A legmélyebb vágyak a világ minden táján ugyanazok: szeretnénk, ha mások értékelnének minket, figyelnének ránk és szeretnének minket, szeretnénk szabadok lenni és saját döntéseket hozni, biztonságban lenni és önmagunkat megvalósítani – állítja Dr. Oláh Julianna vegyész, aki idén Nők a Tudományban Kiválósági Díjat kapott. Vele beszélgettünk.
Ahogy a NaTE bemutatkozó videójában meséli, csendes, visszahúzódó lány volt diákként. Mit üzenne a mai diáklányoknak, akik tudományos pályára szeretnének lépni, és hasonlóan visszahúzódóak?
– Az a jó a világban, hogy egyediek és különlegesek vagyunk. Mindannyiunkban különböző kombinációban és mértékben vannak jelen az egyes készségek, és ez teszi a világunkat, kapcsolatainkat érdekessé.
A kutatáshoz szerintem négy dologra van szükségünk: kíváncsiságra, lelkesedésre, kitartásra és arra, hogy örüljünk annak, ha valamire rájövünk és megértjük.
– Sokkal kevésbé fontos, hogy extrovertáltak vagy introvertáltak vagyunk, hogy könnyen barátkozunk vagy kevésbé. Azt is szeretném nekik üzenni, hogy egész életünk végéig változunk, fejlődünk. Ha fontosnak fogják tartani, hogy eredményeiket be tudják mutatni, képesek lesznek jó előadásokat tartani, ahogy nekem sikerült, nekik is menni fog, és mindig lesz segítség!
Fontos szerepet társít a külföldi tapasztalatszerzéshez, más kultúrák megismeréséhez. Eddig mely külföldi élmény, melyik kultúra került Önhöz a legközelebb, melyik adta a legnagyobb útravalót, akár szakmailag, akár emberileg?
– Másfél évet töltöttem Belgiumban, kettőt pedig Angliában. Azt tapasztaltam, hogy a többi külföldivel könnyebb megbarátkozni, mint a helyiekkel. Szerencsésnek érzem magamat, mert mindkét országban lettek helyi barátaim, helyi közösségekben is otthonra találtam.
Emellett tanulságosak voltak az ázsiaiakkal, ausztrálokkal, afrikaiakkal kialakított kapcsolataim is. Fontosak számomra azok is, akik hosszabb időre eljöttek a csoportomba dolgozni Thaiföldről, Egyiptomból, Libanonból és Amerikából.
Az utóbbi országból egy idősebb indián hölgy jött hozzám négy hónapra, akivel évek óta együttműködünk. Ez egy hihetetlenül nagy ajándék, mert gyermekkori vágyam volt, hogy megismerkedjek egy indián származású emberrel. Noha egyértelműen vannak kultúrák közötti különbségek, a tudományos munkában nagyon hasonlóak vagyunk, tudunk keményen dolgozni, akár hétvégéken vagy éjszakákon át.
Arra is rájöttem, hogy mindegy, hogy milyen kulturális hátterű emberrel beszélgetek, hogy valamilyen vallásban hisz-e vagy sem, milyen kontinensről érkezik,
a legmélyebb vágyaink valójában mindannyiunkban hasonlóak. Szeretnénk, ha mások értékelnének minket, figyelnének ránk és szeretnének minket, szeretnénk szabadok lenni és saját döntéseket hozni, szeretnénk biztonságban lenni és önmagunkat megvalósítani.
– Három kislányom van, munkaidőn kívül velük töltöm a legtöbb időt. Fontosnak tartom, hogy amennyire csak lehet, folyamatosan ott legyek az életükben. Emiatt az utóbbi években sokkal kevesebbet utazok, mint korábban. Van egy kutyánk és egy nyuszink, szeretünk játszani, szoktam a gyerekekkel tanulni, és nagy figyelmet fordítunk a rokoni kapcsolatainkra is. Rendszeresen meghívjuk a gyermekeim barátait. Amíg kisebbek voltak, nagyon élvezték az arcfestést, hiszen nemcsak én festettem ki őket, hanem nekik is megengedtem, hogy engem kifessenek. – meséli Julanna mosolyogva.
– Ahhoz, hogy tudjak rájuk figyelni, szükségem van arra is, hogy találkozzak vagy beszélgessek a barátaimmal, és az egyedüllét is fontos számomra. Ilyenkor énekelni, esetleg gitározni szoktam. Sok örömet okoz, ha egy hangszerből szép hangokat tudok kicsalni. Gyerekeimmel együtt megtanultam síelni, szeretünk korcsolyázni, fürdőzni és kerékpározni. Ha tehetném, sokkal többet sportolnék.
Nagyon szeretem a nyelveket, régebben nagyon sok könyvet olvastam angolul, hollandul és franciául. Egy egyiptomi barátnőm megtanított arabul olvasni (sajnos megérteni nem tudom), és nagyon jó volt beszélgetni vele a Koránról, összehasonlítani a Bibliában és a Koránban előforduló szövegeket.
A számításos kémiai módszerek nagy rugalmasságot nyújtanak a munkavégzés helyét illetően. Ez hogyan járul hozzá a karrier és a magánélet összehangolásához?
– Ha rugalmasak tudunk lenni a munkavégzésünk helyét illetően, akkor optimalizálni tudjuk napi programunkat, időbeosztásunkat azoknak a céloknak megfelelően, amiket el szeretnénk érni. A gyermekeim életkorától függően ez változott az életemben. Amíg otthon voltam velük, leginkább a napközbeni alvásidejüket tudtam kihasználni, most inkább azokat az időket, amikor különórára viszem őket, és várok rájuk, vagy amikor betegek, és otthon vagyok velük.
Itt azt is értem, hogy tudok gondolkodni, szövegeket írni, ügyet intézni, de azt is, hogy megbeszéléseket folytatok a diákjaimmal, magyar és külföldi kollégáimmal. – mutat rá.
– Az autóm egy igazi utazó iroda, de vonaton és repülőn is mindig dolgozom, ha munkaügyben utazom. A családi nyaralások viszont arra valók, hogy kikapcsolódjunk, ilyenkor csak akkor dolgozom, ha nagyon muszáj.
A tudományos konferenciák helyszínei közül a Kanári-szigetek és Ausztrália tetszettek nekem a legjobban, a tengerparton ülni és gondolkodni, kollégákkal sétálni és beszélgetni számomra az egyik legfelemelőbb élmény. Nagyon szeretem a tengert és a végtelen horizontot, azonban a kertünkben vagy a Gellért-hegyen is nagyon szeretek dolgozni, amikor az időjárás megengedi.
Kiemelt kép: Nők a Tudományban képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
