Metált bírod? Én igen! De van néhány alapszabály, amit kénytelen leszel betartani, ha elcsigázott, Zeneakadémián nevelkedett, ma már a nagyfröccsel is nehezen boldoguló, háromgyerekes családanya vagy. Pokolgép koncertre fel!
A szombati napom úgy kezdődött, mint egy átlagos, kertvárosi anyukának: korán keltem, elkortyoltam a kávémat, szigorúan még azelőtt, hogy a gyerekeim felkeltek volna, csókot leheltem a férjem orcájára, elballagtam Bingó kutyánkkal sétálni, majd reggelit készítettem.
Ki gondolta volna rólam ekkor, hogy mire leszáll az est, valósággal átváltozom és egy Pokolgép koncerten szorgosan mutogatom a metálvillát?
Azt azért lényeges tudnotok, hogy tizenhat éven át csellóztam, a családommal bérletünk volt az Operába, a Zeneakadémiára szinte hazajártunk, és hétvégente bakelitről, később cd-lejátszóról mindig komolyzene szólt. A bőröm alá kúszott az efféle kultúra. Amolyan „klasszikus” csaj voltam mindig is, aztán Kelly Family és Whitney Houston-rajongó lettem, majd Liza Minelli-s, Norah Jones-os, Diana Krall-os fiatal vált belőlem – egyik előadónak sem a heavy metál a fő profilja, csak mondom. Viszont az István, a király rockoperát is hatéves korom óta kívülről fújom és egyszer Deák Bill koncerten is voltam. Ezeket azért ne felejtsük el!
Adri barátnőm évek óta nyaggat, hogy menjek el vele Pokolgép koncertre. Zalán, a férje ennek az együttesnek a gitárosa,
és hát mindketten anyukák vagyunk, ránk fér egy másfajta pogó. Beadtam hát a derekam, és belecsaptunk a lecsóba – ahogy csak egy két -és háromgyerekes anyuka csaphat…
A koncert napján a gyerekeim húslevest kértek tőlem, így még mielőtt elszaladtam volna metállady-t játszani, gyorsan összedobtam nekik egyet sok-sok zöldséggel, rengeteg petrezselyemmel, piaci csirkével, selymes, aranysárga lében főve – nem feltétlen idevágó információ, de isteni a húslevesem, ebben mindig brillírozok, szerintem a férjem egy kicsit emiatt vett feleségül. Szóval, amíg a tűzön gyöngyöződött a kifogástalan és egyszerűen tökéletes húslevesem, addig igyekeztem úgy felöltözni, hogy a koncerten ne tűnjek ki a tömegből. Feketével nem lőhetek mellé, ezért lemondtam a Whitney Houston-os pólómról,
felvettem egy fekete rotweilereset, amit amúgy egyszer nagyon régen fillérekért vettem, hogy majd pizsamának jó lesz, de soha nem hordtam. Most eljött az ő ideje is. A gyerekeim szerint nagyon hard lett a végeredmény, a kabátom is bőr volt, nem pedig ballon, így mindösszesen 5 perc 38 másodperces készülődés után elindultam.
Kicsit fájlaltam, hogy nem volt időm enni az ínycsiklandó és buján csalogató húslevesemből, helyette felkaptam a konyhapulton árválkodó, teljes kiőrlésű maradékkekszet, nyomtam mindegyik gyerekem feje búbjára egy-egy puszit, ismételten csókot leheltem a férjem orcájára, és elindultam Adriékhoz.
Hétéves Beni fiuk megjegyezte, hogy tökre úgy nézek ki, mint egy rokker – valójában ez barokkos túlzás volt, mégis legördült egy aprócska szikla a szívemről. Adrival úgy terveztük, hogy koccintunk egyet-kettőt a kimenőnkre, de végül inkább kávét kértem a férjétől (bizony ám, a Pokolgép gitárosa főzött nekem kávét sk….és nem először!).
Instant rokkermami – hobbiaudiológus anyuka
A koncert akkor kezdődött, amikor hétköznap esténként én már a fogamat mosom vagy pizsamában (nem a fekete kutyás pólómban) a gyerekekkel hallgatom a férjem esti meséjét – ehelyett most repohárba nagyfröccsöt rendeltem. Még mielőtt beálltunk volna egy hatalmas tömeg kellős közepére, Adrival együtt nyomkodtuk kicsit a telefonunkat, hogy bebizonyosodjon: otthon nélkülünk is minden rendben.
A koncert a Carmina Burana-val kezdődött – ez jó jel, és máris megnyugodtam: nem kell úgy hazamennem, hogy egyetlen számot sem sikerült végigénekelnem.
Aztán kezdődött a zúzás, ami az eddigi 36 évem alatt oly távol állt tőlem, mint hajdútól a harangöntés. Fotóztam az ismeretlent, mint kínai turista a Hősök terét, miközben mégis csak egy valamire tudtam gondolni: vajon a zajhatással egy időben a belsőfülem vérellátása mennyire tér el a normálistól, a koncert végét túlélik-e a hallóidegem szőrsejtjei, és mennyivel haladja meg a biztonságos előírásoknak megfelelő határt a hangerő.
Ha tippelnem kéne, szerintem lazán megvolt a 100dB, így erősen bíztam abban, hogy legalább a dobos fülmonitorja le van tekerve a minimumra. Szóval úgy indultam neki életem első heavy metál koncertjének, hogy komolyan aggódtam a zenészek hallásának épségéért – mindenkitől elnézést kérek, de az egyik gyerekemnek idegi halláskárosodása van, kisebbik lányunk nagyothalló, hallókészülékkel élő: fülérzékeny anyuka vagyok, na!
Sokáig nem tudtam a fül anatómiai felépítésén mélázni, ugyanis hirtelen szédülni kezdtem – jó tanács: az ne igyon, aki nem bírja, és az se igyon, aki előtte nem evett az évszázad húsleveséből! Fáradt is voltam (milyen legyek háromgyerekes anyukaként este 10-kor?), nem ettem egész nap, csak maradékkekszet, valószínűleg cigarettáznom sem kellett volna, és hát az a nagyfröccs nem kisfröccs volt ám!
A koncert egyharmadánál végérvényesen beütött a rock and roll: jéghideg vízért és cukros almaléért álltunk sorba…
„Jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!”
De ejtsünk szót egy másfajta rock and roll életérzésről, amit ott és akkor a körülmények miatt nem sikerült magamévá tennem: a Pokolgép körülbelül velem egyidős zenekar, vagyis kellően koros.
Viszont nagyon mai – ami a tények ismeretében rólam már nem mondható el. És bár tényleg nem mozgok otthon ebben a szkénében, de meg kell hagyni, hogy a heavy metál is zene füleimnek (persze kicsit halkabban), a szövegekkel tudtam azonosulni, és a színpadon kifejezetten jó arcok, jó zenészek játszottak (ezt onnan is tudom, hogy ketten közülük igen menő ének tanárok).
A Carmina Burana után a Gép-indulót már végigordítottam – csak nem gondoltátok, hogy mögöttes tartalom nélkül kalimpáltam azokat a metálvillákat!
A filléres kutyás pólómban, a bőrkabáttal a derekamon, a kezemben pedig a vizezett almalével dübörgött bennem a rokk, és nagyon bírtam az egészet! Hajnali fél 2-re értem haza, a férjem társaságában megmelegítettem egy kis húslevest – és istenem, már el is felejtettem, hogy mennyire jól tud esni egy átmulatott éjszaka után! Átmulatott…
Másnap reggel 6 óra 17 perckor úgy éreztem, a tetőfokára hágott a hangulat: a velejéig metál és a végletekig rock and roll a tükörből nézett vissza rám. Na, az tényleg hardcore volt!
Fél liter kávé, egy liter víz, egy raklap szemkörnyékápoló, és már reggel fél 9-kor üdén és frissen ott ültünk az unokaöcsém tornászversenyén.
A legközelebbi budapesti Pokolgép koncert 2022. december 30-án lesz, a közönség soraiban velem. Na, és most az egyszer mind rám hallgassatok: húslevest heavy metál koncert előtt kell enni, nem utána!
Koncertfotók: Dávid Zsolt
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
