Most, hogy már több mindent megtapasztaltunk az orvosi, laboros, ultrahangos, röntgenes, CT-s, MRI-s helyzetről kedvenc tartományunkban, összefoglalom, amivel mi találkoztunk. Általános „kanadai tapasztalatom” nincs, a mi élményeink csak egyetlen tartományra, Brit Kolumbiára korlátozódnak. De a miénk, és igaz.
Akkor máris visszalépek kettőt, mert egy dolog egész Kanadára igaz, itt nincsenek lakóhelyhez kötötten körzeti háziorvosok. Nem tudsz bemenni a lakóhelyedhez legközelebbi orvosi rendelőbe, és bejelentkezni, hogy mivel itt laksz, akkor mostantól legyenek szívesek téged is ellátni.
Nem tudtam hova tenni, mikor az ismerősök a „walk-in clinic”-ről beszéltek.
Ez egy olyan hely, ahová bárki bemehet orvosi ellátásért, akinek nincs háziorvosa, vagy éppen valami miatt nem tudja elérni a saját orvosát.
Vagy ha hétvégén van szüksége orvosra, de az állapota miatt nem kell kórházba mennie, és nem is üldögélne a sürgősségin órákat. Mi is ilyen rendelésre mentünk az első évben, mivel igen hosszúak a várólisták, ha be szeretnél kerülni egy háziorvoshoz.
Az a rendelő (walk-in), ahová először bementünk, még az airbnb-s időnk alatt, nem is fogadott bennünket. Ott kiderült, hogy a COVID miatt a valódi időpont nélküli „besétálós” lehetőség megszűnt, időpontot kell kérni az ilyen rendelőkbe is.
Miután alaposan kikérdeztem a Google-t a környék legjobbra értékelt rendelőiről, a második helyre már a lakóhelyünkhöz közelebb találtunk, egy bevásárlóközpontban található rendelőbe mentünk. Ide többször is visszatértünk, hol az én csuklóízületi problémámmal – helló főiskola, jegyzetelés, beadandók 😊- hol begyulladt szemmel, hol tesiórán megzúzódott ujjal mentünk.
Általában szombatra sikerült időpontot szereznünk, és soha senki nem kérdezte meg, hogy miért a hétvégi „ügyelet” alatt megyünk és nem hétközben, mert Magyarországon ilyenre is volt példa. Anno az asszisztens úgy oktatott ki mindkettőnket, mint ha nem tudnánk mennyi 2+2.
Itt nem volt problémájuk a hétvégi időponttal, amikor megérkeztünk, elkérték az egészségügyi kártyáinkat – ez eddig ismerős volt – aztán közölték, hogy mennyire vannak időben, vagy mekkora a késés és mikorra várható, hogy be fognak hívni minket.
Nem kellett ott ülnünk a váróban, megkaptuk a lehetőséget, hogy 15-25 perc múlva menjünk vissza, már benne voltunk a rendszerben az adatainkkal, nem kellett fizikailag is ott várakoznunk.
Az orvosok nagyon kedvesek és alaposak voltak, és bár többektől hallottuk, hogy majd csak két méterről ránk nézve kapunk valamilyen diagnózist, az én tapasztalatom az, hogy nagyon is komolyan vesznek minden panaszt. Dr. Mihail volt a kedvenc dokink, aki eredetileg Egyiptomból származik. Hozzá bármikor szívesen megyünk vissza.
Van, akinek évek óta nincs háziorvosa, mert úgy érzi, nincs is rá szüksége. Nem jár sűrűn orvoshoz és ha kell bármi, azt a walk-in rendelőben is el tudja intézni.
Valóban, vérvételt, röntgent lehet intézni onnan is. A hátrány az, hogy nem egy helyen gyűlik minden információ és az orvos nem ismer, nem követi, hogy mi történik veled.
Beregisztráltunk a háziorvosi várólistára 2022. áprilisában, azzal a tudattal, hogy kb. 8-9 hónap az átlagos várakozási idő. Persze közben „megdicsértük” magunkat, hogy ha az érkezésünk idején beregisztrálunk, már letelt volna a 8 hónap, és nagy valószínűséggel orvosunk is lenne, de hát mindenre nem gondolhattunk mi sem.
Persze újra kikérdeztem a Google-t, melyik a legjobb háziorvosi rendelő a városban. Három helyet emelt ki, ebből az egyik honlapján kiírták, hogy júliusban új orvos csatlakozik a praxishoz, de ők nem vezetnek várólistát, figyeljük az oldalt, mikor lehet hozzá regisztrálni.
Egy júniusi szerdán eszembe jutott, hogy vajon mi lehet ezzel a rendelővel és amikor megnyitottam a rendelő oldalát, kiderült, hogy éppen lehet regisztrálni. Aznap délután 5-ig. Hatalmas sebességgel kezdtem el begépelni mindenki adatait a formanyomtatványokba, és megválaszolni az összes egészségünkkel kapcsolatos kérdést. Be kell valljam, elég komoly feladat volt. 😊
Széles mosollyal fogadtam a regisztrációnkat megerősítő email érkezését. Most már csak ki kellett várni, míg az adminisztráció eljut a mi kezdőbetűnkig. Mivel sem a S sem a T nem az abc elején van, így beletelt jónéhány napba, mire jelentkeztek.
DE lett háziorvosunk! Az első találkozásra egészen gyorsan kaptunk időpontot, ami arra szolgált, hogy eldönthessük, hogy szeretnénk-e ennél az orvosnál maradni. Nagyon szimpatikus és alapos orvosunk van, így maradtunk.
Azóta voltunk laborban, röntgenen, ultrahangon, CT-n. És egyetlen dolgot szeretnék kiemelni, ami megérintett, és annyira megdöbbentett, hogy a legutóbbi ultrahang vizsgálat alatt végig ezen elmélkedtem.
A beteg, a páciens itt ember. Nem húsdarab, nem szalagra tett „feladat”, emberi lény, akinek érzései, szükségletei vannak.
Az ultrahangvizsgálatra – ahová természetesen érkezzünk tele hólyaggal – 15 perces csúszással került sor. Aki a vizsgálatot végezte, jött a váróba, mondta a nevem, bemutatkozott és elmondta, hogy ő lesz, aki a vizsgálatot végzi.
A folyosón a vizsgáló felé haladva megkérdezte, hogy mennyire bírom még, mert ha nagyon kell pisilnem, akkor nyugodtan menjek, meg tudja oldani úgy is. Ez volt az első döbbenet. Hogy mi? Lehet úgy, hogy nekem könnyebb legyen? Nem azt mondják, hogy ugyan bírjam már ki, más is kibírja…?
Persze azt mondtam, hogy kibírom, és ki is bírtam, de nagyon jól esett, hogy figyelembe vette azt, hogy nekem esetleg kellemetlen lehet. Elmondta, hogy öltözzek át, vegyem fel a „kényszerzubbonyt” takarjam be magam, és kiment, míg átöltöztem.
Az ultrahang vizsgálatnál soha, egyetlen egy percig nem voltam máshol kitakarva, mint ahol feltétlenül szükséges volt. Sőt, most nem is voltam kitakarva sehol. Minden a lepedő és a köpeny takarásában történt. Ahogy a röntgenhez sem kell soha félmeztelenül álldogálva várakozni.
A CT vizsgálaton megkérdezték tőlem, hogy mit gondolok, mennyire lenne az kényelmetlen, ha a kezemet a fejem fölött tartanám a következő 15 percben. Nem muszáj, csak neki segítene, hogy jobb kép készüljön. Nyilván nem volt tőle semmi bajom. De nagyon jól esett, hogy nem utasított, hanem udvariasan kérdezett.
A háziorvoshoz fut be minden lelet, én semmit nem kaptam eddig kézhez, csak ha kifejezetten kértem, hogy én is szeretném megkapni. Amikor ott van nála az eredmény, jelentkezik, és időpontot egyeztetünk, ahol elmondja mi történt eddig és hogyan tovább.
Lehetnek kérdéseim és ő sem próbálja eljátszani, hogy mindent tud. De szerencsére mindig van kitől megkérdeznie, ha valamiben bizonytalan.
Összességében úgy gondolom, hogy itt komoly hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, és igyekeznek utánajárni minden gyanúnak vagy problémának. Van, hogy várni kell egy vizsgálatra, eddig minden belátható időn belül volt, különösen, ha sürgősen kellett időpont.
Azt, hogy itt egyenrangú partner lehetek, amikor az én egészségemről van szó, folyamatos csodálkozással élem meg.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
