Ma van a koraszülöttek világnapja. November 17-én a koraszülött babákat, a szüleiket és az őket ellátó személyzetet ünnepeljük. Ha minden úgy lenne, mint rég, most lilába öltözne a világ, de a koronavírus miatt ez az év nagyon más. Rendkívül nehéz tavaszon vannak túl a koraszülött osztályok is, és a második hullám sem könnyebb számukra. Nagy Lívia, a Melletted a helyem Egyesület alelnöke írta meg tapasztalatait.
Mi, a Melletted a helyem Egyesülettel november 17-én évről évre együtt ünnepeljük a gyerekeket a személyzettel, egymást öleli a szülő és az orvos, sütivel és apró ajándékokkal halmozzák el a nővéreket a családtagok. Lila az intenzív osztály, énekelnek a Te hangodat ismerem program zeneterapeutái, a gyerekek pedig önfeledten játszanak. A nagyobbak, akik már értik, miért olyan fontos a koraszülött intenzív osztály a szüleiknek – hiszen ezerszer hallották már és látták fényképeken, hogy ez volt az első babaszobájuk, az inkubátor volt az első babaágyuk –, ismerkednek a PIC-el.
A vírus ezt is tönkretette, ezt is elvette tőlünk. Az év fénypontja, a munkánk ünnepe november 17-e, én pedig legalább akkora becsben tartom, mint a gyermekeim születésnapját. Ez az év a világjárványról szólt a koraszülött ellátásban is, és csak úgy, mint a járvány, hullámokban érkeztek a jó és a rossz hírek is.
Egy átlag karantént megélt család számára elképzelhetetlen, hogy az első hullám brutalitása, a szociális távolságtartás és az egymásnak teljesen ellentmondó látogatási korlátozások közepette mit éltek át a koraszülött intenzív osztályon kezelt babák szülei. Tudni, hogy van egy gyermeked, egy apró pici babád, aki az életéért küzd, de te nem lehetsz mellette, nem láthatod, vagy látni éppen láthatod, de nem foghatod meg, nem érezheted az illatát, nem beszélhetsz hozzá – még olvasni is felfoghatatlan, hogy ez napjainkban megtörténhet. Pedig sajnos megtörtént. A koronavírus miatti szigorítások szerte a világban fájdalmasan érintették a koraszülött intenzív osztályokat is.
Az ismeretlentől való félelem minden tudományos bizonyítékot hetekre, hónapokra felülírt, és csak a szerencsén múlott, hogy azon az osztályon, ahol az adott babát kezelték, engedélyezte-e a kórház az édesanya jelenlétét, és a kórházba zárva együtt gyógyult-e a baba-mama páros, vagy az anyát elbocsátva a gyermek egyedül küzdött tovább az életéért.
Igen, csak az anyákról beszélek. Mert az édesapák előtt minden koraszülött intenzív osztály bezárta a kapuit.
Családbarát koraszülött ellátás – mi ezért dolgozunk. Az a munkánk, hogy mindez ne csak üres frázis legyen, hanem valódi tartalommal megtöltött, segítő tér, ahol az anya és apa jelenléte alapvető fontosságú, és ahol az anyatej gyógyszer, dózisát pedig csak emelni szabad, hiszen minél kisebb egy baba, korai érkezése a világba annál nagyobb kockázatot jelent.
A koraszülött intenzív osztályon család is születik, de idén tavasszal ezekért a családokért, az ő egészségükért is harcolni kellett. Eleinte összeszoruló gyomorral, szinte ki sem mondva gondoltunk bele a szeparáció rövid és hosszú távú következményeibe. Félve, nehogy félreérthetőek legyünk, fogalmaztuk meg a cselekvési felhívást, amelyben kiemeltük, hogy számunkra is nagyon fontos a szakemberek védelme. Tudjuk, ismerjük a munkakörülményeiket: ezeken az apró osztályokon nem lehet tartani a megadott távolságot, kikerülhetetlen a testi kontaktus szülő, ápoló és orvos között. De MÉGIS: muszáj higgadtan végiggondolni és felülvizsgálni a döntéseket, amelyek egyértelműen nem a beteg újszülött és a koraszülött babák érdekeit tartják szem előtt. Ezzel indult el a nemzetközi Zéró Szeparáció kampány.
Már nyár volt, mire elvonult az első hullám, és lazultak a korlátozások a PICeken és kicsit fellélegezhettünk. Ahol korábban engedték, ott ismét lehetett kenguruzni, az édesapák újra az ellátás részévé válhattak, és egyre több lett a tudományos tanulmány az „ismeretlen vírus” várandós édesanyákra, koraszülött babákra való hatásairól. És jöttek a jó hírek! Egymás után jelentek meg olyan kutatási adatok, amelyek a koraszülések számának csökkenésére utalnak. Szinte minden szakember lelkesen gyűjtötte az adatokat, hogy lássa, valóban történt-e változás. Valóban ilyen jelentős hatása lehet a karantén alatti távolságtartásnak? Hová tűntek a koraszülöttek a járvány első hulláma alatt? Ráadásul egyre több koraszülött intenzív osztály számolt be arról, hogy a kórházban maradt édesanyáknál sosem látott anyatejes táplálás tudott megvalósulni az osztályokon.
Ma, a második hullám kellős közepén, amelyben látjuk, hogy egy végletekig kimerült és évtizedek óta hiányos létszámban, állandó túlélő üzemmódban működő PICek próbálják túlélni a mindennapokat, a szülők és a babáik is kitartanak.
Ahol tudunk segítünk, ha kell, online közösséget hozunk létre, és a szakemberek ezen módon követik és fejlesztik az utógondozásban résztvevő babákat. Írásos tájékoztatókat készítünk a szülőknek, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ma, ezen a jeles napon mindenki legalább egy pár pillanatra gondoljon bele, hogy ezekből az apró, sokszor 1.000 gramm alatti babákból jó eséllyel egészséges gyermekek, felnőttek lesznek. De vajon minden esélyt megkaptak erre az elmúlt 10 hónapban?
A koronavírus miatt bevezetett korlátozások következményeit hónapok, sőt évek múlva tudjuk csak felmérni, amikor azt figyeljük majd, hogy a gyermekek hogyan tetszik meg azokat a mérföldköveket, amelyekre úgy sejtjük, hatással lesznek a mostani szigorítások. Aggódunk, hiszen jelenleg úgy is kerülnek haza a koraszülött ellátásból a babák, hogy a szüleik alig ismerik őket. És végül újra és újra feltesszük magunknak a kérdést, hogy mikor fog megint úgy hazamenni egy extrém koraszülött baba, hogy a lehető legjobb esélyekkel kezdi meg a kórházon kívüli életét, mert a szülei kompetensen, magabiztosan és megfelelő tudással felvértezve, a szükségleteit értve és jól kielégítve egyengetik az útját? A koronavírus-helyzet miatt ettől sajnos sokan elestek. Mi és a koraszülött osztályok személyzete, ápolói, orvosai viszont még mindig azért dolgozunk, hogy a koraszülött baba is olyan beteg legyen az egészségügyi rendszerben, akinek számít a teste, a lénye, az egyénisége, a jogai, az egész ÉLETE!
Fotó: Freepik.
