Ha február, akkor szerelem. Ha szerelem, akkor jöhet minden, ami édes vagy felébreszti a vágyat. A Terézanyu- és kétszeres amatőr Ország Cukormentes Tortája különdíjas szerzőnk, Raffer Gabriella most olyan finomságot hoz nekünk, amire mindkettő igaz. Szeretitek a képviselőfánkot? És hallottatok már a tonkababról?
Piros szívek, amerre a szem ellát. Plüss borítású rózsaszálak és bájosabbnál bájosabb plüss macik, amelyek apró kis szíveket szorongatnak. Még két hét van Valentin-napig, de már most tele vannak az üzletek a szerelem ünnepét hirdető portékával.
Én valahogy nem tudom átérezni ennek a napnak a jelentőségét. Romantikus alkatnak tartom magam, de magával a szívecske motívummal sosem jutottam egyről a kettőre. Nem mondom, én is rajzoltam szívet iskolás koromban a füzetem hátsó borítójára, és én is beleírtam az aktuális szerelmem monogramját. És mint később kiderült – a lányaim nagy örömére –, az én nevem is került már a szerelem jelképének közepébe – épp az apjuk tolltartóján… Most mégis itt állok, és azon gondolkodom, mit kezdjek ezzel a témával.
Mert mi az, amit én adhatok hozzá a közelgő ünnephez? A válasz: a törődés.
Hiszen mi mutathatná meg jobban a szerelmünknek, hogy fontos nekünk, mint az, hogy a sütő ajtajánál állva őrködünk az általunk készített édesség felett a tökéletes végeredmény érdekében.
És mi az, ami ilyen figyelmet és törődést igényel? Az égetett tészta, ismertebb nevén a képviselőfánk. Úgyhogy most legyen bármilyen ellenérzésem is a szívecskékkel kapcsolatban, most én is szívecskét kanyarintok nektek. Csak nem kockás, hanem sütőpapírra.
Szerelmes szívecske tonkababos csokoládékrémmel
Sokak számára az első kérdés az lehet, mi is az a tonkabab? Egy olyan afrodiziákum, aminek az ízében keveredik a mandula és a vanília aromája. Egy olyan fűszer, ami tökéletessé tudja varázsolni nemcsak a csokoládékrémünket, de az esténket is.
Az égetett tésztához 170 gramm tejet összeforralunk 70 gramm vajjal és egy fél kiskanál sóval, majd 7 gramm cukorral. Mikor felforrt, félrehúzzuk a tűzről és 100 gramm lisztet zuttyantunk hozzá. Ezután gyorsan dolgozunk, mert könnyen leéghet a tésztánk.
Visszatesszük a tűzre, és elkezdjük szárítani. Pár percig kevergetjük, amíg a tészta elválik az edénytől (egy fehér réteg keletkezik az edényünk alján). Ezután átöntjük egy hideg edénybe, és 5 perc várakozás után egyenként hozzáütünk három egész tojást (kb. 150 gramm). Ha elkészültünk és szépen felvette a tészta a tojásokat, egy homogén masszát kapunk, amit nyomózsákba töltünk. Én egy csillagvégű csövet választottam mintázáshoz.
A sütőt előmelegítjük 175-180 fokra, és alsó-felső sütésre állítjuk. A sütőlemezünkre sütőpapírt fektetünk, és megpróbálunk minél szebb szívecskéket rajzolni a tésztából úgy, hogy kellő távolságban legyenek a térfogatnövekedéshez. Ha idáig nem törődtünk volna eléggé a tésztával, most jön a java. Nagyjából 35 perc sütés következik oly módon, hogy kétpercenként kinyitjuk a sütő ajtaját egy pillanatra, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. (Igen, régen én is kitámasztottam egy fakanállal résnyire a sütőt, de ezzel a módszerrel sikerült tökéletesíteni a fánktésztát.)
Miután elkészült, hagyjuk hűlni, és elkészítjük a tonkababos csokoládékrémet.
Február lévén nálam a csokoládéolvasztás még mindig a kályha tetején történik. 100 gramm étcsokoládét olvasztok fel. 50 ml tejszínbe belereszelek egy tonkababot és felforralom. Ha van rá lehetőség, ez a művelet már egy nappal előbb is megtörténhet. Két tojássárgáját fehéredésig habosítok, és a tonkababos tejszínnel hőkezelem. (Ha időközben kihűlne, újramelegítjük a tejszínt.) A tejszínes tojáshoz hozzákeverem a felolvadt étcsokoládét, és addig hagyom hűlni, még a 100 ml hideg tejszínt habbá vertem. Ebből a tejszínhabból kiveszek egy keveset, és gyors, erőteljes mozdulatokkal fellazítom a csokoládés krémet, majd a maradék tejszínt óvatosan hozzákeverem, és fél órára a hűtőszekrénybe teszem.
Időközben a fánkszívecskék is kihűltek. Kettévágom, a tetejüket meghintem porcukorral, az aljukra pedig a habzsákból rányomom a tonkababos csokoládékrémet. Végül ráhelyezem a tetejét, és ha nem is vörös, de egy meggybordó tányérra tálalom.
Nyitókép: A szerző felvétele.
