Egy osztálynyi gyermek. Nagyjából ennyi kis- és fiatalkorú vet véget önkezével az életének évente Magyarországon*. Riasztó adat… A szám elkeserítően magas, az pedig csak tetézi a bajt, hogy egyre fiatalabbak követnek el öngyilkosságot vagy legalábbis jelennek meg náluk az ezzel kapcsolatos gondolatok.
Figyelem! Érzékeny tartalom.
Néhány hónappal ezelőtt az egész országot megrázta a hír: egy 16 esztendős fiú a vonatsínekre feküdt. Nem sokkal később egy 15 éves diák búcsúlevelet hátrahagyva ugrott ki az iskola ablakán.
Vajon mi vezethetett odáig, hogy egy tinédzser így döntsön? Vajon hallatott-e előtte segélykiáltást? Vajon hány fiatal gondolkodik még hasonló, végzetes lépésen?
Andriska Eszter pszichológussal a fiatalkori öngyilkosságról beszélgettünk.
– A személyes véleményem az, hogy egyetlen esetnek sem lenne szabad megtörténnie, főként nem ennyire fiatalon. De a szakirodalom és a tapasztalatok alapján sajnos a szám egyre nő, az életkor pedig csökken, már rendkívül korán megjelennek az önsértő gondolatok – kezdte a klinikai szakpszichológus jelölt.
A jelenség sajnos abszolút valós, hozzánk is érkeznek fiatalok 10-18 éves kor között, ilyen jellegű problémákkal.
A szülőktől gyakran hallom, hogy biztos csak figyelemfelkeltésről van szó, ám ez tévhit. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az adott érzelmi helyzetből nem talalja a kiutat egyedül:
„Egyedül nem tudom megoldani, kérlek, segíts!”.
Ha egy gyermek önsértő magatartást tanúsít, azt minden esetben komolyan kell venni!
Ne a szülő döntse el, hogy mekkora a baj, feltétlen forduljon szakemberhez, aki megállapítja, hogy mennyire reális kockázat az öngyilkosság. Azok a kiskorúak, akik bántalmazzák magukat, megtalálják a módját annak, hogy ne vegye észre a környezetük, például nem látható helyeken ejtenek vágásokat a testükön.
Mindenképp figyelemfelhívó, ha a gyermek viselkedése megváltozik, ezt a szülő vagy a pedagógus láthatja.
Ha egy korábban társasági életet élő, jó szociális kapcsolatrendszerrel rendelkező fiatal hirtelen befelé forduló lesz, felhagy a hobbijával, elhanyagolja magát, megváltoznak az étkezési szokásai, a napirendje, az alvási ciklusa, a baráti társasága…
Ezek mind intő jelek lehetnek, nem szabad félvállról venni! Olyan is előfordul, hogy a gyermek direkt rámutat, verbalizálja, hogy véget akar vetni az életének. Vagy nem ennyire konkrétan közli, de utalásokat tesz:
„Senkinek nem hiányoznék”, „Szeretnék kiszállni”, „Észre sem vennék, ha nem lennék itt”, stb.”
Andriska Eszter szerint a gyermekünkkel már a születésétől kezdve kellő figyelemmel kell foglalkoznunk, reagálni az igényeire és értőn meghallgatni őt.
Nagyon fontos, hogy ha bármilyen érzelem megjelenik a kicsiben, akkor ne bagatellizáljuk el, beszéljük meg az ezzel kapcsolatos gondolatokat, tapasztalásokat. Ha egy érzés nem odaillő, akkor pedig nézzünk mögé, hol csúszhat logikai hiba a gondolkodásba és mit tudunk ezzel kezdeni.
Fontos, hogy a negatív érzelmeket sem szabad elnyomni bennük, meg kell tanulniuk, miként kezelhetik azokat. Jó irány, ha megfelelő modellt mutat a szülő.
A legjobb családban is felmerülnek konfliktusok, véleményütközés, ilyenkor jó, ha megmutatjuk, miként beszéljük meg az adott problémát veszekedés nélkül.
Természetesen az élet nem csak habcsók, de az ordibálást feltétlen mellőzzük és a saját érzelemkifejezésünkkel mutassunk példát! Ne csak beszéljünk róla, hogy kéne csinálni, mert a gyermekek azt fogják követni, amit mi teszünk.
Egy válás például hatalmas trauma számukra, ha ez felmerül, hasznos lehet előtte kikérni egy szakember véleményét, miként, milyen keretek közt tudunk segíteni a gyermeknek.
Amikor egy gyermekben felmerül az önsértés, öngyilkosság gondolata, akkor számos tényező állhat a háttérben: otthoni gondok, iskolai bántalmazás, akár mentális problémák, különféle környezeti hatások, veszteségélmény, zaklatás, sikertelenség, szerelmi csalódás. Az sem ritka, hogy a családban már előfordult hasonló, ezért bizonyos esetekben akár genetikai tényezőről is beszélhetünk.
Ha egy kiskorú bajban van, sokat jelent, ha a környezete időben észreveszi azt. A pedagógusok, a szülők, az iskolapszichológus vagy akár a kortársak jelzése életmentő lehet!
Krízishelyzetben ugyanis az időtényezőnek hatalmas szerepe van. A szakemberek pedig el tudják dönteni, hogy képesek-e supportálni vagy azonnali orvosi beavatkozás szükséges. A hozzánk érkező legfiatalabb gyermeket, aki önsértő magatartást tanúsított, a szülők aggódva hozták a rendelőbe. Mivel valóban felmerült az öngyilkosság veszélye, azonnal kórházba utaltuk, ugyanis bizonyos esetekben már osztályos hátteret igényelhet a probléma.
A covid után egyébként megnőtt a kórházban ápoltak száma, és a szakrendelőt is lényegesen többen keresik fel azóta. Sajnos, a járvány alatti lezárásoknak rengeteg negatív hatása volt, erről különféle kutatások is napvilágot láttak.
A szakrendelőbe időpontra lehet érkezni, és előjegyzési idő is van. De fontos tudni, hogy életet veszélyeztető állapot esetén a várólista nem számít, ilyen esetben haladéktalanul orvoshoz kell fordulni!
Nem minden esetben szükséges gyógyszeres kezelés, ez mindig az adott állapottól függ, egyébként ma már rendkívül modern orvosságok állnak rendelkezésre, sokat fejlődött a tudomány. De természetesen egy orvosnak sem célja leszedálni a gyermekeket.
A különféle kezelések mindig annyi ideig tartanak, ameddig szükséges. Ha elkerülhetetlen a fekvőbeteg-ellátás, a hazakerülés után a gyermek – akár a családtagokkal együtt – terápiában vesz részt.
Előfordul, hogy a kiskorú problémája mögött családdinamikai gond áll, ezért van szükség gyakran a hozzátartozók bevonására.
Amennyiben valaki előnyben részesíti az anonimitást, akkor sem marad segítség nélkül.
A Kék Vonal hívószáma éjjel-nappal tárcsázható, névtelenül. Itt képzett szakemberek fogadják a hívásokat, a segítségnyújtás ingyenes.
Akár telefonon, akár chatben lehet tőlük támogatást kérni és létezik olyan applikáció is, amelybe be van építve ez a telefonszám, így aki bajban van, azonnal tud hívást indítani. Andriska Eszter azt javasolja, hogy inkább tízszer „feleslegesen” kérjünk segítséget – akár név nélkül telefonon, akár személyesen szakembertől -, mint hogy egyszer ne, amikor valóban elengedhetetlen lenne!
Ha valaki a környezetünkben bajban van, akkor minden esetben vegyük komolyan, ne mi döntsük el, hogy mennyire veszélyes a helyzet!
Végezetül oszlassunk el néhány tévhitet az öngyilkossággal kapcsolatban!
Tarja magát az a nézet, hogy aki arról beszél, hogy véget vet az életének, az úgysem teszi meg. Ez egyáltalán nem igaz. Pont ezért kell odafordulnunk minden segélykiáltást hallató emberhez, legyen az felnőtt vagy gyermek.
Az is téves gondolat, hogy aki öngyilkos lesz, az gyáva, önző és a könnyebb utat választja.
Aki így dönt, annak igenis nagyon komoly problémákkal kellett szembenéznie, sokszor évekig és még véletlenül sem egyszerű meghozni egy végzetes döntést. Sokakban él az a tévképzet, hogy akik saját maguk ellen fordulnak, azok „őrültek”, holott arról van szó, hogy elkeseredettek és nem látják a kiutat reménytelen helyzetükből.
Igyekezzünk tehát komolyan venni a kétségbeesett emberek jelzéseit, ezzel akár a tragédiákat is megelőzhetjük!
A kis- és fiatalkorúakra pedig fokozottan ügyeljünk, hogy meg se forduljon a fejükben az öngyilkosság gondolata, és kiegyensúlyozott, gondtalan gyermekkoruk lehessen!
(* Dr. Balázs Judit gyermekpszichiáter publikációjára hivatkozva)
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
