Nyílt levél Puzsér Róbertnek – és ami mögötte van

Az elmúlt napokban jelent meg Hajnal Edina, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerzőjének nyílt levele, amely a nőkkel kapcsolatos közbeszéd állapotára mutat rá. A levél megszólítottja Puzsér Róbert is, de a kérdés ennél jóval tágabb. Arról szól, hogy milyen nyelvezetet tartunk elfogadhatónak a nőkkel szemben és milyen határokat húzunk meg, ha nőtársainkról van szó. Szerkesztőségünk kiáll az írás mellett és most arra kérünk, hogy ha egyetértesz, csatlakozz te is a petícióhoz!

Hajnal Edina írása.

Amikor a „rendszerkritika” újratermeli a rendszert

A kritika középpontjában olyan megszólalások és képi üzenetek állnak, amelyek a nőket másodlagos szerepbe helyezik, vagy egyszerűen eszközzé redukálják.

Különösen beszédes az a vizuális megoldás, ahol a „vesztes” pozíciót egy női testen keresztül jelenítik meg.

Egy olyan helyzetben, ahol valójában egy politikai konfliktusról van szó, joggal merül fel a kérdés: miért a női test válik az alávetettség és a megalázás kifejezőjévé?

Puzsér posztjában az inkriminált szoba, amelyet annyiszor használt fel a propagandagyár a kampányidőszakban, hogy lejárassák Magyar Pétert. A képen egy férfi és egy női piktogram alak. A férfi hátulról hágja meg a térdelő nőt, fején Tisza logó, a nő feje helyén pedig egy Fidesz logó. A kép üzenete egyértelmű: jól ellátta az ellenzéki Tisza a kormánypárt baját. 

Az elsők között érkezett rá férfi komment:

„Hatalmas erőfeszítéssel szervezel egy óriási gigakoncertet, beleállsz a rendszer lebontásába, magyar kultúráról beszélsz.. aztán agyonvered az egészet egy ilyen borzalmasan alpári mémmel.

4,7 millió nő van ebben az országban, és ezzel a sz@rsággal az összeset megaláztad. Mire volt ez jó?”

Ez nem pusztán ízlés vagy provokáció kérdése. Az ilyen képek és mondatok egy jól ismert jelentéshálót aktiválnak: azt sugallják, hogy a női szexualitás az alárendeltség, a dominancia és a „legyőzöttség” terepe. A nők teste feletti erőszak a hatalmi dominancia egyik legbrutálisabb és legállatiasabb formája, amely történelmileg és napjaink fegyveres konfliktusaiban is az erőszak és uralom eszközeként jelenik meg. 

Ennek pedig nagyon is valós következményei vannak abban, ahogyan a nők helyéről és minőségéről gondolkodunk – nemcsak a szexualitásban, hanem a társadalomban általában.

Ez a kritika nem kizárólag politikai struktúrákra vonatkozik, hanem arra a szélesebb kulturális környezetre is, amelyben a nők gyakran verbális bántalmazás, lekezelés, tárgyiasítás és megalázó narratívák célpontjai.

A társadalom fele nő, ezért sem mindegy milyen a róluk és a velük folytatott társadalmi párbeszéd. Ráadásul a közéleti változások megítélésében is meghatározó szerepet játszanak a nők.

Április 12-én a nők nem csupán a korábbi politikai rendszer leváltását, hanem a közbeszéd és a társadalmi viszonyok átalakítását is fontosnak tartották.

Ugyanez a logika jelenik meg Puzsérnak abban az állításban is, hogy „a férfiak politikusabbak”. Ez nem új gondolat, hanem egy régi, kirekesztő nézőpont újracsomagolása, amely hosszú ideje tartja távol a nőket a közélet formálásától.

És itt nem az a legnagyobb probléma, hogy ezek a mondatok elhangoznak, hanem az, hogy újra és újra megerősítést nyernek.

Amikor egy magát rendszerkritikusnak tartó szereplő ugyanazokat a mintázatokat ismétli, amelyeket elvileg bírál, akkor valójában nem lebontja, hanem újratermeli a fennálló rendszert.

A közbeszéd nem stíluskérdés

Sokszor elhangzik, hogy ez „csak stílus”. Hogy belefér. Hogy provokáció. Hogy vicces. Hogy nem is gondolta komolyan. De a közbeszéd minősége nem esztétikai kérdés.

A nyelv, amit használunk, alakítja azt, amit lehetségesnek gondolunk – és azt is, hogy kiket tartunk legitim szereplőknek.

Ha a nők folyamatosan leértékelő, tárgyiasító vagy megalázó kontextusban jelennek meg, az nem egyéni érzékenység kérdése. Ez strukturális probléma.

Nem egyedi eset, hanem minta

Az eredeti poszt és Puzsér válaszlevele egy hosszabb sorba illeszkedik. A „vak komondor”, a „nőügyekkel nem foglalkozunk” vagy a nők szerepét kizáró, relativizáló megszólalások mind ugyanabba az irányba mutatnak: a közbeszédben még mindig erősen jelen van egy olyan szemlélet, amely a nőket nem egyenrangú félként kezeli.

Ez a minta nem csak a politikában, hanem a médiában, a véleményformálás tereiben és a családokban is újratermelődik. A nők biztonság érzetéhez pedig nagyban hozzájárul az, hogy hogyan beszélnek róluk és velük.

Puzsér alpári posztjára többen is reagáltak, többek között Milanovich Domi, a WMN főszerkesztője, akinek a cikkét itt olvashatod. 

Egyre többen mondják: elég!

A nyílt levélhez rövid idő alatt sokan csatlakoztak: újságírók, írók, aktivisták, szakemberek, olyanok, akik tényleg egy új országban szeretnének élni új szabályokkal. 

Ez a sokféleség fontos üzenetet hordoz:

a leuralás nem egy szűk kör problémája, hanem közös ügy.

Megnyílik a csatlakozás lehetősége

A kezdeményezés most új szakaszba lép: kérjük, csatlakozz te is!

A felhívás egyszerű:
– bárki támogathatja aláírásával a nyílt levelet,
– és csatlakozhat a MENŐK petíciójához is, amely a nőket megalázó, leértékelő közbeszéd ellen szól.

Nem számít, hogy valaki közszereplő-e vagy sem. A közbeszéd alakításában minden hang számít.

Most dől el, milyen határokat húzunk

Az ilyen helyzetek mindig fordulópontok. Láthatóvá teszik, hogy hol tartunk – és lehetőséget adnak arra, hogy eldöntsük, merre akarunk tovább menni.

Egy egyenlőbb, méltányosabb és emberségesebb ország nem jön létre magától. Ehhez az kell, hogy a közélet ne maradjon zárt tér, hanem nyitottá váljon és valóban közös legyen.

Ehhez viszont részvétel kell. Jelenlét. Kiállás.

Most már nem csak nézzük a közbeszédet – alakítjuk is. 

A cikk megjelenéséig az alábbi támogató aláírók csatlakoztak:

Békéssy Olga alapító-főszerkesztő, Női Váltó magazin, Rácz Zsuzsa író, Sáfrány Réka a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke, Fodor Marcsi író, újságíró, Tornyai Bianka újságíró, Murinai Angéla író, Pákozdi Éva Magyar Európai Nők – MENŐK Egyesület elnöke, Sisi rapper, előadóművész, Mihucza Niki – Labrisz Leszbikus Egyesület elnökségi tagja, Máté Konkol filmrendező, aktivista, kutató, tanár, Rédai Dorottya elnök Labrisz Leszbikus Egyesület, Stermeczky Zsolt Gábor költő, ex-újságíró, zenész, Ujvári Bianka gyermekjogi aktivista, Kinga Toth költő-performer, a WMN szerkesztősége, EMMA Egyesület, Szél Dávid pszichológus, az Apapara szerzője, Soma Mamagesa Takács Hajnal tapasztalati traumaszakértő, a PUNKitUP segítő brand alapítója, Molnár Áron színész, Bíró Dalma Nobel-békedíjas aktivista, Péterfy-Novák Éva író, Dézsi Réka elnök a Magyar Dúlakör Egyesület, Valcz Péter színházrendező, Utasi Melinda vállalkozásfejlesztési közgazdász, Szabó-Kellner Katalin szociálpolitikai szakértő, Balázs-Treszner Tímea a TREZEN alapítója, Dobsa Fodor Mónika előadóművész Kuttyomfitty Társulat, Miklya Gabriella, Molnár Melinda , Nagy Anikó, Fábián Dóra – pszichológus, Kapcsolódó Nevelés oktató, Annie Louis Cold – író, Nemes-Réti Krisztina táplálkozástudományi és életmódorvostani szakember, Himesi Zsuzsa szociológus, édesanya, Simon Ildikó önkormányzati képviselő, Szakonyi Gabriella szociális munkás, mentálhigiénés tanácsadó, Kallós Lilla emberjogi aktivista, Jung Rita magyar állampolgár, Bösl Melinda édesanya, közgazdász Bögre Ada Magyarországon élő és adózó villanyszerelő, Láng Attila D. regényíró, filozófus, Nixtra, Streamer Dániel Tamás Király író, rendező, színész Kitti Barna egészségügyi szakjogász, Bognár Réka FeminPRO női étrend kiegészítő márka tulajdonosa, Bodó Zsófia, Zorátti Adrienn pacifista feminista, nárcisztikus kapcsolati túlélő, traumatudatos önismereti mentor, neurodivergens nevelő szülők kísérője, anya, nő és ember Erdősi Míra filmrendező, művész, magyar államporgár, Paskuj Panka dramaturg és emberi jogi aktivista, Kovács Luca zenész, rendezvényszervező, közösségépítő, Fodor Alexandra pszichológus, sématerapeuta, Juhász Sarolta nőijóga facilitátor kiképző, kismamajóga oktató, dúla Szalai Zsanett Pynky kommunikációs tréner, remény-katalizátor, Kommunikálj könnyedén! oldal alapítója, Ábrai Nóra Fanni anya, NANE-Patent aktivista, Benkő Bence automatikai teknikus, interszekcionális feminista, Spirit Bliss – író.