Mit tesz öt hét bezártság egy igazi vidéki lánnyal, akinek korábban semmi ideje sem volt rendezgetni a kertjét? Felébreszti benne a tettvágyat. Raffer Gabi elmeséli, hogyan lett tősgyökeres vidéki lányból vidéki újrakezdő.
Születésemtől kezdve falun élek. Szoktam mondani, hogy gumicsizmás, szartaposó, falusi parasztgyerek vagyok, aki tyúkok között nőtt fel, és a tehéntrágya szaga a bőre alá ivódott. Mindig is büszke voltam a vidékiségemre, bár nem saját érdemem, egyszerűen ide születtem.
A józan paraszti eszem már sok mindenen átsegített, és ha jól belegondolok, a mögöttünk hagyott egy esztendőben mentsváram is lett.
Nem vágytam sok munkára
Sokan közülünk úgy élték a vidéki életüket, hogy a hagyományos konyhakert a nagymamák kertje, a saját otthonunkat körülvevő tér pedig inkább a fás, erdős ligetekre emlékeztető pihenő-, nyaralóövezet volt.
Én is úgy alakítottam a kertünket, hogy sok munkát ne adjon, ellenben kellemes pihenésre, feltöltődésre teret, azt igen. Fák, bokrok, cserjék, és évelő növények sokasága vett körül. Sehol egy vetemény vagy egynyári növény, amivel folyamatosan törődni kéne. Így volt ez egészen a pandémia beköszöntéig.
Ekkor lettem vidéken újrakezdő vidéki. Öt hét itthon. Öt hét, ami alatt nem szerettem volna kitenni a lábam az otthonunk adta biztonságból. És ekkor hasított belém a gondolat és a tettvágy egyszerre. Az évekig csak macskafajanszként szolgáló magaságyásokkal kezdtem. Földet rendeltem, földet cseréltem.
Netről rendelt kapák
Majd jöttek a vetőmagok, és nekiláttam az ültetésnek. Pár nap elteltével kevés lett a magaságyások adta feladat, és ásót ragadtam. Igen ám, de ásón kívül más kerti szerszámom nem volt, így jött a netes rendelés. Ámulattal és boldogsággal fogadtam a csodakapáimat. Akár a karácsonyfa alá is tehették volna, legalább akkora volt az örömöm.
A fűvel borított kert egy részét felástam, és került bele borsó, dughagyma is. Aztán előkerültek a macskáink, akik – miután elfoglaltam a méretes fajanszaikat a kertben – joggal érezték magukénak az új ágyásokat. Mentőakció kellett. A fák levágott gallyai addig csak halomban álltak a kert végében, most funkciójuk lett. Ráadásul olyan díszévé váltak a kertnek, hogy a szépérzékemet is kielégítették. Annyira tetszett a belőlük készült építményem, hogy szinte örültem a szükségessé vált macskavédelemnek. River Cottage tűnt fel a szemem előtt. Már nemcsak horizontálisan láttam a veteményest, de vertikálisan is elkezdtem tervezgetni.
A látvány és a munka adta öröm csak akkor lett nagyobb, amikor elkezdte ontani magából a kert a jól megérdemelt munka gyümölcsét.
A legfinomabb zöldség otthon terem
Olyan áhítattal ettem a borsót, mintha mannát szedtem volna, és a kisujjnyi répáink látványa sem csüggesztett. Térden állva kapartam ki a krumplit a földből, és aszaltam rendületlenül a hirtelen kilószám ránk zúdult paradicsomot. Sárgát, pirosat egyaránt, ami később új kulináris élményekben részesített.
Ma eszméltem rá, hogy új szokásom lett az is, hogyha az első reggeli kávémat nem is, de a másodikat már biztos a kerti szemle alkalmával kortyolgatom el.
A borsó, a répa, petrezselyem, a retek, a saláták és a hagymák is már a földben vannak. Tököt vetettem szalmabálába. A fűszernövények új helyre költöztek, és az ősszel eldugott hagymás virágaim már rég levelet hoztak. Málnavesszők várják, hogy begyökeresedjenek, de mivel az egrest csak én szeretem a családban, abból csak egy került az újonnan ültetettek közé.
A napokban elkészültek a későbbi ágyástakarók vázai, aminek prototípusa biztos siker volt a mögöttünk hagyott gyenge télnek köszönhetően. Az ősszel ültetett madársaláta átvészelte az évszakot a takarás alatt.
Így állok most, vidéki újrakezdőként. A tettvágyam cseppet sem csillapodott, sőt talán a sikerélményeknek köszönhetően ezer és ezer tervem vár még megvalósításra.
Nyitókép: A szerző saját felvétele.
Kapcsolódó cikkeket ITT találsz. Ha tetszett a történet, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instgaram-oldalunkon is.
