– Te boldog vagy, Györgyi?
– Én teljesen. Az életemet illetően jól elvagyok. De rettentően zavar az embereknek az elbutítása. És nagyon zavar, hogyha valakit külsős módszerekkel el tudnak téríteni saját magától.
Pártfüggetlenül mondom, de tényleg – engem nagyon idegesít, hogy érzelmileg befolyásolják az embereket politikailag. Nagyon szeretnék egy olyan társadalomban élni, amilyenek az óvodások.
Amikor azt mondja az óvodában a Sári, hogy szerelmes vagyok a Pistikébe, de a Pistikének jobban tetszik a Gabi, aki az én barátnőm. Szemrebbenés nélkül mondja. És nincs különbség a szeretés-szerelem létezésében. Érted te ezt?
Nem kommunákról beszélünk, hanem egymás elfogadásáról úgy, ahogy vagyunk. Sose értettem. Mint ahogy azt se, ha valaki azt mondja, úgy összejönnék x-szel, de nem elég szép. Mi van???
– Sári, aki közben tinivé cseperedett… Mit jelent neked?
– Sári szerintem a legérettebb felnőtt közöttünk. Ráadásul, amiben béna vagyok, azt ő mind meg tudja már oldani. Nem ismerem az új számokat, nem tudom, hogy kell a telefont még jobban nyomkodni, egy képet elküldeni. Imádom, hogy azt mondja, de hülye vagy, majd pikkpakk, és már kész. Sári mindent jelent. Képzeld el, hogy a magánéleti problémáimat is vele szoktam megbeszélni.
– Ha kérem, megfogalmaznád, kid neked Sári?
– A gyerekem.
– Tapasztalatból hiszem, hogy kemény kapocs tud lenni egy kapott-örökölt-csapódott gyerek… Előnyöm van, ismerem Sárit, melletted lesz, míg élsz. Térjünk vissza arra, hogy 2 db kedvenc szó. Egyik azért, mert jól hangzik, a másik azért, amit jelent.
– Hát az egyik az, hogy előszoba, mert jól hangzik. A másik, a jelentése miatt, a gyongyó.
– Jézusom, tényleg. Megírhatjuk, mi az?
– Persze. Gyerekkoromban mindig volt egy darab pelus a fejem alatt. Anya mesélte, hogy azt mindig kihúztam, ezért inkább varrt nekem külön egy darab ilyet. Azt én boldogan fogdostam éveken át egész nap, az iskolába már nem vittem be, mert az már ciki volt, de otthon minden este elővettem. Rájöttem, hogy ez olyan, mint másnak a cigaretta vagy a hajtekergetés. Ez mindig megnyugtatott – na, nem voltam amúgy se ideges típus, de a főiskola végéig hagytam magam „gyongyózni”, de csak este, amikor vége volt a napnak.
A pécsi években is csak éjjel használtam, hazamentem és gyorsan gyongyóztam kicsit. Amikor Szegvári Menyhért megrendezte a Gőzben c. darabot (Nell Dunn: Gőzben – Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1986 – a szerk.), amiben egy kicsit debil kislányt játszottam, akkor evidens volt, hogy magammal viszem a gyongyómat.
Onnantól kezdve nem tudtam leszokni róla. Most is itt van a zsebemben, amíg veled beszélek, morzsolgatom. Nem szabad semmi másra használni – orrot fújni, kiömlött tejet letörölni… Az anya által speciálisan beszegett pelenkát csak morzsolgatni szabad.
– Nem foszlik, nem megy tönkre…
– De. Akkor mindig szerzek újat, anya bizonyos ünnepeimre mindig csinál ötöt-nyolcat… Ezek újívású gyongyók, de attól még gyongyók…
– Mari azt kérdezte tőled, milyen kutya lennél.
– Ezt nem tudom megmondani. Az én kutyám. Mindegyik.
– Csak tudjuk azt is, hogy neked mindig a legesélytelenebb… Ha elvesztesz egy kutyát, választasz egy menhelyet és kéred a legöregebb, legcsúnyább bentlévőt, aki senkinek sem kell.
– Ők a saját korukban mindig a legtökéletesebbek. Legokosabbak. Neked nem magyarázom, hogy ahogy rád néz egy kutya – mentett vagy nem mentett –, azt senki nem tudja pótolni. Az az én bajom a világgal, hogy az emberek közt szégyen, ha valaki úgy néz rád… Azt mondod, hogy ne már…
Terhes, ha valaki rajong érted… És te is terhes vagy a rajongásoddal. Én sem tudom ezt valószínűleg jól fogadni vagy feldolgozni, mégis erre vágyom.
– Azért nem semmi, amit most mondtál. Őszinteség van benne és szeretés. Kinek dobod a labdát?
– Elfogadod, ha Bálnának?
– Naná. (Bálna: alias Bálint Zsolt, kis hazánk egyik legjobb hangmérnöke, vagyis az a fajta háttérmunkás, aki nélkül nincs zene, koncert, buli – csak épp senki nem tud róla. Olyan, mint a szerkesztő a tv-műsorban. Minden rajta múlik, de a néző sose látja… – a szerk.) Mit kérdeznél tőle?
– Milyen hangszer lenne, ha nem embernek születik?
– Abból a harmincból, amin játszani is tud? Kíváncsi vagyok…
Fotók: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
