Bár először egy jónak gondolt médiahacknek tűnt, most már szinte biztos, hogy valós jelenetet láthattunk a helyi idő szerint hétfő hajnalban megrendezett 94. Oscar-díjátadón. Miután a gála házigazdája, Chris Rock elsütött egy ízléstelen poént Will Smith feleségével kapcsolatban, a színész a színpadra ugrott, és lekevert egy hatalmasat kollégájának. Elkeserítő, hogy 2022-ben ott tart az emberiség, hogy el kell magyarázni: a gyógyíthatatlan betegség nem vicc, és az agresszió semmilyen esetben nem megengedhető.
Eddig a napig nagyon kedveltem Will Smith-t színészi teljesítménye miatt. Nem ismerem személyesen, így azt nem tudom megmondani, milyen ember ő valójában, a kedves, vicces, nyomorból kitört, hollywoodi filmsztár maszkja alatt. Annyit tudok róla, hogy ő volt Fresh Prince és hogy nyitott házasságban él színész feleségével, Jada Pinkett-Smith-szel. A mostani húzása, azonban több szempontból sem oké, ahogy Chris Rocké sem.
Értem én a humort, és szeretem is, sőt nagyon fontosnak is tartom, hogy tudjunk magunkon nevetni, mert sok mindenen átsegíti az embert az életben, ha képes akár önnön sorsát is kifigurázni. A nevetés ugyanis oldja egy helyzet, egy szituáció feszültségét és segíthet az elfogadásban is. A kulcsszó azonban az önnön sorsa kifigurázásán van!
Merthogy – bár a humor és különösen a stand-up világába sok minden belefér, azért valakinek a betegségén viccelődni, egy másik embert gúny tárgyává tenni az egészségügyi állapota miatt minden, csak nem vicces. Inkább a kínos, arrogáns, ostoba, neveletlen, buta és primitív jelzők jutnak eszembe.
Gyerekkoromból emlékszem, hogy az Oscar Gála mekkora eseménynek számított, képes voltam fennmaradni éjjel, hogy élőben nézhessem. Számos emlékezetes és felemelő pillanatot tartogattak ezek a díjátadók, és sok remek házigazda fordult meg a színpadon. Az elmúlt pár évben, ahogy az amerikai filmipar, úgy a gálák is fényüket vesztették. Ahogy Hollywood is hanyatlásnak indult, úgy a kultuszt ünneplő showműsor is, amit nézve ma már inkább a szekunder-szégyenérzet, semmint az áhítat fog el.
2022-ben, túl a MeToo kampányon, túl a BLM mozgalmon, túl Britney Spears egy évtizedig tartó gyámságnak nevezett fogva tartásán, hogy fordulhat elő, hogy valaki jó viccnek tartja, ha őt G.I. Jane-nek nevezve viccelődünk egy haját elvesztett embertársunk állapotán? Hogyan lehet vicc tárgya valakinek a szenvedése, a keserűsége, a fájdalma, a traumája, egykori, egészséges életének a gyászfolyamata? Jada Pinkett-Smith ugyanis nem azért nyíratta kopaszra a haját, mert éppen így érzi magát jobban a bőrében. Ha így lenne, talán még ő is mosolygott volna egy jót a gyermeteg poénon.
De az igazság az, hogy az ötvenes éveiben járó színésznő egy gyógyíthatatlan autoimmun betegségben, alopeciában szenved, amitől foltokban hullani kezdett a haja. Pinkett-Smith évekig viselt kendőket a fején, mire fel merte vállalni betegségét.
Végül 2021 júliusában, ötvenedik születésnapja előtt két hónappal, lánya támogatására kopaszra borotváltatta a fejét, hogy ezzel tegye meg a legnagyobb lépést az elfogadás felé.
Az ominózus jelenet:
Szóval mindezek után igencsak otromba húzás volt Chris Rocktól belemászni egy ennyire személyes töltöttségű történetbe. Sokan hősként ünneplik most Will Smith-t, aki kiállt felesége mellett.
Azonban megütni valakit premier plánban kicsit sem hősies tett.
Will Smith vállaltan bántalmazó családban nőtt fel, ahol gyerekkorától kezdve szemtanúja volt, ahogy az apja veri az anyját. Will Smith – szintén vállaltan – évek óta fejleszti az önismeretét, hogy a gyerekkori traumái a helyére kerüljenek. Az ilyen mély berögződések azonban nehezen újraírhatóak. Will Smith első reakcióként nevetett a „poénon”, majd meglátva felesége arcát, bekapcsolhatott nála az a gomb, amely felhozta a gyerekkori érzéseket, az átélt élményeket és a hosszú évek óta tartó terápiás munka hatásait.
Will Smith nagyon rosszul reagált, mert a felszínre törő minden nehéz érzését agresszió formájában öntötte ki, ugyanazt a tanult mintát hozva, amely elől évek óta menekül.
De amíg menekülünk önmagunk elől, nem következhet be az áttörés a személyiség fejlődésben. Arról nem is beszélve, hogy sztárként, példaképként mit közvetít így a fiatalabb generációk felé?
Will Smith akkor járt volna el helyesen, ha felmegy a színpadra, elkéri a mikrofont és szépen, érthetően, asszertíven, némi éllel megtűzve elmagyarázza érzelmi intelligenciában nem bővelkedő kollégájának, miért is nem poénkodunk egy embertársunk, jelen esetben az ő felesége betegségén. Majd emelt fővel lesétál a színpadról, erkölcsi győzelmet aratva.
Na, Will Smith ekkor hőssé válhatott volna. Így azonban ugyanolyan olcsó lett, mint Chris Rock poénja, ráadásul egy olyan világban, ahol már szinte mindenhová bekúszott az agresszió, egy elcsattanó pofon nem a hősiesség szimbóluma. A végszó pedig nem is lehetett volna kevésbé hollywoodiasan álszent: kivezetés és felelősségre vonás helyett Oscar-díjjal jutalmazták.
Ez a történet mindenről szólt, csak Jada Pinkett-Smith-ről nem. Pedig ő volt az egyetlen, aki példaértékűen kezelte a helyzetet.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
