A kormány új intézkedéseinek köszönhetően már majdnem 600-an hagyták el a pályát a gyermekvédelemben néhány hónap alatt. A szigorúbb ellenőrzés ezúttal sem a probléma gyökerét célozta meg. Amíg nem invesztálnak pénzt ebbe az ágazatba (sem), nem lesz lényegi változás. Szakképzett, jól megfizetett, támogatott munkaerővel lehet előrébb jutni, és a védelemre szorulóknak valódi segítséget nyújtani fizikailag is, megfelelő törvényi hátérrel és infrastruktúrával.
Erről írtam már bővebben. Amíg ezek nem valósulnak meg, addig csak vergődnek a rendszerben a bajbajutottak. Még mindig nem képzik a gyámhatóságon dolgozókat arra, hogy a bántalmazó viselkedést felismerjék, így marad a sablonmondatok ismételgetése, és az, hogy a gyereket kényszerítik a bántalmazó szülőhöz.
Ahogy a következő történetben is, amelyben gyámhatóság végignézi, ahogy a család összes tagja tönkremegy, csakhogy a bántalmazó szülő kapcsolattartási joga érvényesüljön. Mindenáron.
Sz.-né Nóra története
– Már a bíróság sem vette figyelembe, hogy az apa a gyermek születése óta nem vett részt a gondozásában, agresszíven viselkedett vele és velem is, ezért a lányom félt tőle. Minden tiltakozásunk és a gyerek ellenkezése ellenére megítélte az ottalvós kapcsolattartást (én egynaposat kértem, arra a gyerek is hajlandó lett volna elmenni).
Ahogy elkezdődtek a kapcsolattartások, a gyerek viselkedése nagyon megváltozott. Agresszív lett, verte a fejét a falba, ezért elvittem pszichológushoz.
A per során be tudtam bizonyítani, hogy az apa sosem törődött a gyerekkel, az iskolában is látták, hogy megviselik a kapcsolattartások. A covid alatt nem volt kapcsolattartás, akkor lányom látványosan megnyugodott, elmúlt az agressziója, a tanulmányi eredménye is javult.
Amikor újra elkezdődtek a kapcsolattartások, a lányom nem hívhatott fel a saját telefonján, és kiderült, hogy az apa éjjel 1-kor fektette csak le. Hiába tettem szóvá, a karácsonyi szünetben is így viselkedett az apa, és a gyerek nagyon kifáradt, nem tudott ott pihenni, az apa nem volt hajlandó együttműködni.
A kapcsolattartás végén rendszeresen nem a ház előtt tette ki, hanem messzebb, vagy az út túloldalán, és otthagyta, ezzel kifejezetten veszélyeztette. Az is probléma volt, hogy az apa nézte, ahogy fürdik, és a vécét sem zárhatta magára, rángatta, bezárta, a gyerek nem érezte biztonságban magát, egyáltalán nem vette figyelembe a gyerek igényeit és szükségleteit.
Ezek után egy lehallgató alkalmazást tettünk a telefonjára. Akkor kiderült, hogy az apa kőkemény ellennevelést folytat ellenünk a kapcsolattartások alatt. A felvételekből az is kiderült, hogy az akkori barátnőjével az apa azt tervezte, hogy kiprovokál egy veszekedést, és utána sérülést okoz magán, hogy engem megvádolhasson bántalmazással, illetve bevallotta, hogy ellenőrizetlenül szed gyógyszereket a mentális betegségére.
Végül a lányom már annyira nem bírta, hogy a kapcsolattartásokról hívott fel sírva, hogy haza akar jönni.
Az egyik alkalommal rendőrt kellett hívnom, mert a házból hallatszott, hogy segítségért kiabál, de az exem nem reagált sem telefonra, sem semmire.
Mivel fizikailag nem bántotta a gyereket, a rendőrök nem tettek semmit, de azt javasolták, hogy ne adjam át többet, és forduljak a gyámhatósághoz.
Ezek után végképp nem engedtem oda, mert a gyereknek már rémálmai lettek, elkezdett bepisilni, nagyon rossz állapotba került.
Elindítottam egy újabb pert, hogy változtassák meg a kapcsolattartást. A pszichológus leírta, hogy a lányom egyértelműen fél az apjától, aki bosszúhadjáratot folytat ellenem, és tanúskodni is hajlandó volt. Kértünk a perben ideiglenes intézkedést, de nem kaptunk. A pszichológus leírta, hogy felügyelt kapcsolattartást javasol, a bíróság viszont fél évre elnapolta a tárgyalást. Innen nem adtam át többet a gyerek érdekében.
Ebben a második perben sok furcsaság és szabálytalanság történt, egy koncepciós perhez hasonlított, végig engem vádoltak ellenneveléssel, az apa bántalmazása nem számított.
Az igazságügyi szakértő is „érdekesen” értelmezte a helyzetet, mert bár leírta, hogy az apa agresszív, konfabulál, nem tud a gyerekhez kapcsolódni, személyiségzavaros, de mindezekkel együtt alkalmasabb a gyereknevelésre, csak azért, mert szerinte én ellennevelek. Teljes abszurdum az egész. A bíró az ítéletben meghagyta a korábbi kapcsolttartást, és 2 millió Ft büntetést kellett fizetnem az elmaradt kapcsolattartások miatt, plusz be is kellett pótolni, ezért minden hétvégén oda kellett adjam a lányom, aki ebben teljesen megroppant.
A bíró azzal is fenyegetett, hogy ha továbbra is ellennevelek, akkor az apának ítéli a gyereket. Az „ellenevelés” a lányom ellenkezésében valósult meg, hogy nem akar a kapcsolattartásra menni, de ennek valós okát nem akarták észrevenni.
Közben az új kapcsolatomban várandós lettem. Az exem közölte, hogy csak erre várt, és újra támadásba lendült. Ekkor kerültünk a gyermekvédelemmel kapcsolatba.
A lányom pszichológusa jelzett a gyámhatóság felé, hogy a gyereknek rosszat tesz a kapcsolattartás, az apának is megmondta, hogy így tönkreteszi a gyerekét, de őt nem érdekelte. A jelzőrendszer erre semmit nem csinált, nem érdekelte őket, hogy a gyerek veszélyeztetve van, én jártam a családsegítőhöz, hátha lesz valami változás.
De megmondták, hogy az apával kapcsolatban nem tehetnek semmit, mert nem itt lakik, és nem nála van a gyerek.
A második gyerekem születése előtt az apa feljelentett a gyámhatóságon, hogy nem csináltattam útlevelet a lányunknak, és ezért kért védelembevételt. A gyámhatóságon elindult az eljárás, és egy héttel a szülés után már érkezett a levél, hogy meg kell jelennem tárgyaláson. Az esetmenedzser kijött családlátogatásra, és a gyerekkel is beszélt. Mi szándékosan magára hagytuk őket, hogy ne érjen az a vád, hogy befolyásolom a gyereket.
Utólag kiderült, hogy olyanokat mondott a lányomnak az esetmenedzser, hogy ha velem történik valami, csak az apja marad, és őt szeretnie kell.
Azt is mondta, hogy ő se szeretett az apjához menni, de erőltették, és megszerette, és milyen jó lett így, mert az anyja meghalt, és akkor nem maradt egyedül. Ezt nem is értem, hogy egy állítólagos segítő, miért riogatja a gyereket az anyja halálával.
A lányom elmondta a panaszait az esetmenedzsernek a kapcsolattartásokról, de nem írta le, és nem is törődött vele, csak az apát mosdatta a gyerek előtt.
Utána velünk is beszélt, de nagyon ellenséges volt, és azt se írta le, amit mi mondtunk. Elém tolt egy papírt, hogy írjam alá, hogy csak részlegesen vagyok együttműködő, a papíron a régi perben készült szakértői véleményből voltak kiollózva részleteket. Ráírtam, hogy nem értek ezzel egyet, csak így írtam alá.
Én kerestem fel a családsegítőt, és magamtól vállaltam az alapellátást. Miről beszélnek? Mitől nem vagyok együttműködő?
Amikor kitűzték a tárgyalást, a fiam egy hónapos volt. Senkit nem érdekelt, hogy még tart a gyermekágyas időszak, az újszülöttnek is nyugalomra van szüksége. Órákig tartott a tárgyalás, egy kínlódás volt az egész, többször ki kellett mennem szoptatni, és az exem vádaskodásait kellett hallgatnom. A mellem begyulladt, a csecsemő korú fiammal kint várt a férjem, miközben hőségriadó volt, de nekünk ott kellett lenni a tárgyalás miatt. A férjem emiatt nem tudott dolgozni sem.
Az ügyvédem észrevette, hogy a tárgyaláson az exem cinkosan összemosolyog az esetmenedzserrel, neki meg azt mondta az esetmenedzser, hogy „minek véded ezt a hülye nőt”.
Ezen az ügyvéd nagyon felháborodott, és új esetmenedzsert kért. Amiket én mondtam, nem írták le a jegyzőkönyvbe, ezek után még értelmetlenebb volt végigkínlódni a tárgyalást. Én tettem egyezségi ajánlatot, hogy megcsinálom az útlevelet, és vállalom az alapellátást, de az apa is vegyen részt benne. Az exem erre nem volt hajlandó, ő csak erősködött, hogy vegyék védelembe a gyereket.
Végül nem vették védelembe, de az apa felülvizsgálatot kért, és újra le kellett folytatni az eljárást, ami új eljárást, újabb tortúrát jelentett.
Az új esetmenedzser sem volt jobb, ez egy férfi volt.
Amikor meghallgatta a gyereket, azt sikerült neki tanácsolnia, miután a gyerek elmondta, hogy bántalmazza az apja, hogy a lányom ölelgesse, és puszilgassa az apját, és majd tőle megtanulja, hogyan kell szeretni.
Ő sem írta le, mit mondott a gyerek, pedig a lányom újra elmesélte, hogy a kapcsolattartások alatt az apa erőszakosan viselkedik vele, kitépi a kezéből a dolgokat, rángatja, ordibál vele, bezárja az autóba és magára hagyja, fél tőle, nem érzi magát biztonságban.
Ehelyett azt írta le, hogy a lányom nem tud semmi konkrétumot mondani, ami nem volt igaz, és erre bizonyítékom is volt, de senkit nem érdekel, hogy egy esetmenedzser bizalmi állásban valótlanságokat állít, azt veszik készpénznek. Semmivel nem tudjuk megvédeni magunkat, így a hatóság is kijátszik minket.
Közben készült egy újabb szakértői vélemény, ez megállapította, hogy nincs részemről ellennevelés, viszont minden láthatással averziót él meg a gyerek.
Ezt beadtam a gyámhatóságnak, amikor a második védelembevételi eljárás folyt, a pszichológus véleményével, aki szintén ezt fogalmazta meg, hogy rosszat tesz a gyereknek a kapcsolattartás. Az apa ügyvédje fenyegetőzött a gyámhatóságnak, hogy ha nem lesz védelembevétel, akkor a kúriáig mennek, ezért végül megítélték a védelembevételt. Igazi okot nem tudtak felmutatni.
Az iskolaigazgató is kiakadt, amikor őt is megkeresték, hogy adjon véleményt a gyerekről, hogy hogy lehet egyáltalán, hogy ellenünk eljárás folyik, amikor mindent megteszünk a gyerekért, és egy szerető családban él.
Aztán azzal zsarolt az apa, hogy elállnak a védelembevételtől, ha bővítjük a kapcsolattartást. Ebbe persze nem mentem be, mert éppen ez volt a probléma, így az apa újabb pert indított a kapcsolattartás bővítése miatt. Ez jelenleg is folyik. Sok órás tárgyalások vannak, nekem kisgyerek mellől nagyon nehéz eljönnöm. A lányom is folyton beteg volt, teljesen kikészült a kapcsolattartások miatt, és mert állandóan rángatják a hatóságok, végül már öngyilkossággal fenyegetőzött a 12 évesem, ha neki az apjához kell menni.
Emiatt beadtam egy feljelentést veszélyeztetés miatt, de semmit nem csinált a rendőrség, egyből megszüntették. Nem érdekel senkit a gyermek teljes kétségbeesése, csak gyártják a papírokat rólunk.
A második védelembevételi határozat már elrendelte a védelembevételt, és családterápiára kötelezett az exszel, ami teljesen szakmaiatlan, mert bántalmazó kapcsolatban tilos, hiába hívtam fel erre a terapeuta figyelmét. Minden alkalmat úgy éltem meg, mintha megerőszakoltak volna. A terapeuta egyáltalán nem tudta kordában tartani az exemet, aki csak kihasználta az alkalmat, hogy szidalmazzon és verbálisan bántalmazzon.
A gyereket is összeültette az apával, és a terapeuta azt mondta, hogy nincs semmi gond, mert minden jó, és őt szeretik, ne féljen, mert ez csak a múlt, az apja megváltozott. A lányom sokkot kapott.
Nekem elismerte a terapeuta, hogy felismerte, hogy az apa bántalmazó, de nem baj, mert ezen lehet változtatni, és hogy amúgy sem emiatt van rosszul a gyerek, hanem mert mi nem tudunk megegyezni. Minden szakember tudja, hogy ez teljes abszurdum.
A bántalmazók nem változnak meg, és ezzel csak hamis biztonságérzetet próbál a gyerekben kelteni.
Én már lefogytam 50 kg alá a sok stressz miatt, az exem továbbra is pocskondiáz, és gyártja az új ügyeket, sokoldalas beadványokat a bíróságra. Amikor betegség miatt nem adtam át a lányom, akkor is erőszakoskodott, generálja a konfliktust, a terapeuta mégis azt írta a gyámhatóságnak, hogy nincs bántalmazás, meg fog oldódni minden a terápiával.
A gyerek pszichológusa kifejezetten leírta, hogy ne ültesse le a gyereket az apjával, mégis erőltették, de én többet nem engedtem.
Közben az ügyvédem megkereste a polgármestert az esetmenedzser és kettős mércére utaló hatósági eljárások miatt, így ők áttették az egész ügyet egy másik hatósághoz. Elindult a 3. védelembevételi eljárás. Újra elkezdődött az egész tortúra. Harmadjára is összeültettek minket az apával, kiborultam és sírtam, amikor megint nekiállt szidalmazni, megint kijöttek hozzánk egy harmadik környezettanulmányra, az apánál mindeközben egyszer sem jártak.
Közben az apai családsegítő a kapcsolattartás alatt meghallgatta a gyereket, de nem érdekelte, hogy ő mit mond, az apát mentegette a gyerek előtt. Azt mondta neki, hogy jót akarnak neki, és hogy úgy kell járnia az apjához, mint más gyereknek.
Közben ez a családsegítő velem erőszakoskodott, hogy engedjem, hogy tovább maradjon a gyerek a kapcsolattartáson, hogy ő ki tudjon menni, de ez arról szólt, hogy ha ebbe beleegyezem, akkor ezt majd a bíróságon úgy használják fel, hogy nincs ellenemre, ha többet ott van a lányom.
Eleve lekezelő hangnemben beszélt velem ez a nő, el akart számoltatni az időmmel és a családi programjainkkal, hogy mi dolgunk van, miért nem jó, ha ekkor vagy akkor jön haza a gyerek. Végül csak ez a családsegítő javasolta a védelembevételt, a többi szakember nem. Ezzel is csak nyomást akartak gyakorolni rám a perben.
Hozzánk újra akartak jönni környezettanulmányra, meg századik mediációra kötelezni, de már nem mentem bele. Az új esetmenedzser elismerte, hogy látja, hogy az apa arra tette fel az életét, hogy minket tönkretegyen, és hogy nem érdekli a gyerek, és bántalmazó, de nem írta le, mert fél, hogy az apa bepanaszolja.
Mindent látnak, mégsem védik meg a gyereket.
Közben kaptunk egy határozatot, hogy az egész ügyet visszatették a korábbi elfogult gyámhatósághoz. Az egész egy agyrém, nem tudom, mi fog következni.
A családunkat már sikerült kikészíteni, az összes hatóság lelkesen asszisztál az exem bosszúhadjáratához.
A lányom nagyon rossz állapotban van a kierőszakolt kapcsolattartások miatt. Én hónapokig nem aludtam, teljesen kikészültem.
Elvették a második gyerekem első évét az egész családtól, mert ezzel kellett foglalkoznunk, tárgyalásokra járni, minden miatt idegeskedni, a jelenlegi férjemet is megviselte ez a tortúra. A családi érzéseinket folyton megsértették.
A lányom apaként tekint a nevelőapjára, jó a kapcsolatuk, ezt a kapcsolatot is próbálták rombolni, hogy nem tekintettek minket egy családnak, és a gyereknek hangoztatták az esetmenedzserek és terapeuta, hogy ő nem az apja, a testvér meg csak a féltestvére. Nagyon káros, bántó és sértő volt ez is.
Ez mégis mitől a gyerek érdeke? Még az ügyvéd is kiakadt, hogy itt egy agresszor, mindenki neki pattog, nem látják az igazi arcát, a gyereket meg tönkreteszik.
Hiába van ezer bizonyítékom, senkit nem érdekel. Engem rabosítottak a hangfelvételek miatt is, de máshogy hogy tudnék bármit bizonyítani?
Anyagilag is tönkremegyünk, 10 millió kiadásnál járunk jelenleg és nincs vége, folyik a harmadik per a bíróságon, és a harmadik védelembevételi eljárás a gyámhatóságon. És mindez azért, hogy a bántalmazó, elhanyagoló apának meglegyen a kapcsolattartása.
Egy idea miatt, hogy jaj, így majd jó lesz vele a kapcsolata a gyereknek. Nem! Nem lesz jó, ahogy soha nem volt jó, mert sosem törődött a gyerekkel, most sem az ő érdekeit nézi. És mindezért feláldoztak négy embert!
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
