Visszatér az online oktatás? Vagy el sem ment? Hogyan élik meg az anyukák a jelenlegi időszakot és hogyan bírják a gépeink? Helyzetjelentés következik.
Mint minden szeptembert, ezt is megfázással kezdtük itthon a gyerekeimmel. A különbség csak annyi volt, hogy nem egyszerre robbantunk le és még mindig nem vagyunk százasok. Lassan már agyilag sem, mert nekem például óhatatlanul bevillant az elmúlt időszak online oktatása, és én rögtön szívbajt is kaptam, hogy újra be leszünk zárva.
Tavaly óta persze mindenki nagyobb lett egy kicsit, a legkisebbem is már középsőcsoportos, a legnagyobbam pedig gimnazista korba lépett, de a pandémia Démoklész kardja nagyon súlyosan kezdett a fejem felett ingadozni.
Visszatér az online oktatás?
Először, a tanév második hetén, a Kicsi dőlt ki 1 hétre. Őt követte, szinte egyszerre a két nagy, szintén 1-1 hét fekvéssel. Tudtam, hogy utána én leszek a soros, hiszen Anya addig nem lehet beteg, ameddig mindenkit meg nem gyógyít. Be is vásároltam jó előre mindenféle csodabogyót magamnak, és lecsekkoltam az összes házikütyüt is, hogy ha mégis nagy gond lenne és minden bezárna, legalább az online rendszereink működjenek.
A gyerekek már profik az online oktatásban, én is évek óta így dolgozom, a 4 évesem pedig eleve mobillal a kezében született, tehát elvileg nem lehet semmi gond. Szeptember végén úgy is nézett ki, ha lesz bezárós negyedik hullám, ha nem, hogy mi felkészültünk az özönvízre. Egyet hagytam csak ki a számításból: a mostani őszi nátha más, mint az eddigiek.
Amikorra úgy nézett ki, hogy mindenki meggyógyult, és végre 5 napot is egyhuzamban letolt a neki rendeltetett intézményben, a lányom visszaesett. Nem egy, hanem kapásból két hétre… Ha lúd, hát legyen kövér, gondolta, a gépét pedig automatikusan bekapcsolta, hogy ha kell, azon küldje el a házi feladatokat. Ő persze nem olyan lelkes, mint Eszter gyermeke a videóban, de legalább megteszi, amit nagyon muszáj.
Most október közepe van, és jelentem, hivatalosan végre mindannyian jól vagyunk. Hogy meddig, azt nem tudom, csak egy a biztos: ideje új eszközöket vennem a gyermekeimnek.
A világunk nem csak offline, online is – Fogadjuk el!
A legnagyobbam kijelzője olyannyira szanaszét van törve – ő azt mondja, véletlenül ejtette le párszor, de simán el tudom képzelni, hogy a tavalyi tanévben a matek kapcsán néha a falon landolt a mobil –, hogy már az üzletekben sem tudják róla beolvasni a kuponkódokat. A középsőmmel sem jobb a helyzet: ő tőlem örökölte meg a laptopot, amelynek a lassúságától annak idején már én magam is ordítottam, nem beszélve a telefonjáról. Ha akarom, ha nem, el kell fogadnom, hogy muszáj gépparkot újítanunk. Igazából nincs vele gondom, csak hát az időzítés….
Én modern anyukának vallom magam, némi konzervatív beütéssel – a gyerekeim szerint ez egyelő az őskorral –, tehát nyitott vagyok az online világra, ha muszáj, az online oktatásra és annak velejáróira is.
Az én életemet megkönnyítik ezek az elektronikai eszközök; hazudnék, ha mást mondanék:
- online vásárolok sokszor ételt is;
- online veszem meg a vonatjegyemet, ha utazok;
- úgy foglalok szállást és
- úgy tartom a távol élő szeretteimmel is a kapcsolatot.
És persze van egy hobbim is: a fotózás. Amikor magamnak kerestem mobilt, alapvető szempont volt, hogy profi kamera legyen benne. Most már nagyon kacsingatok egy új gép felé is…
A mai „kütyük” tehát jók, sőt egyre jobbak, csak hát, ugye, az időzítés…. De azt hiszem, inkább most, mint soha. Végtére is per pillanat mindenki egészséges a családban, az őszi szünet is rögtön itt van, ilyenkor kell a tettek mezejére lépni. Fő a prevenció, ugyebár.
Támogatott tartalom.
Kiemelt kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
