Barion Pixel Skip to content
mozigépész

Hogyan lettem beugró mozigépész Magyarország utolsó falusi mozijában?

Munkanélküliségem sokadik hónapjában és a covid járvány harmadik hullámzásának derekán, azaz 2021 tavaszán történt, hogy a falunkban, Bölcskén a beugró mozigépész státuszába kerestek embert. Településünk szerény, de annál informálisabb helyi lapjába tették be a hirdetést. Így kezdődött.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy erről kicsit hamarabb tudtam, mint ahogy megjelent az újságban. Viszonylag sűrűn megfordultam filmszínházunk hangulatos aulájában, ahol a mozigépésztől hallottam, hogy váltótársat szeretne.

Nem csak azért jártam be, mert rokoni szálak kötnek a jegypénztároshoz, – aki amúgy a nővérem – hanem azért, mert a filmek szeretete belém ivódott a szekszárdi Kulturális Központban töltött dolgos négy év alatt.

Információs pultosként fel kellett készülnöm a nálunk vetített filmekből, hogy az érdeklődő közönséget fel tudjam világosítani. Sokszor nem csak azt kellet tudnom, hogy műfajilag hová sorolják az aktuális alkotást, és kik a főszereplők, miről szól, hanem azt is, mit mondanak róla a kritikusok, esetleg a nézők, vagy én mit gondolok.

mozigépész

Számos közös projekt összekapcsolt addigra a falunk mozijával. Nézőcsalogatóként volt,

hogy egy horrorfilm démoni apácájának maszkíroztam el egy közös ismerősünket, aki kereszteket osztogatott. és lehetett vele fotózkodni. Máskor a mozi büfését, Katit sminkeltem át az AZ című film bohócává, hogy így hozza rá a frászt a gyanútlan vásárlókra.

Volt, hogy felfestettem a lépcsősori falra a dolgozók segítségével tervezett Rákóczi Filmszínház emblémát a nagyobb filmstúdiók logói körében.

Teljesen hivatalos, komolyan elbeszélgetős, előtte izgulós állásinterjú után enyém lett az állás. Az ország utolsó falusi mozijában lettem beugrós mozigépész. 

Ez egy sajátos univerzum, egy külön világ, mind a 229 vörös szövetes székével, a pattogatott kukorica illatával, és a rengeteg filmplakáttal a falakon.

 

Főgépészünk azt mondta, hogy ezt vagy elhivatottsággal és szívvel csinálod, vagy sehogy.

A gépház talán a legmisztikusabb helynek tűnhet kívülről, hiszen ez az agya a rendszernek.

Az itt található számítógépre töltik fel a lejátszandó filmet, miután megvan a forgalmazó által kapott kód, amivel megtekinthető lesz a film. Első körben próbavetítés keretében meg kell nézni, nem csúszik-e a hang, kiszűrni minden egyéb hibát, illetve összerakni az előzeteseket, korhatári besorolással. Nem csak egy gombnyomás, hiába a modernebb digitális rendszer 2013 óta. Hang- és fénytechnikai pult is kapcsolódik hozzá.

Az első betanításos napomon ennyi kütyü láttán nem mondom, hogy nem villogott a fejemben piros színnel az a kérdés, hogy ezt komolyan gondoltam-e.

Néha képes vagyok összeveszni a laptopommal és kétségbeesve ráírni férfi ismerőseimre, akiről tudom, talán konyít hozzá valamit, hogy mentsen meg a technikával vívott harcomban.

mozigépész

Erőt véve magamon, és a pánikolós, szirénázós belső hangomon, elszántan ránéztem szikár kollégámra és azt mondtam, hoztam 100 oldalas füzetet, készüljön fel, mindent leírok. Mosolyogva lehajolt hozzám, és annyit válaszolt, menni fog, és ha elakadok, hívjam nyugodtan.

Számomra az aula a szíve ennek a csoda helynek, amely a filmre várakozók által közösségi térré válik.

mozigépész

Nem egyszer látom, amint rég nem látott ismerősök itt találkoznak újra és mutatják be egymás hozzátartozóit. Sokszor arra a mondatra figyelek fel, hogy “veled mindig itt futok össze”.

Családok ide hozzák első mozis élményre gyermeküket, hogy kellemes emléket adjanak az elkövetkezendő alkalmakhoz.

mozigépész

Hogy a mi mozink miben más? A visszajelzések alapján a figyelmességünk miatt, hogy lassan ismerőssé válnak a hozzánk rendszeresen betérők.

Az épület egyedi hangulata miatt, ami nem retro, mert ahhoz már túl van néhány ráncfelvarráson. Az előtér sarkában régi szalagos mozigéppel adózunk a múltnak, és a Rákóczi Filmszínház történelmének, ami 1955-ig nyúlik vissza.

mozigépész

Egy emberi léptékű mozi, ami nélkülözi a mai kor nagyzását és túlzó sallangjait. A hely varázsának kimaradhatatlan része a büfé, ahol személyes véleményem szerint a vegyes ízesítésű popcorn verhetetlenül finom. 

Talán nem is tudjuk igazán értékelni azt, hogy ilyen kulturális kincsünk van, ahova akár papucsban is kényelmesen elsétálhatunk. Magától értetődő a helybeliek számára, pedig az ország 1683 falujában nincs ma már lehetőség a szórakozás ezen formájára.

Ez, a Rákóczi Filmszínház az ország egyetlen önkormányzat által fenntartott mozija. Ahogy Botosné Verba Ágnestől, a helyi IKSZT vezetőjétől, és moziért felelős munkatársától megtudtuk, ebben az évben áprilisig már 3890 nézőt fogadott a filmszínház. Büszkeségre ad okot ez egy 2700 fős faluban, de akkor lennénk igazán elégedettek, ha mindenkit viszontlátnánk az év összes hétvégéjén.

 

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is. 

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely