Még csak 19 éves, de Bánfalvi Bori olyan céltudatossággal, sikert sikerre halmozva építi önmagát és karrierjét, hogy valamit egészen biztosan jól csinál. Az ötödik TEDxLibertyBridgeWomen konferencián tartott előadásában el is mondta, mit: ha van egy cél, akkor addig fókuszál rá, és dolgozik keményen, amíg el nem éri. Egyszerűen hangzik? Bárki előtt nyitott a lehetőség!
Kisgyerekként nagyon virgonc és hiperaktív voltam, egyszerűen képtelen voltam megülni egy helyben. Csak mentem előre és csináltam a dolgaimat úgy, ahogy azt éppen szerettem volna. Mindemellett imádtam emberekkel beszélgetni, szerepelni, és a figyelem középpontjában lenni. Azonban teljesen érthetően sokak számára nehezen kezelhető lehettem. Volt is egy német tanárom általános iskolában, 10-11 éves korom körül, aki gúnyosan kivesézte, bármit csináltam, és felnagyította minden hibámat. Bármennyire volt rengeteg türelmes és szeretetteljes tanárom, ezek után teljesen visszahúzódtam és magamba fordultam. A szerepléstől elment a kedvem, lámpalázas lettem, és elkezdtem félni attól, hogy mit gondolnak rólam az emberek.
Elhatároztam, hogy tartozni szeretnék valahova
Mint azt sejthetitek, az introvertálttá válásom együtt járt azzal, hogy igen nehéz volt barátokat szereznem. Egészen 11. osztályig, 16 éves koromig tartott az, hogy képtelen voltam új emberekkel ismerkedni. A nagy változást az jelentette, amikor a Fazekas gólyatáborában mintha kikerültem volna a szokásos introvertáltságomból, és lazán beszélgettem az emberekkel. Ennek következtében utána minden évben megpróbáltam csoportvezetőnek jelentkezni, de mivel az első két évben nem ismertem meg sok mindenkit, ezért sajnos nem sikerült bekerülnöm. Viszont emiatt elhatároztam, hogy szeretnék tartozni valahova, szeretnék bekerülni a Fazekas közösségébe azok közé, akik nyitottak, közvetlenek, és lazán el tudnak beszélgetni bárkivel.
Annyira erős volt bennem a vágy, annyira szerettem volna újra extrovertált lenni, hogy a döntéseim által a komfortzónámon kívülre kerültem, és fokozatosan haladtam a célom felé. Szóval én így indultam el azon az úton, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Csak az kellett hozzá, hogy a problémám megoldását célként kitűzzem, és elinduljak felé.
De mégis: honnan jön nekem ez a mentalitás, ez a gondolkodásmód? Bizony külső segítség kellett hozzá, egy beindító forrás, amiből aztán ihletet tudtam meríteni.
Vizualizáció és kemény munka
“Azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz”. Ezzel az idézettel akkor találkoztam először, amikor édesapám a kezembe nyomta Earl Nightingale A legfurcsább titok című művét. A könyv fókuszában ez a mondat állt, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam: igenis követni fogom. Szintén édesapámtól kaptam egy kis fatáblát, amin ez az idézet állt, és jól látható helyre ki is raktam a szobámba, hogy aztán rengetegszer elolvasva emlékeztessem magam a mondanivalójára.
Számomra ez azt jelenti, hogy ha van egy álmunk vagy egy célunk, amit szeretnénk elérni, akkor ha sokat gondolunk rá és teszünk érte, azzá fogunk válni. Így a velünk szembejövő helyzeteknél a célunk tudatában, azt mérlegelve és figyelembe véve fogunk dönteni.
Nekem ez a gondolkodásmód már rengeteg alkalommal bevált, és számos példával is alá tudom támasztani. Az egyik történet, hogy hetediktől tizedikig, gimnázium alatt egyszer sem voltam színjeles. Bármennyire is tanultam, motivált voltam, imádtam az iskolát és a tanáraimat, sosem sikerült az évemet csak ötösökkel zárnom, mindig becsúszott egy-két négyes. Azonban tizenegyedikben más lett a helyzet, ugyanis elhatároztam, hogy év végén kitűnő akarok lenni.
Előálltam azzal az ötlettel, hogy a bizonyítványom két üres oldalát lefénymásoltam, kinyomtattam, és kitöltöttem úgy, hogy az csak ötösökkel volt tele. Majd ezt félbehajtottam és eltettem biztos helyre a könyveim közé. Az év további részében nem vettem elő sokszor, de annál többet jutott eszembe. Minden egyes alkalommal csak megerősítettem magamban, hogy igenis ezt akarom, és egyre lelkesebben tanultam.
És év végén akár hiszitek, akár nem, de kitűnő lettem. Mert kitűztem egy célt, kerestem egy módot arra, hogy vizualizáljam, aztán odatettem magam és kitartóan mentem előre. És egyszer csak célba értem.
4 év alatt megtaláltam az értékeimet
De hogyan is kezdtem a gimnáziumi éveimet? Kilencedik előtt költöztünk fel Budapestre, amivel ugyan mindent, amit addig ismertem, magam mögött hagytam, mégis valahogy örültem a változásnak. Ugyanis azelőtt egyszerűen nem éreztem jól magam a bőrömben, mert mindig próbáltam másra hasonlítani. Emiatt reménykedtem abban, hogy a Fazekasban lehetőségem lesz újrakezdeni. Habár eleinte nem sikerült szoros barátságokat kialakítanom, a 4 év alatt jobban megismertem magam és megtaláltam az értékeimet, amiket szeretek magamban, és ami miatt végül jobban éreztem magam a bőrömben. Önmagam megismerésének köszönhetően egy hatalmas személyiség-fejlődésen mentem keresztül, szoros barátságokra tettem szert, és közelebb kerültem a biológiához is.
Ugyanakkor ahogy sokan mások, én is online csináltam végig az érettségire való felkészülést. Amikor 2020 márciusában kiderült, hogy bezárnak a gimnáziumok, eleinte kétségbe voltam esve, hogy hogy fogok így leérettségizni és elbúcsúzni szeretett gimimtől? De aztán próbáltam a pozitív oldalát nézni, ugyanis lehetőségem volt a magam tempójában, saját időbeosztással és motivációval felkészülni.
Ennek köszönhetően 3 hónapon keresztül tanultam és futottam minden egyes nap, aminek végeredményeként kitűnőre érettségiztem le. És úgy érzem, hogy minderre szükségem volt ahhoz, hogy aztán bekerüljek a UCL biológia szakára, a világ nyolcadik legjobb egyetemére, amivel egy álmom vált valóra.
Ki akartam próbálni magam ismeretlen területeken is
Viszont bármennyire tudtuk előre, hogy az egész első év online lesz, eleinte elszomorított a tudat, hogy sem a tanáraimmal, sem a diáktársaimmal nem lesz lehetőségem találkozni. Illetve féltem attól, hogy így tanulni vagy barátokat szerezni sem fogok tudni. De aztán elhatároztam, hogy az első egyetemi évemből megpróbálom a legtöbbet kihozni, így a pontos időbeosztásnak és folyamatos készülésnek köszönhetően sikerült kitűnő bizonyítvánnyal zárnom. Emellett, – bármennyire töltöttem sok időt a tanulással – fontosnak éreztem azt is, hogy az online világ adta lehetőségekben kipróbáljam magam, így olyan dolgokat tudtam csinálni, amiket egyébként nem tettem volna.
Külkapcsolati képviselő lettem a UCL Magyar Society-ben, ahol az a feladatom, hogy támogatókat és partnereket találjak a közösségnek. Emellett a szakomon is képviseltem a diákokat: az igényeiket és kéréseiket továbbítottam a tantestületnek, akikkel együtt dolgozva próbáltam a legtöbbet kihozni az online oktatásból. Az év során nagykövete lettem még a Future: Hungary-nek, ahol minél több UCL-es diákhoz igyekeztem eljuttatni az FH konferencia hírét, ami egyedi lehetőségeket nyújt a diákok számára. Továbbá a Nők a Tudományban Egyesületnek is nagykövete lettem, mivel fontosnak tartom, hogy a nők is ugyanúgy érvényesüljenek a tudományokban, a kutatásban, és a munkaerőpiacon. Csatlakoztam a Brain Bar nagyköveteihez is, akikkel együtt egy fantasztikus fesztivál lebonyolításában segíthettem. De én itt még nem álltam meg, ugyanis londoni parkokat tisztítottam önkéntesként, illetve elvégeztem egy online genetika és evolúció kurzust is a Duke egyetemen.
Genetika és Forbes
Emellett elhatároztam, hogy igenis találok magamnak nyári szakmai gyakorlatot, mert szerettem volna tapasztalatot gyűjteni és új készségeket szerezni. Ennek köszönhetően egész évben több mint 100 cégnek és kutatólabornak küldtem emailt, és a végén már annyi lehetőség közül tudtam válogatni, hogy sajnos többet is vissza kellett mondanom. De végtére is eljutottam oda, ahova szerettem volna, ugyanis nyáron az MTA Genomstabilitás Csoportjában végeztem szakmai gyakorlatot. Vagyis a rengeteg belefektetett időnek, energiának, lelkesedésnek és elkötelezettségnek igenis meglett a gyümölcse.
Mostani álmaim egyike, hogy szeretnék bekerülni a Forbes „30 sikeres magyar 30 alatt” listájába azzal, hogy valami nagyot alkotok és olyan kutatásnak a része lehetek, ami segíthet másoknak.
A genetika iránti rajongásom egyre nő, és most még csak másodéves vagyok, de nagyon kíváncsian várom azt, hogy a jövőben mi fog ebből kibontakozni.
Egy másik nagy álmom az volt, hogy egy szuper TED előadást összehozzak, és hát remélem, hogy ez sikerült is :D. Sosem gondoltam volna, hogy 19 évesen itt fogok állni előttetek, mert nem hittem abban, hogy a lámpalázammal képes lehetek rá. Azonban miután elkezdtem hinni magamban és beletettem apait-anyait, végül sikerült elérnem. Azt gondolom, hogy bárkiből bármi lehet, csak ki kell tűzni apró célokat, és azokon végigmenni lépcsőről-lépcsőre. A lényeg, hogy higgyetek magatokban és abban, hogy igenis képesek vagytok rá.
Fotó: TEDxLibertyBridgeWomen
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
