Mi lehet veszélyesebb a koronavírusnál is? A káosz!

Kapkodás és fejetlenség jellemzi a koronavírusra való kórházi felkészülést, az elmúlt napok eseményeiből legalábbis ez olvasható ki. Miközben az egészségügyi dolgozók megfeszített tempóban próbálják teljesíteni a lehetetlent is,  kórházigazgatókat menesztenek, egy egyedülálló kórházi osztály vezetőjének pedig a közösségi médiához kell fordulnia, ha segítséget remél. Már nemcsak belülről látszik a káosz, kívülről nézve is nyugtalanító a helyzet. Vélemény.

Hétvégén az egyik ismerősöm édesanyja rosszul lett. Kétszázas vérnyomással hívta az ügyeletet, ahol azt mondták neki, nem tudnak segíteni, nem mennek ki hozzá, ha orvossal szeretne találkozni, menjen be a kórházba. Mivel az adott körülmények között ezt nem szívesen tette volna meg, rákérdezett, milyen lehetőségei vannak még. A válasz megdöbbentette, mivel az ügyeleten nem fogadhatják és ki sem mehetnek hozzá, legfeljebb annyit tanácsolhatnak, hogy vegyen be nyugtatót. Azt viszont recept nélkül nem kaphat, szóval ott állt, ahol a part szakad.

A kétéves koronavírusos kisfiú édesapjának beszámolóiból, ami a hétvégén árasztotta el a médiát, szintén az derül ki, hogy ügyeleti ellátást alig remélhetünk.

Elmondása szerint kisfiát annak ellenére sem vizsgálták meg, hogy nagyon csúnyán köhögött.

Az orvos csupán köptetőt írt fel neki, a háziorvos pedig telefonon próbált segíteni antibiotikummal. Végül a szülők és a sátoraljaújhelyi kórház orvosainak lélekjelenlétén múlt, hogy nem lett nagyobb baj, és megkapva a megfelelő kezelést, a kisfiú már jobban lehet.

Egy elkötelezett orvos menesztése

Húsvét vasárnap Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere menesztette az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatóját, Dr. Cserháti Pétert. A döntés oka, hogy a tárca szerint az intézményvezető nem teljesítette az Operatív Törzs által jóváhagyott, a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait. Azaz nem biztosított több mint kétszáz üres ágyat koronavírussal fertőzött betegek számára.

Azon túl, hogy a kórház dolgozói szerint ez nem igaz, még nonszensz is. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet ugyanis a legmagasabb szintű ellátást nyújtó rehabilitációs intézet az országban. Vagyis azon túl, hogy a súlyos betegségekből vagy sérülésekből felépülő betegek itt juthatnak hozzá a szakmailag legjobb rehabilitációhoz, az intézmény nincs felkészülve az akut betegellátásra. Ahhoz, hogy fel legyen, idő kell, ahhoz pedig, hogy ágyakat szabadítsanak fel, Cserháti Péternek haza kellett volna küldenie a segítségre szoruló betegeket, akik épp azért kerültek oda, hogy az intézmény támogatásával újra alkalmassá váljanak az önálló életre.

Az orvos mellett azóta egyébként Kásler elődje, az EMMI korábbi vezetője, Balog Zoltán is kiállt. Az indexnek adott nyilatkozatában szakmailag és emberileg is kiválónak nevezte az igazgatót. “Péter elkötelezett orvos, ő az utolsó, aki emberéleteket veszélyeztetne. A betegeivel, kollégáival és feletteseivel is mindig úgy viselkedett, hogy az példa lehet minden egészségügyi dolgozó számára” – mondta. 

Harminchatezer ágy kell, de azonnal

A RTL értesülései szerint a kórházak vezetői a múlt héten kapták meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának levelét, ami a kórházak kiürítéséről és az ágyak felszabadításáról szólt. Eszerint a dolguk az, hogy április 15-ig tegyék szabaddá kórházaik közfinanszírozott ágykapacitásának minimum 60 százalékát. Azaz országosan hatvanezer ágyból összesen harminchatezret.

Április 14-én, kedden már Dr. Berényi Marianne posztját olvasom a Facebookon. Ő a fővárosi Szent Margit Kórház osztályvezető főorvosa, Aranyanyu-díjas szakember, aki egész életét a fejlődésneurológiának szentelte.

A vezetése alatt működő fejlődésneurológiai részleg az ország EGYETLEN Fejlődésneurológiai osztálya, az EMMI utasításaink megfelelően április közepétől nem fogadhat fekvőbeteget.

„A kórház biztosított egy csökkentett kapacitású járóbeteg-ellátási lehetőséget, ahol az osztály dolgozói megpróbálják a lehetetlent. A minisztériumi utasítás veszélyezteti mindazon újszülöttek, koraszülöttek, fiatal csecsemők egészséges élethez való jogát, mely a korszerű, komplex kivizsgálás és az így felállított diagnózison alapuló korai, intenzív kezelés elmaradása eredményez” – írja a posztban.

Hogy miért lenne elképesztően fontos, hogy ez ne így legyen? Mert a Fejlődésneurológiai Osztály a veleszületett agyi károsodások kivizsgálásával és terápiájával foglalkozik, országos szinten egyedüliként. Vagyis hozzájuk érkezik MINDEN gyermek, aki károsodást szenvedett fejlődésének magzati szakasza során. Ők azok, akiknek az életét megmentheti vagy jelentősen javíthatja az időben felállított diagnózis, és az ennek alapján megkezdett korai kezelés.

Az itt dolgozó orvosok  tényleg „varázslók”, megfelelő ellátással ugyanis bizonyos esetekben a teljes gyógyulás is elérhető, és nem, itt nincs idő várni, ezen a területen minden perc számít.

Kedd estére a poszt által kiváltott országos felháborodás következtében a kórház szerencsére talált megoldást. Berényi Marianne a Facebookon köszönte meg a példaértékű kiállást osztálya mellett. “Kedves Ismerősök és Ismeretlenek, akik előző posztomra reagáltak és véleményt mondtak, köszönöm együttérzésüket, gondolataikat. Véleménydömpingjüknek hála a kórház vezetése talált megoldást és holnaptól a kórház területén (más épületben) csökkentett ágyszámmal, DE folytathatjuk tevékenységünket! Hálás köszönet segítségükért, támogatásukért, mely nélkül ez nem sikerült volna” – írja, és bár örülök, mégis megdöbbentőnek tartom, hogy ehhez tényleg a közösségi média kellett.

Nélkülözhetetlen osztályokat állítanak le

AZ OORI és a Fejlődésneurológiai Osztály esete csak kettő az elmúlt pár napból. Egy intézmény és egy osztály, amelynek egyébként nem feladata az intenzív terápiás ellátás, de amely a maga területén nélkülözhetetlen a magyar egészségügyi rendszerben. Nem vagyok orvos, sem egészségügyi szakember, de a józan eszem azt mondja, most kell elkezdeni félni.

Tudom, hogy mekkora pusztításra képes a koronavírus. Figyelemmel kísérem az olasz, a spanyol és az amerikai adatokat is, és örülök, hogy Magyarországon még nem tartunk itt. Abban is mélyen hiszek, hogy fontos a felkészülés. De, ami per pillanat történik, azt nem annak nevezném. Felelősségteljes, megfontolt felkészülésnek legalábbis biztos nem.

Ezt mifelénk kapkodásnak hívják. A kapkodás pedig veszélyes.

Hogy kell-e hely a jövőbeni koronavírus-fertőzötteknek? Biztos vagyok benne. Hogy mindent meg kell-e tennünk a felépülésükért? Igen! De, hogy mindehhez arra van-e szükség, hogy más, szintén komoly segítségre szoruló betegektől elvegyük az esélyt egy teljesebb, vagy akár gyógyult életre, na, azt őszintén kétlem!

Nem csak adat, emberélet

Nemcsak a döntésképtelenség, de az elkapkodott döntések is emberéletekbe kerülhetnek. Magyarországon a hivatalos statisztikák cikkünk születésének pillanatában, április 15-én 1579 fertőzöttet tartanak számon. Ha feltételezzük, hogy az adat helyes közelít a valósághoz, és hozzávesszük, hogy a vészhelyzet kihirdetése óta elvileg mindenhol csak halaszthatatlan esetben fogadhatják a betegeket, akkor joggal hihetjük, hogy még a kezelésre szoruló betegek számának ugrásszerű növekedésével is volna idő fokozatosan, több ütemben bevezetni az olyan intézkedéseket, mint az ágyak felszabadítása.

Hogy a koronavírus miatt tényleg csak annyi beteg essen el a szükséges kezeléstől, ahánynak nagyon muszáj.

Ők ugyanis nem csupán adatok egy kórlapon. Súlyos balesetet szenvedett, szerencsétlen emberek, vagy apró talpú, védtelen babák, akiknek ezen intézmények segítsége nélkül NINCS, vagy rendkívül korlátozott az esélyük a teljes életre. És akkor még nem beszéltünk arról a több ezer emberről, akik a vészhelyzet kihirdetése óta szintén nem jutnak hozzá a megfelelő ellátáshoz. Holott az egészséghez való jogunk az alapvető emberi jogok közé tartozik.

Eljutottunk odáig, hogy a zűrzavar, amit okoz, sokkal ijesztőbb magánál a vírusnál is. Bár január óta tudunk a létezéséről, úgy tűnik, az érkezésére – a gazdaság mellett – az egészségügyet sem készítették fel időben. A fertőzötteket – taps ide vagy oda – végletekig kimerült személyzet és intézményvezetők várják, akik ahelyett, hogy minden erejüket a gyógyításra összpontosíthatnák, lehetetlen feladatokat próbálnak megoldani.

Egyes cikkek szerint az egészségügyi dolgozók esetén borítékolható a poszttramuás stressz szindróma a koronavírus-járvány lezajlása után. A magyar egészségügy számára pedig valószínűleg a teljes összeomlás is. Kizárt, hogy ezt kibírja. Az, hogy most még működik, csak a lelkiismeretes dolgozókon múlik. A jelen helyzetre válaszul adott kapkodás továbbra sem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.

Félek, mert úgy érzem, olyan vihar felé sodródunk, ahol hozzáértő kapitány nélkül tényleg a jó szerencsén múlik majd mindannyiunk sorsa. Remélem, a vihar adja fel előbb. Remélem, tévedek. Remélem, a végére felébredünk.

Fotó: rawpixel.com.

Vélemény, hozzászólás?