Szeptember 6-án délután emberek ezrei gyűlnek össze az Országháznál egy egyszerű, mégis erőteljes üzenettel: nem akarunk többé hallgatni a nők és gyermekek elleni erőszakról! A „Fogd meg a kezem! És ne engedjük el…” demonstráció nem egy átlagos tüntetés. Nem politikai rendezvény. Sokkal inkább közös kiállás azokért, akiknek a hangja gyakran elvész a félelem, a szégyen vagy a közöny zajában.
Vincler-Boros Viktória írása
Azért gyűlünk össze, mert túl sok nő és túl sok gyermek él olyan környezetben, ahol a biztonság nem magától értetődő. Azért gyűlünk össze, mert hisszük, hogy a változás azzal kezdődik, ha végre egymás kezét fogva kimondjuk: az erőszak nem magánügy.
A számok mögötti emberi sorsok
Amikor a nők elleni erőszakról beszélünk, hajlamosak vagyunk statisztikákat látni. Pedig minden szám mögött egy történet húzódik meg.
Egy nő, aki éveken át félelemben él.
Egy anya, aki nem tud segítséget kérni.
Egy gyermek, aki azt tanulja meg otthon, hogy a szeretet és a félelem együtt jár.
Magyarországon a 18-74 év közötti nők 54,6 százaléka élt már át élete során valamilyen fizikai, szexuális, lelki vagy fenyegető jellegű bántalmazást jelenlegi vagy volt partnere részéről. Ez az egyik legrosszabb arány az Európai Unióban.
Ugyanilyen aggasztó a gyermekeket érintő helyzet is. A legfrissebb adatok szerint 2025-ben közel 73 ezer veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván Magyarországon, miközben a gyermekbántalmazás miatt indított hatósági intézkedések száma az elmúlt két évben 68 százalékkal emelkedett.
Ezek nem pusztán számok. Ezek gyerekek, nők, családok. Emberek, akiknek biztonságra, védelemre és segítségre lenne szükségük.
Miről szól az Isztambuli Egyezmény?
A nők és gyermekek elleni erőszakról szóló közbeszédben gyakran előkerül az Isztambuli Egyezmény neve. Az Európa Tanács által létrehozott egyezmény a világ egyik legátfogóbb nemzetközi eszköze a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzésére és visszaszorítására.
Jelentősége abban rejlik, hogy nem csupán a büntetésre fókuszál.
Az egyezmény egyaránt foglalkozik az erőszak megelőzésével, az áldozatok védelmével, az ellátórendszer fejlesztésével, az elkövetők felelősségre vonásával és a társadalmi szemléletformálással.
Kötelezi az államokat arra, hogy megfelelő számú krízisközpontot, segélyvonalat és támogató szolgáltatást biztosítsanak az áldozatok számára. Emellett hangsúlyt helyez arra is, hogy az oktatás és a társadalmi párbeszéd segítségével lebontsák azokat a sztereotípiákat, amelyek az erőszakot sokszor még ma is „családi ügyként” kezelik.
Az áldozatok biztonsága nem ideológiai kérdés. Nem politikai oldal kérdése. Hanem alapvető emberi jog.
Egy demonstráció, amely a csend helyett a hangot választja
A szeptember 6-i esemény különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem a haragra, hanem az összefogásra épít.
A demonstráció egyik legfontosabb eleme a történetgyűjtés lesz. Azok, akik szeretnék megosztani saját vagy hozzátartozójuk történetét, elhozhatják azt az eseményre. A szervezők ezeket bizalmasan kezelik, összegyűjtik, majd egy későbbi időpontban átadják az illetékes kormányzati szerveknek.
A cél egyértelmű: megmutatni, hogy a statisztikák mögött valós emberek, valós traumák és valós segítségkérések állnak. A változás ugyanis akkor kezdődhet el, amikor az érintettek hangja eljut azokhoz, akik döntéseket hoznak.
Az esemény résztvevői járdakrétával neveket, életkorokat, évszámokat vagy üzeneteket írhatnak fel azok emlékére, akiket bántalmazás ért. A program része lesz Kmetyó Annamária performanszművész előadása, közös éneklés a Varsányi SzIrének kórussal, valamint a Parlament körülölelése kézen fogva.
A gesztus egyszerű. Mégis mindent elmond. Azt üzeni, hogy nem vagy egyedül.
Azt üzeni, hogy figyelünk rád! Azt üzeni, hogy a társadalom felelőssége nem ér véget egy bezárt ajtó mögött.
Az est zárásaként Kollár Dea DJ-szettje a bizalomról, a reményről és a közösség erejéről szól majd.
A változás velünk kezdődik
Sokan úgy érzik, hogy egy ember jelenléte nem számít.
Pedig minden jelentős társadalmi változás azzal kezdődött, hogy valaki úgy döntött, hogy nem marad csendben. Kiáll azokért, akik önmagukért már nem tudnak kiállni.
A szeptember 6-i, 17 órakor kezdődő demonstráció nem fogja egyetlen nap alatt megszüntetni a nők és gyermekek elleni erőszakot. De lehetőséget ad arra, hogy megmutassuk, hogy sokan vagyunk, akik szerint a biztonság nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog.
Mert amikor egymás kezét fogjuk, nemcsak az áldozatok mellett állunk ki.
Hanem egy olyan ország mellett is, ahol egyetlen nőnek sem kell félelemben élnie, és egyetlen gyermeknek sem szabad bántalmazást elszenvednie.
Fogd meg a kezem. És ne engedjük el. Gyere és hozz magaddal másokat is!
nyitókép: Freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
