Azt állítja magáról nem művész, legfeljebb karanténművész, aki a Covid alatt kezdett el ékszerekkel foglalkozni. Kezdetben csak le akarta kötni magát a bezártság idején, de jó energiákkal töltötte meg a szívét az alkotás, így az a vele maradt. Gulyás Dóra ma már Betonka néven fantasztikus dísztárgyakat, ékszereket készít – természetesen, ahogy a neve is súgja, betonból.
– Miért pont beton? Nem tipikus alapanyag, ha az ékszerekre gondolunk.
– A Covid elején egy reklámügynökségnél dolgoztam, ahonnan elküldtek fizetés nélküli szabadságra. Ekkor egy hobbi boltban kezdtem el dolgozni kisegítőként, festékeket pakoltam, megrendeléseket raktam össze, és közben vártam, hogy mikor ér véget a rémálom, és mikor mehetek vissza dolgozni.
Régebben már csináltam ékszereket papírból, quilling technikával, ezek kerültek elő ebbe az időszakban, hogy se én, se az akkori párom ne őrüljön meg tőlem.
Vettem öntőformákat, ebbe akartam kiönteni epoxy gyantával az ékszereket, aztán egyik nap a boltban jött egy újabb szállítmány ékszerbeton. Hoppá, gondoltam, ezt is bele lehet tenni az öntőformába!
Ez volt az első találkozásom a betonnal. Ezután elkezdtem festékeket venni, először csak 5 darabot, hogy az nekem elég lesz, abból minden színt ki tudok majd keverni – jelenleg legalább 100 festékem van!
Ebből lett a szerelem. Egyre többet csináltam, egyre több formát kerestem a neten. Az akkori párom azt mondta, hogy csináljak 200 darab ékszert, és tervez nekem egy logót. Így is lett.
Ezzel indult el a történetem lassan 4 éve, 2020. augusztus 31-én.
Mindig szerettem alkotni, nagyon sok dolgot csináltam a gyöngyfűzéstől kezdve a nemezelésig, de sosem akartam ezzel foglalkozni, vagyis eszembe se jutott, hogy ilyennel foglalkozzam – de az élet megoldotta.
– A színek szerelmesének tartod magad – most, hogy tudom, micsoda készletet tartasz otthon, ezt nem is csodálom. Mit jelentenek számodra a színek?
– Mindent! Egy hangulatot, érzést, formát, egy embert. Nem tudnám elképzelni az életemet nélkülük.
Egyszer, még évekkel ezelőtt jártam egy terápiára, ahol az első és az utolsó alkalommal rajzolni kellett. Az utolsó napon a terapeuta megmutatta, hogy mit csináltam az első alkalomkor, és nem hittem a szememnek.
Alig volt színe a képemnek, de az utolsó egyszerűen szikrázott. Belegondolva, ha az ember jól érzi magát, ugyanez látszik rajta, hogy sugárzik belőle a fény, a színek.
Talán így tudnám a legjobban megfogalmazni.
A legszebb bókot egyik barátnőmtől kaptam: amikor színes dolgokat lát, én jutok eszébe. Kell ennél több?
– Nemrég vidékre költöztél. Hogyan élted meg a változást?
– Az elmúlt évek igencsak döcögősre sikeredtek, hogy szépen fogalmazzak. Évek óta el akartam már költözni a fővárosból, de mindig vártam, hogy legyen valaki, akivel ezt majd megteszem.
Az élet nem akart ebben segíteni, így amikor azt éreztem, hogy valamin változtatnom kell, hogy azt az életet élhessem, amit szeretnék, beugrott: akkor költözni kell, most.
Január elején eldöntöttem, március végén már el is költöztem. Jó gyors volt, időm se volt felfogni mi történik, de azt éreztem, hogy végig kell csinálnom, mert annál már nem lehet rosszabb, mint amiben benne voltam. 37 év után hagytam ott Budapestet, és már hivatalosan is Káptalantótiban lakom.
– És érzed magad így néhány hónap távlatából? Bejött a vidéki élet?
– A furcsa az, hogy nem furcsa. Mintha valamikor itt éltem volna. Eleinte nem hittem el, hogy tényleg itt élek, azt hittem, hogy egyszer felébredek otthon, a panelban – de jelentem, eddig nem történt meg.
Nézelődtem pár helyen az országban, Nógrád megyétől az Őrségig, de sose gondoltam volna, hogy egyszer ide tudok költözni. Szeretem a környéket, a jó borokat, szeretek túrázni, és rengeteg kézműves és őstermelő van errefelé a piac miatt is, ami pedig maga a csoda. Nem tudnám megmondani mi tetszik benne a legjobban. Talán az, hogy
ha jövök haza kocsival és előbukkannak a hegyek, sikítok. Vagy az, hogy látszik a Csobánc a nappalimból.
Szeretem, hogy könnyebb kapcsolódni mint a nagyvárosban, és szeretem azt, hogy egyre kevesebbet sminkelek. Itt megnyugodtam. Bár még most este 9-kor is szól a fűkasza valahol, de ettől függetlenül szeretem ezt a nyugalmat, ami itt van.
Amire nem számítottam, az sajnos az, hogy nagyon sokan utálják a pestieket. Hallottam már erről, de most szembesültem vele igazán. Rólam néhány mondat után már nem gondolják, hogy a városból jöttem, főleg amikor gumicsizmában, vagy talpig festékesen mászkálok az utcán. De szomorú volt szembesülni vele, hogy egy ilyen csodálatos helyen ilyenekkel vannak elfoglalva az emberek.
Ettől eltekintve minden új, mindent élvezek. A ház megvásárlásakor az előző lakó itt hagyta nekem a macskát, így lett egy négylábú haverom, életemben először.
Élvezem, ahogy a szőlőmet metszem a kertben, és hatalmas sikerként élem meg, amikor leszedem a termést. Fáról eszem a barackot, és bárki bármennyire is nevet rajta, ez engem nagyon boldoggá tesz. Lehet, hogy néha az ember elfelejti az ilyen apró dolgokat értékelni, de azt hiszem, ez a hely a gyógyító energiáival engem újra megtanított most ezekre.
– Megmutatkozik ez az életérzés a munkáidban is? Mit veszel észre, más alkotások is kikerülnek a kezed alól?
– Van már több olyan termék is, amik itt készültek és amiket a kertem inspirált, például a táblácskák. A „Bort hoztál?” feliratú kint lóg a kapun, és már többen jelezték, hogy szólnom kellett volna előre, hogy hozzanak, mert látták a táblát. Nem is értem, miért nem jut eszükbe tábla nélkül… – neveti el magát Dóra.
– Workshopokat is tartasz – működik mindez Káptalantótiban ?
– Budapesten több mint 30 teltházas workshopom volt, így ez csak a folytatás, más helyszínen. Vannak tervek, szeretnék együttműködni több hellyel – borászattal – is, szóval az agyam mindig forog, hogy milyen extra helyszínt, foglalkozást lehetne kitalálni. Idén is megyek a Paloznaki Jazzpiknikre, ott gyerekeknek és lelkes felnőtteknek biztosítok majd lehetőséget az alkotásra.
– Ha most kéne egy rád jellemző mondatot a betonba vésned, mi lenne az?
– Azt, amit megtettem, közvetlenül a költözés előtt, és azt hiszem minden ízében igaz: Ott nyílik, ahol zárul.
Fotók: Gulyás Dóra
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
