A forgatókönyv magyar hölgyek esetében szinte mindig ugyanaz: a nő megismerkedik egy muszlim férfival, és hatására felveszi a vallást. De mi van a magyar férfiakkal, akik az iszlám vallást választják? Miért térnek át és hogyan élik meg a mindennapjaikat? Magyar Dzsábirral, azaz Derecskei Gáborral hitéletről és az iszlám helyzetéről Csányi Tímea beszélgetett.
Dzsábirt, aki lassan 7 éve él muszlimként, a kb. 10-12000 tagot számláló, magát muszlimnak valló magyar közösség egy igen aktív tagjaként ismertem meg. Városi séták keretében szervez mecsetlátogatást az érdeklődőknek, spirituális utazásokat szervez Törökországba és Tunéziába muszlimoknak és nemmuszlimoknak egyaránt, vallásközi beszélgetések állandó résztvevője, aki legutóbb az Everness Fesztiválon is részt vett az „Isten tudja…” című kerekasztalbeszélgetésen. Célja mindig, mint mondja, bizonyos kérdések és nézőpontok tisztázása, az iszlám torzulásmentes bemutatása.
– Az iszlám itt van Európában 1300 éve, és a 21. századig egy kis füzetnyi hiteles forrású anyag sem jelent meg róla, mint spirituális tanításról. Persze találni történészek vagy orientalisták által készült anyagokat, de tisztán spirituális megközelítéssel nem találkoztam – mondja Derecskei Gábor.
– Minden információt, ami Európában megjelent róla, torzulás ért. Például olyan kulturális dolgokat kötnek hozzá, ami nem a vallás tanítása. Úgy látom, hogy sokan – hibásan – egy sémát használnak a kereszténység kialakult formája alapján, amit igyekeznek „ráhúzni” más vallásokra is, teszik ezt egyébként nem csak az iszlámmal, hanem minden más vallással is, és így alakulnak ki olyan tévedések, mint a „buddhista apát”, „hindu szerzetes”, vagy a dzsihád, mint „szent háború”.
– Ha az iszlámot vizsgálom, a korai, középkori Korán-fordítások is tele vannak szándékos torzítással. Az összes tevékenységemben egy cél van: szeretném a dolgokat tisztázni, időnként történelmi szinten is, mert nagy „katyvasz” van a fejekben, sokszor még a muszlimok fejében is. Szerintem mindkét oldalnak szüksége van a vallások hiteles oktatására.
– A gyarmatosítással az európai ember leuralta az iszlám világ területeinek nagyrészét is, szellemileg is, az Európában ismert torz gondolatok ott is megjelentek, amiből következik, hogy már a muszlimok sem tudják sokszor, hogy valójában mi van a saját vallásuk tanításában. Vannak elképzelések, családi-, kulturális, népi-hagyoményok, de minden hívőnek tanulnia kellene, hogy maga a vallás, a tanítás hogyan vélekedik a dolgokról.
„Sokáig olyan akartam lenni, mint Assisi Szent Ferenc”
Gábor az utóbbi 30 évben végig kutatta a nagy világvallásokat és a jelentősebb spirituális tanításokat mielőtt az iszlámra tért. Sokáig eszébe sem jutott foglalkozni az iszlámmal az európai iszlámellenes propaganda hatása alatt, amely egyre csak fokozódik, és emlékeztet, hogy már az óvodában is azt tanítják, hogy „török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja…”, és hogy „Katica szállj el, jönnek a törökök…”, ami elsősorban a kereszténység iszlámmal való szembenállásáról szól.
Gábor teológiát tanult a Bhaktivedana Hittudományi Főiskolán, de már gyerekkorától kezdve nagyon érdekelte az Istenkérdés: Ki az Isten? Mi dolgunk van Vele? Van-e egyáltalán dolgunk Vele?
Kilenc évesen már önszántából református hittanórára járt, ahol a kérdéseire nem igazán kapott elfogadható, logikus válaszokat. Tizenkét évesen látta Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér c. filmjét, amely Assisi Szent Ferenc életét dolgozza fel, és amely nagyon nagy hatással volt rá.
– Sokáig úgy akartam élni, mint amit a filmben láttam – mondja.
Ökumenikus keresztény gimnáziumba járt, ahol rövid időn belül rájött, hogy amit a filmben látott a vallásosságról az bizony nem köszön vissza az iskolában. Ez idő tájt egyik osztálytársának édesanyja a Krisna-tudatú hívők Közösségével kezdett barátkozni, ami Gábor érdeklődését is felkeltette.
Sokat beszélgetett velük, könyveket kért, és rájött, hogy számára ez egy sokkal logikusabb nézet, mint a kereszténység. Ahogy a hinduizmusnak ezt az ágát megismerte, érdeklődését felkeltette a Buddha tanítása is.
– Kezembe került egy vékony kis könyv, Dr. Hetényi Ernő „Buddha, Dharma, Sangha” című könyve, amiben nagyon fgyelemre méltónak találtam Buddha tanításainak tisztaságát. Úgy éreztem, kinyílt a világ, hogy nem csak egyféleképpen lehet közelíteni az Isten felé. Az iszlámról nekem ekkor még csak annyit tanítottak a gimnáziumban, hogy egy „zsidó és keresztény hitelvekből összetákolt” valami, egy kitaláció, így nem is foglalkoztam vele.
„A szőnyeg az szőnyeg”
Gábor életében az újabb változást főiskolai hallgatóként a „Világvallások” tárgy hozta el, ahol az ELTE-ről jött vendégelőadó nagyon pozitívan beszélt minden vallásról, így az iszlámról is.
– Ekkoriban jött a migrációs válság, amikor a Keleti-pályaudvar megtelt – többségében – iszlám vallású csoportokkal. Ám, a hírekben egészen máshogy mutatták be őket, mint amit én a Főiskolán tanultam. Emiatt kezdtem utánajárni, hiteles anyagokat kerestem, és rátaláltam a Magyarországi Muszlimok Egyháza oldalára, ahonnan végre hiteles forrásból származó információkat tartalmazó könyveket tudtam letölteni – állítja Derecskei Gábor.
Amit a többi vallásban megszeretett, azt megtalálta az iszlámban is, amit más vallásokban megkérdőjelezett vagy elutasított, úgy találta, hogy az iszlámban az vagy nincs jelen, vagy tiltva van, mondja.
– Másfél-két év alatt jutottam el oda, hogy nagyon megtetszett az iszlám letisztult teológiája, világlátása, alapvető módszertana, illetve az, hogy a dolgokba nem magyaráz bele semmit. Például a szőnyeg az szőnyeg, ami arra van, hogy leboruláskor ne a kemény kövön koppanjon a fejünk. Szakrális jelentősége nincs. Egy mecset szőnyeg nélkül is mecset. Az iszlám azt tanítja, hogy a dolgokat annak lássuk, ami, se többnek, se kevesebbnek. Ez a szemlélet egyébként a Buddha tanításához is hasonló.
„Kedvesek, türelmesek, alázatosak”
Mielőtt felvette volna az iszlámot, Gábort az is érdekelte, hogy milyenek maguk a hívők, ugyanis rengetegszer csalódott már, amikor más vallások közösségeit szemlélte.
– Amikor bejöttem a Budapest Mecsetbe, azt láttam, hogy a muszlimok, akikkel összetalálkoztam szerények, kedvesek, türelmesek, alázatosak voltak, ugyanakkor rendkívül következetesek is.
– Ennyi önzetlen jószándékkal, kedvességgel én még sosem találkoztam, illetve egy percig sem éreztem, hogy engem át akarnának téríteni, nem úgy, mint más vallási közösségekben, ahol egy picit mindig ott volt a levegőben a térítés vágya. Két nap múlva telefonon kimondtam a tanúságtételt, amivel muszlimmá válik az ember. De azóta is érdekelnek más vallások, hallgatok zsidó-, buddhista-, és Krisna-tudatú, de néha még keresztény előadásokat is.
Becslések szerint ma a magyar ajkú muszlim közösség 40%-a férfi, akik Gáborhoz hasonlóan érdeklődtek a vallások iránt, megismerték és megszerették az iszlámot. Ám, vannak olyanok is, akik – ahogy Gábor fogalmaz – kiábrándultak társadalmi környezetük erkölcstelenségeiből, igazságtalanságaiból és az iszlámban találták meg a jóság és az igazságosság lehetőségét, mások pedig annyi rosszat hallottak az iszlámról, hogy kételkedni kezdtek a propagandában és elkezdtek utána járni a vallás hiteles tanításainak.
Van olyan is köztük, aki a munkahelyén ismert meg vallásukat gyakorló muszlimokat, akik hatással voltak rá, vagy olyan eset is van, amikor egy muszlim nővel találkoztak, megszerették, és ő miatta kezdtek el érdeklődni az iszlám iránt.
„A muszlim nőknek vannak kedvezményeik Istennél”
– Hogyan változott az életed, mióta muszlim lettél? – kérdeztem Gábort.
– Az elején nehéz volt, hogy legalább 2-3 hetente el tudjak menni pénteken a déli imára – ami hasonló, mint a keresztény istentisztelet – és kötelező a férfiak számára, de aztán az Isten átalakította az életemet, így ma már minden héten el tudok menni.
– Én úgy érzem, hogy amióta muszlim vagyok, önazonos lettem. Teljesen rendben vagyok magammal, megszűntek az irreális elvárásaim önmagammal szemben, de törekszem jobbá és az Istennek tetszőbbé válni. Az iszlám ugyanis az igyekezet vallása nem a tökéletességé.
– Szerinted könnyebbség férfiként követni az iszlámot? – faggatom tovább.
– Jelenlegi európai politikai és társadalmi viszonyok között talán igen, könnyebb, hiszen egy férfi nem tűnik ki annyira a tömegből az utcán. Ám, számomra óriási élmény, ha egy nő szemérmesen van felöltözve. Ami ma a nyugati világban van, az szerintem a nők egyik legnagyobb megalázása.
– Mesélik a hölgyek, hogy egy szemérmesebb ruhadarabért Bécsig kell elmenniük, mert amit itthon kapni, az vagy itt túl szűk, vagy ott túl kivágott. Szinte vetkőzteti a társadalom a nőket. Ez borzasztó. Hol van a nő méltósága? Egyébként a kendő viselése a kereszténységben is alapvető dolog volt, minimum a templomban. A katolikus Kánonjogban a mai napig benne van. Kevesen tudják, de még a zsidó ortodoxiában is szintén teljesen bevett gyakorlat, hogy a nő szemérmesen, kendőt visel. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a muszlim nőnek az iszlám tanításai szerint vannak olyan kedvezményei, amelyek a férfiaknak nem járnak.
– Például a férfinak az imája csak akkor lesz – jutalmát tekintve – egyenértékű a nő imájával, ha bejön a mecsetbe és együtt imádkozik a hittestvéreivel.
– Dresszkód egyébként van a muszlim férfiak számára is azon túl, hogy a szemérmes viselkedés alapfeltétel: minimum köldökük és térdük közt, egy, a testre nem rásimuló ruhadarabbal kell takarniuk testüket. Így a szűk, feszes farmer, vagy feszes póló, ing, atléta, vagy a túl rövid nadrág például nem helyénvaló viselet.
„Az édesanyám elsírta magát”
Amikor Gábor elmondta a családjának, hogy muszlim lett, bátyja felháborodott, édesanyja pedig elsírta magát, hiszen a média hatására mindkettőjüknek nagyon negatív elképzeléseik voltak az iszlámról. Nem tudták „megemészteni” azonnal, de ahogy telt az idő, a bátyja csendben elfogadta, édesanyja pedig kifejezetten megszerette az iszlámot, látva, hogy fia muszlimként jobb, boldogabb és sikeresebb ember lett.
– Édesanyám sok mindent újragondolt az iszlám alapján a saját életében, és az önmagával való viszonya talán jobban rendbe jött csupán attól, hogy én aktívan élem az iszlám életmódot a környezetében.
– Minden héten egy napot együtt töltünk, és minden nap beszélünk. Tágabb környezetemben az emberek általában meglepődnek, amikor megtudják, hogy muszlim vagyok, de negatívan még sosem reagáltak.
„A sztereotípiák gyökere gyártott propaganda”
Visszatérő probléma – meséli Gábor – amikor egy magyar muszlim hölgy egy nem magyar muszlim férfival házasodik és konfliktusok vannak kulturálisan, vagy van egy pozitív sztereotípia a nő fejében a muszlim férfival kapcsolatban, és amikor rájön, hogy ez nem egészen úgy van adott esetben, akkor konfliktusok vannak. Ilyenkor kérdezik tőle, hogy ezeket hogyan lehetne kezelni. De nagy baj van a sztereotípiákkal is, amik az iszlámot körül veszik.
– A sztereotip gondolatok gyökere – mint a „dzsihád” (jelentése: erőfeszítés, igyekezet, törekvés) fogalmának félremagyarázása, vagy a nők elnyomásáról szóló téveszmék – a gyártott propaganda része, több mint ezer éve. Az nagyon hosszú idő – mondja.
– Én ezért nem gondolom, hogy itt száz év múlva majd tömegek fognak dolgokat másképp gondolni. Én azzal foglalkozom, hogy aki engem kérdez, az tiszta képet kapjon az iszlám tanításairól. Azt remélem, hogy az emberek legalább arra a pontra eljutnak, hogy bizonyos népek bizonyos jó vagy rossz szokásait, és a vallás elveit külön tudják választani.
– Hogy a nők elnyomása semmiképp nem tud következni az iszlámból, mert az iszlámban ilyen nincs, sőt tilos, az elnyomás egy nép valamilyen családi vagy népi-kulturális hagyományából következik, nem pedig a vallás elveiből. Ha ezt a kettőt külön tudnánk választani, az már nagyon nagy eredmény lenne.
– Az internet megjelenésével azért ki lehet kerülni a propagandát, mert számos hiteles forráshoz van hozzáférésünk ma már. Nagyon sok ember így lesz muszlim, hogy a média hatására mondják azt, hogy „akkor nézzük ezt meg közelebbről és vizsgálódjunk, hogy ez valóban így van-e, mert egyszerűen nem logikus, hogy egy vallásban ennyien hisznek (erősen közelítünk a kétmilliárd hívőhöz), örömmel vannak benne, és az valami rosszat tanítana. Ez nem logikus.
– Ennyi embert nem lehet hülyének nézni”. Ha az ember utána néz, és nem elfogult egy másik vallással kapcsolatban, akkor elég hamar kiderülhet a számára, hogy mi a propaganda, és mi az igazság.
Gáborral a történelmet is felelevenítettük kicsit, ugyanis a sztereotípiával ellentétben nem csak a török korban találkozott a magyarság muszlimokkal.
– A Honfoglalás előtt és után is éltek itt magyar muszlimok, és nem csak itt persze. A magyarságot nem egy homogén társaságnak kell elképzelni. Sokan ebben is tévednek. Minimum 7-10 törzs szövetsége volt a magyarság a kezdetek kezdetén, egy szkíta-hun-avar népesség, amely genetikailag jórészt türk, kisebb részben iráni eredetű. Ebben a „madzsgar”-nak nevezett közösségben voltak tengri vallásúak (türk népek ősi hiedelemvilága), zsidó vallásúak, és muszlimok is.
– Az iskolai történelemkönyvekben ezeket csak „pogányoknak” írják le, akik „áttértek a kereszténységre”, holott, a történelem azt bizonyítja, hogy ezeket a magyarokat „tűzzel-vassal térítették” és Európában minket magyarokat volt a legnehezebb téríteni, több, mint négyszáz év kellett az Egyháznak, mire sikerült „behódoltatni” minket.
– Az 1222-es Aranybulláig a Kárpát-medencében élt a Mór Birodalom után Európa második legnagyobb iszlám vallású közössége.
– Ám az 1000-es években I. László király, és az 1200-as években II. András király egyházi és birodalmi nyomásra törvényeket hoztak, amelyekkel addig tartották nyomás alatt a zsidó és a muszlim, és nemkeresztény magyarokat, amíg azok át nem tértek a római központú kereszténységre, vagy el nem hagyták hazájukat, Magyarországot. Sajnos ezt sem tanítják a történelemórákon.
kiemelt kép: Derecskei Gábor
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
