Csodálatos összefogás ad reményt a kétgyermekes édesapának

Meizner Vera és férje, Sulák Tamás két kisgyermekükkel élték boldogan az életüket, amikor egyik napról a másikra beköltözött otthonukba a félelem. Tamásnál az agydaganatok legagresszívabb formáját, a glioblastoma multiforme-t diagnosztizálták. Egyetlen esélyük egy közel 23 millió forintos kezelés volt, melyet hazánkban nem támogat a Társadalombiztosítás. A kétségbeesett házaspár ezért a Facebook segítségével gyűjtést szervezett. Az összefogás erejével pedig alig egy hét leforgása alatt sikerült előteremteni ahhoz a speciális terápiás eszközhöz a pénzt, mely az életet jelentheti Tamásnak.

Rohanunk a munkába, sietünk egy találkozóra, és éljük az életet úgy, mintha természetesek lennének a holnapok. Aztán egy nap kipukkan a biztonságosnak hitt védőburok, és szembe kell nézni a rideg valósággal. Azzal a törékeny biztonsággal, ami egy pillanat alatt semmivé válhat. Meizner Vera és férje, Sulák Tamás is boldogságban nevelték két kisfiukat, miközben álmokat szőttek a jövőről. Egyikük terveiben sem szerepelt azonban egy addig ismeretlen betegség, mely csendesen várta, hogy a semmiből lesújthasson.

Tavaly, egy tavaszi napon kezdődött minden. Április vége volt már, Tamás pedig hosszú ideje küzdött nem múló fejfájással. Épp munkába indult volna, amikor olyan fájdalom tört rá, amitől még az alkarján is csorgott a víz. Azonnal tudták, hogy nagy baj van, és még aznap kézhez is kapták a sürgősségi MRI-vizsgálat eredményét, amin jól látszott, hogy halaszthatatlan műtétre van szükség. Az igazi sokk viszont csak a szövettani eredmény után érte a családot.


Tamást a legagresszívabb agydaganattal, a glioblastoma multiforme-mal diagnosztizálták, melyet bár sikerült teljesen eltávolítani, az orvosok mégsem tudtak megnyugtató szavakkal szolgálni. A betegség sajátossága ugyanis az, hogy hiába a sugárterápiás és a gyógyszeres kezelés, a tumor előbb-utóbb kiújul.

– Amikor megkaptuk a diagnózist, összeborultunk Tamással, de aztán megbeszéltük, hogy képtelenség úgy élni, hogy ez az ítélet ott lebegjen állandóan a fejünk felett. Így elmondva ez könnyűnek hangozhat, de megcsinálni már nagyon nehéz. Minden nap egy küzdelem, amihez nem tudom, honnan merítünk újra és újra erőt, de valahonnan mindig sikerül – mondta Vera.

Az intenzív sugárterápiát követően Tamás idén visszatért a munkába, de a normális hétköznapok sajnos nem tartottak sokáig.

– Egy júliusi reggelen Tamás odajött hozzám, nem tudta összeérinteni az ujjait. Megint következett a sürgősségi MRI. A vizsgálat pedig kimutatta, hogy a daganat visszatért, de még a korábbinál is rosszabb helyen, és nem műthető, mert a mozgató idegeket érinti, vagyis gyakorlatilag azonnali bénulást okozna a beavatkozás.

A tumor folyamatosan nőtt. Szeptember végére pedig már 5 cm-nél is nagyobb volt. Azonnal tenni kellett valamit. Rátaláltak egy speciális orvostechnikai eszközre, mely – szinte folyamatos viselés mellett – bizonyítottan segíthet csökkenteni vagy kordában tartani a daganatot. Ezt a kezelést azonban hazánkban nem támogatja a Társadalombiztosítás, így a család Facebook-oldalt indított „Együtt maradni – Tamás GBM” néven, ahol alig egy hét leforgása alatt összegyűlt a közel 23 millió forintnyi összeg, ami segíthet meghosszabbítani Tamás életét.

– Nem tudom elmondani, hogy milyen hálásak vagyunk azoknak az embereknek, akik ismeretlenül is segítettek nekünk. Rengeteg adomány érkezett, ami mellett a kedves szavak és gesztusok is sokat jelentenek nekünk. Az emberek szeretete és támogatása erőt ad, hogy túllendüljünk a holtpontokon. Csak megyünk előre, és megpróbáltunk nem foglalkozni a körülményekkel. Mindenki ott és úgy segített nekünk, ahogyan tudott. Volt olyan, aki Szegedről küldött 1 kg vitamint, de a gyógyászati boltban, ahová járunk, ott sem akarták engedni, hogy fizessek. Az egyik hétvégén pedig szerelőt kellet hívnom, aki miután megismerte a történetünket, hét közben felkeresett és visszaadta a pénzt.

Július óta Tamás bal keze teljesen lebénult, és a bal lábát is problémásan tudja mozgatni. Azóta bottal jár, amit nagyon nehezen élt meg, mert nem akarta, hogy négyéves kisfiai így lássák. Az ikrek azonban természetesnek tekintik a helyzetet, néha pedig botot ragadnak és ők is mennek tovább „apa tempójában”.

A túlélést jelentő kezelést Tamás pár hét múlva tudja megkezdeni, amikor véget ér a sugárterápia. Addig a család bizakodva és emberfeletti kitartással várja, hogy végre újra egy kis béke költözhessen az életükbe.

– Az összefogásban óriási erő rejtőzik, ezt a hatalmas szeretetet pedig mi is megtapasztalhattuk most. A legértékesebb kincset kaptuk az emberektől: időt. Időt, hogy az apukájuk megtaníthassa a fiúkat biciklizni, úszni, és lássa őket belépni az iskola kapuján. De nemcsak a gyerekeknek, hanem nekem is nagy szükségem van rá. Nekünk minden nap ajándék, minden pillanatért, amit közösen tölthetünk el, azért hálásak vagyunk.

Vélemény, hozzászólás?