Barion Pixel Skip to content

Gyere, beoltunk! Bocs, mégsem! De igen! Mi vaaan?

„Tájékoztatjuk, hogy a koronavírus elleni védőoltásának beadására 2021.03.06-án 10 órakor a … Kórház 3. számú oltóponton kerül sor AstraZeneca vakcinával.” Életemben nem örültem ennyire sms-nek! Pontosan 4 órával azután, hogy a háziorvosomnál hagyott üzenetemre reagálva felhívtak: kínai vakcinával másnap reggel be tudnak oltani. Micsoda mázli! Még választhatok is! De melyiket? Alig aludtam az éjszaka. Volt itt minden végül, de a lényeg: a hivatalos közlések ellenére, hogy mégsem lesz tömeges oltás, ma beoldottak. Elmesélem, hogyan.

Még jóval karácsony előtt regisztráltam a vakcinainfo.gov.hu oldalon a koronavírus elleni oltásra, mégis én lepődtem meg a legjobban, amikor néhány napja érkezett egy levél, hogy beoltanak. „Ebben a szakaszban legidősebb honfitársaink és azon 60 év alatti állampolgárok kaphatják meg a vakcinát, akik különösen kitettek a vírus kockázatnak korábbi vagy meglévő betegségük kapcsán. Nyilvántartásuk szerint Ön is ebbe a csoportba tartozik, így hamarosan élhet az oltás lehetőségével.”

Hú, nem mondom, picit megremegett a kezem: ezek szerint beteg voltam vagy vagyok. Végülis  inzulinrezisztenciám lett a gyerekek születése után, szóval fogjuk rá, hogy ez lehet az oka. Aztán hallottam, hogy ezt a levelet kapta a fitt úszóedző hölgy éppúgy, mint az egészségtől kicsattanó szomszédasszonyunk, szóval megnyugodtam. Kapok, mert, nem kérdezek. Teltek a napok és persze nem történt semmi. Én meg egyre több ismerőstől hallottam, hogy odatelefonáltak a körzeti orvosuknak és másnap már mehettek is oltásra. A legtöbb háziorvosnál ugyanis kínai vakcina van, amit nem kérnek olyan lelkesen az oltásra várók. Szóval telefonáltam, üzenetet hagytam csütörtökön és este már csörgött is a telefonom, hogy ha jó a kínai, mehetek másnap reggel.

Szuper! Persze, hogy jó, bármi jó, de ez a várakozás, a félelem, a kórházban lévő ismerősök történetei, a folyamatos aggódás a szüleinkért, akiket már nagyon régen nem láttunk, az érzés, hogy úgysem úszhatjuk meg egészségesen – a legrosszabb. Ám csütörtökön este pittyegett a telefon is, a Vakcinainfó üzent, hogy jelenjek meg az oltóközpontban AstraZeneca oltásra szombaton. Juhééé!

Nagy volt az öröm, aztán mégis azzal telt az egész éjjel, hogy laikusként a netet bújtam, hogy melyik vakcina a jobb, melyiknek milyen hatásfoka van. Bevallom, főleg azért döntöttem az AstraZeneca mellett, mert azt már törzskönyvezték az EU-ban, nincs annyi titok körülötte és legyen bármi, azzal talán meglátogathatom majd egyszer az egy éve nem látott, Londonban élő nővéremet. 

A döntés megvolt, nem is mentem el a körzetihez pénteken, ám már kora délután szóltak a kollégáim, hogy valószínűleg nem lesz itt semmilyen tömeges oltás, áll a bál. Meg is jött pénteken esete az sms: „Tisztelt Oltásra Regisztrált! Tájékoztatjuk, hogy az AstraZeneca vakcinával hétvégére tervezett oltás technikai problémák miatt elmarad. Így az Ön oltására is egy későbbi időpontban, de rövidesen sor kerül. Kérjük, hogy a csütörtökön SMS-ben kapott meghívóját vegye tárgytalannak. Az esetleges kellemetlenségekért elnézést kérünk.” Na, frankó. Gondoltam, szépen visszasunnyogok a körzetihez hétfőn, hogy jöjjön izibe a kínai, csak történjen már valami! 

Szombat reggel van. Ezer ágra süt a nap, a kisebbik gyerekkel kirándulni indulunk a Duna partra. Alig megyünk valamennyit, csörög a telefon, nincs hívószám kijelzés.

Jó napot kívánok! – szól bele egy férfi hang. Nem jött el a koronavírus elleni oltásra. – Hiszen kaptam üzentet, hogy mégsem lesz! – felelem értetlenül. – De igen, van oltás! Mi itt vagyunk, várjuk, tessék jönni, amint tud! – jött a válasz.

Kirándulás elmarad, rohanás haza, a gyerekekre a szomszéd vigyáz (aki szintén megkapta a két sms-t) , én pedig rongyolok be a kijelölt ideiglenes oltásközpontba. Ott egy katonanő először azt ellenőrzi, hogy kaptam-e sms-t, majd egy listán is azonosítanak. Kézfertőtlenítés, egy hatalmas géphez hajolok, amely megméri a hőmérsékletemet, bele is kell lépni, itt fertőtlenító permetet kapok, csak így mehetek tovább.

Megint adategyezetetés. A folyosón egy-két ember lézeng, főleg a személyzet, én meg mindenkit arról kérdezek, hogy most akkor mi van? – Az emberek tehetnek róla, mert elhitték a sajtónak, hogy nem lesz ma oltás – feleli az egyik fehér köpenyes hölgy. Mi itt vagyunk reggel óta, itt a vakcina és várjuk a regisztráltakat! 

De az oltást lemondó sms! – nyitom a számat, hogy mondjam, nincs igaza. Nem a média miatt nincsenek itt az emberek, kaptunk egy üzenetet, amelyben lemondták a mai oltást. Végül gyorsan becsukom a szám. Nem érdemes vitatkozni.

Pillanatok alatt az orvosnál vagyok (három oltópont is ki van jelölve egymás mellett, de sehol senki), aki még megkérdi, hogy voltam-e beteg és már szúr is. Most már biztonságban van, mondja kedvesen és a hónapok óta cipelt lelki teher miatt majdnem elbőgöm magam. Igen, itt vagyok. És beoltottak. Most nem gondolok a mutánsokra, csak arra, hogy hamarosan védett leszek. 

Ülök a tök üres váróban, ahol sok-sok embernek kellene még ülnie. De nincsenek itt, mert velem együtt ők is elhitték, hogy ma nincs tömeges oltás. 

Az Irgalmasrendi Kórház három oltópontjából csak az egyikben oltottak délelőtt. Alig volt ugyanis oltani való ember.

Köszönöm az ismeretlen oltóközpontosnak, hogy rám telefonált. Én pedig a közösségi médiában tudattam a többiekkel, hogy menjenek, ha kaptak korábban értesítést arról, hogy ma vagy holnap oltanák őket. Több ismerősöm is elindult, hogy ha a regisztráltak nem mentek, ők szívesen… persze elhajtották őket. 

Örülök és csendben reménykedem, hogy a 75 éves, tényleg krónikusan beteg édesanyám is sorra kerül hamarosan Békéscsabán és a sok-sok pedagógus is, akik hónapok óta állják a sarat és akik közül egyre többen fertőződtek meg az utóbbi hónapokban. 

A szerző felvételei.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely