szerintem, aki elolvassa ezt a könyvet, meg fogja érteni, mire gondolok.
De azért a biztonság kedvéért a könyv végére oda is írtam, hogy végképp minden félreértést eloszlassak: Dehogy nincs. És milyen jó, hogy vannak.
A kötet ITT rendelhető meg, a podcast pedig itt hallgatható meg:
Fotó: Páczai Tamás
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
