„Tájékoztatjuk, hogy a koronavírus elleni védőoltásának beadására 2021.03.06-án 10 órakor a … Kórház 3. számú oltóponton kerül sor AstraZeneca vakcinával.” Életemben nem örültem ennyire sms-nek! Pontosan 4 órával azután, hogy a háziorvosomnál hagyott üzenetemre reagálva felhívtak: kínai vakcinával másnap reggel be tudnak oltani. Micsoda mázli! Még választhatok is! De melyiket? Alig aludtam az éjszaka. Volt itt minden végül, de a lényeg: a hivatalos közlések ellenére, hogy mégsem lesz tömeges oltás, ma beoldottak. Elmesélem, hogyan.
Még jóval karácsony előtt regisztráltam a vakcinainfo.gov.hu oldalon a koronavírus elleni oltásra, mégis én lepődtem meg a legjobban, amikor néhány napja érkezett egy levél, hogy beoltanak. „Ebben a szakaszban legidősebb honfitársaink és azon 60 év alatti állampolgárok kaphatják meg a vakcinát, akik különösen kitettek a vírus kockázatnak korábbi vagy meglévő betegségük kapcsán. Nyilvántartásuk szerint Ön is ebbe a csoportba tartozik, így hamarosan élhet az oltás lehetőségével.”
Hú, nem mondom, picit megremegett a kezem: ezek szerint beteg voltam vagy vagyok. Végülis inzulinrezisztenciám lett a gyerekek születése után, szóval fogjuk rá, hogy ez lehet az oka. Aztán hallottam, hogy ezt a levelet kapta a fitt úszóedző hölgy éppúgy, mint az egészségtől kicsattanó szomszédasszonyunk, szóval megnyugodtam. Kapok, mert, nem kérdezek. Teltek a napok és persze nem történt semmi. Én meg egyre több ismerőstől hallottam, hogy odatelefonáltak a körzeti orvosuknak és másnap már mehettek is oltásra. A legtöbb háziorvosnál ugyanis kínai vakcina van, amit nem kérnek olyan lelkesen az oltásra várók. Szóval telefonáltam, üzenetet hagytam csütörtökön és este már csörgött is a telefonom, hogy ha jó a kínai, mehetek másnap reggel.
Szuper! Persze, hogy jó, bármi jó, de ez a várakozás, a félelem, a kórházban lévő ismerősök történetei, a folyamatos aggódás a szüleinkért, akiket már nagyon régen nem láttunk, az érzés, hogy úgysem úszhatjuk meg egészségesen – a legrosszabb. Ám csütörtökön este pittyegett a telefon is, a Vakcinainfó üzent, hogy jelenjek meg az oltóközpontban AstraZeneca oltásra szombaton. Juhééé!
Nagy volt az öröm, aztán mégis azzal telt az egész éjjel, hogy laikusként a netet bújtam, hogy melyik vakcina a jobb, melyiknek milyen hatásfoka van. Bevallom, főleg azért döntöttem az AstraZeneca mellett, mert azt már törzskönyvezték az EU-ban, nincs annyi titok körülötte és legyen bármi, azzal talán meglátogathatom majd egyszer az egy éve nem látott, Londonban élő nővéremet.
A döntés megvolt, nem is mentem el a körzetihez pénteken, ám már kora délután szóltak a kollégáim, hogy valószínűleg nem lesz itt semmilyen tömeges oltás, áll a bál. Meg is jött pénteken esete az sms: „Tisztelt Oltásra Regisztrált! Tájékoztatjuk, hogy az AstraZeneca vakcinával hétvégére tervezett oltás technikai problémák miatt elmarad. Így az Ön oltására is egy későbbi időpontban, de rövidesen sor kerül. Kérjük, hogy a csütörtökön SMS-ben kapott meghívóját vegye tárgytalannak. Az esetleges kellemetlenségekért elnézést kérünk.” Na, frankó. Gondoltam, szépen visszasunnyogok a körzetihez hétfőn, hogy jöjjön izibe a kínai, csak történjen már valami!
Szombat reggel van. Ezer ágra süt a nap, a kisebbik gyerekkel kirándulni indulunk a Duna partra. Alig megyünk valamennyit, csörög a telefon, nincs hívószám kijelzés.
Jó napot kívánok! – szól bele egy férfi hang. Nem jött el a koronavírus elleni oltásra. – Hiszen kaptam üzentet, hogy mégsem lesz! – felelem értetlenül. – De igen, van oltás! Mi itt vagyunk, várjuk, tessék jönni, amint tud! – jött a válasz.
Kirándulás elmarad, rohanás haza, a gyerekekre a szomszéd vigyáz (aki szintén megkapta a két sms-t) , én pedig rongyolok be a kijelölt ideiglenes oltásközpontba. Ott egy katonanő először azt ellenőrzi, hogy kaptam-e sms-t, majd egy listán is azonosítanak. Kézfertőtlenítés, egy hatalmas géphez hajolok, amely megméri a hőmérsékletemet, bele is kell lépni, itt fertőtlenító permetet kapok, csak így mehetek tovább.
Megint adategyezetetés. A folyosón egy-két ember lézeng, főleg a személyzet, én meg mindenkit arról kérdezek, hogy most akkor mi van? – Az emberek tehetnek róla, mert elhitték a sajtónak, hogy nem lesz ma oltás – feleli az egyik fehér köpenyes hölgy. Mi itt vagyunk reggel óta, itt a vakcina és várjuk a regisztráltakat!
De az oltást lemondó sms! – nyitom a számat, hogy mondjam, nincs igaza. Nem a média miatt nincsenek itt az emberek, kaptunk egy üzenetet, amelyben lemondták a mai oltást. Végül gyorsan becsukom a szám. Nem érdemes vitatkozni.
Pillanatok alatt az orvosnál vagyok (három oltópont is ki van jelölve egymás mellett, de sehol senki), aki még megkérdi, hogy voltam-e beteg és már szúr is. Most már biztonságban van, mondja kedvesen és a hónapok óta cipelt lelki teher miatt majdnem elbőgöm magam. Igen, itt vagyok. És beoltottak. Most nem gondolok a mutánsokra, csak arra, hogy hamarosan védett leszek.
Ülök a tök üres váróban, ahol sok-sok embernek kellene még ülnie. De nincsenek itt, mert velem együtt ők is elhitték, hogy ma nincs tömeges oltás.
Köszönöm az ismeretlen oltóközpontosnak, hogy rám telefonált. Én pedig a közösségi médiában tudattam a többiekkel, hogy menjenek, ha kaptak korábban értesítést arról, hogy ma vagy holnap oltanák őket. Több ismerősöm is elindult, hogy ha a regisztráltak nem mentek, ők szívesen… persze elhajtották őket.
Örülök és csendben reménykedem, hogy a 75 éves, tényleg krónikusan beteg édesanyám is sorra kerül hamarosan Békéscsabán és a sok-sok pedagógus is, akik hónapok óta állják a sarat és akik közül egyre többen fertőződtek meg az utóbbi hónapokban.
A szerző felvételei.