A ragyogó tavaszi napsütésben keskeny egyenes úton kínzom a kocsim, hogy felérjünk a dombra, ahol Blaskovits Zsuzsa – becenevén Zsé – kutyapanzióját/napközijét találom. Biatorbágy tetején, védett falak között, parkosított kertben, mesebeli házikó, az udvarban hátul pedig kutyaparadicsom. Ebek számára kialakított, fűtött-hűtött kutyalak, több elkerített kifutó, kutyamedencével. A kilátás pazar, rálátni az egész völgyre. Ég és föld között, a homokban száguldoznak az egymással játszó ebek.
− Az életemet mindig nagyon érzelmesen éltem, emocionális ember vagyok. Voltam fönt és voltam nagyon lent. Akár egy hullámvasúton. De mindig megráztam magam, előre néztem, és tudtam váltani. Az adott szituációból próbáltam a legjobbat kihozni. Ateista vagyok, de hiszem, hogy az életünkben mindennek megvan a miértje, akár vidám, akár szomorú dolog is az − kezdi Zsé.
Fontosnak tartom, hogy az életet boldogan éljem meg, és szeretnék másokat is boldoggá tenni, akárcsak azzal, hogy a közösségi oldalamon vidám képeket osztok meg a kutyusokról, akik ide járnak.
Adományozni szoktam gyakran gyerekeknek és állatmentő alapítványoknak − mondja. − Későn érő típus vagyok − teszi hozzá nevetve.
− Sokáig kerestem önmagam, ezért éltem több helyen külföldön. Kipróbáltam több munkakört, és mégis hiányérzetem volt. Nem éreztem magam boldognak és kiegyensúlyozottnak.
Kerestem mindig az utam, és „irigyeltem” azokat, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk is.
Dolgoztam vendéglátásban és voltam vezető beosztásban is. Írtam és kiadattam mesekönyveket tinédzsereknek és óvodásoknak, de a bútoraimat is magam újítottam fel.
Ha a kedvem úgy tartja, a kutyalak üres oldalára is hamar festek egy kompozíciót.
Nem volt hiábavaló a sok próbálkozás, mert Zsé megtalálta az útját. Megvalósult a vágya, hogy a hobbija egyben a hivatásává váljon.
Komolyan elkezdett kutyákkal foglalkozni. Gyerekkora óta rajong az állatokért, különösen a kutyákért. 6 éves korában kapta az első kutyát, úgy, hogy tényleg neki kellett őt gondozni – nyilván a szülők anyagi támogatásával – de a teendőket neki kellett elvégeznie.
− Idehaza és külföldön is több szakembertől tanultam, de valahogy úgy hozta az élet, hogy nem hivatásszerűen foglalkoztam kutyákkal.
Egészen addig, amíg meg nem ismertem Riót, ebek között a nagy Őt, akinek nemrég kellett elengednem a mancsát, 17 éves korában.
Tőle tanultam a legtöbbet, amit kutyákról idáig tudok, és a másik három kutyusom is tőle tanult. Fontosnak tartom, hogy azt a tudást, amit megszereztem, és megtapasztaltam, át tudjam adni az embereknek. Imádom nézni a változást, amin a gazdik átmennek a tanulás során.
Rengeteget röhögünk és sírunk is együtt. Néha olyan vagyok, mint egy pszichológus, mert minden gazdihoz másképp kell viszonyulnom, és tiszteletben kell tartanom az egyéniségét, eszerint tanítok.
Ugyanakkor nem bánok velük kesztyűs kézzel − nevet Zsuzsa − mert ha kell, ötvenszer megismételtetek velük egy mozdulatot. A célom az, hogy megtanítsam, hogyan kell érezni és kezelni a kutyát.
Zsé fia ma már felnőtt, de nála is fontosnak tartotta, hogy már egész kicsi korban megszeresse és tisztelje az állatokat. Feladatának érzi, hogy a jövő generációját is megismertesse a kutyák világával és megtanítsa őket helyesen kommunikálni velük.
Fontos, hogy minél korábban kezdjük a gyerekeket tanítani, és ő személy szerint már óvodában, vagy általános iskolában tantárgyként oktatná az állatokkal való helyes viselkedést, ezen belül a kutyákkal való foglalkozást.
− A gazdik sok esetben tévesen azt gondolják, hogy a kutyájuk nem viselkedik megfelelően, mert például nem működik a séta, nem tudnak vele beülni étterembe, agresszív a többi kutyával, vagy a lakást szedi széjjel, de az is gyakori, amikor a saját gazdája ellen fordul.
Akkor jövök én, és megtanítom a gazdikat a kedvencükkel való együttélésre.
A fő probléma általában a túlszeretés, de gyakori gond a kutyák testbeszédének a félreértése is, illetve a nem megfelelő minőségű és mennyiségű foglalkozás, legyen az mentális vagy fizikai, és a rendszertelenség.
A kutyatulajdonosok sok esetben azt gondolják, hogy bőven elég az, ha kirakják az ebet a kertbe, mint egy kerti díszt, vagy elviszik 20 percre sétálni, amíg gyorsan elvégzi a dolgát, pedig ez nagyon kevés.
Fontos nekik a napi rendszeres minőségi idő eltöltése, miközben tanítjuk, illetve lemozgatjuk őket. Akkor kiegyensúlyozott egy kutyus élete, ha nem csak az emberekkel, hanem a saját fajtársaival is tud rendszeresen találkozni, játszani és tanulni.
Ami nagyon fontos, hogy mindez a megfelelő helyen, a megfelelő kutyákkal, és szakember felügyelete mellett történjen. Például ez az a hely. Egy napközis nap elteltével a gazdik egy nagyon fáradt kutyát kapnak vissza, aki két-három napra teljesen lenyugszik. A legjobb kutya a fáradt kutya – mondja nevetve.
− A kutyázás a világ legjobb dolga, imádom, ez a hobbim, ez az életem. Ezért is alapítottam a családi panziómat/napközimet. Sokan azt gondolják, hogy nekem milyen jó, mert csak sétálgatok a kutyusokkal és semmi dolgom nincs – nevet fel Zsé.
− Valójában ez rengeteg lemondással jár. Napi 24 órás odafigyelést kíván, legyen az hétvége, vagy ünnepnap, ha esik ha fúj. Amikor megkérdezik, hogy mikor megyek szabadságra, visszakérdezek, hogy mi az…
De hát a kutyázás ezzel jár együtt. Nekem ez az élet. Ők a legőszintébb lények. A kutyáknak mindegy, hogy szép vagy, vagy csúnya, szegény, vagy gazdag, nekik nincsenek elvárásaik, nem hazudnak, csak úgy szeretnek, ahogy vagy.
Fotók: Blaskovits Zsuzsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
