A napokban bosszankodtam azon, hogy hiába nagyok a gyerekeim, az otthoni pluszmunka és az eltérő életritmusuk miatt most sem alszom eleget (kiskorukban pláne), és érzem is ennek negatív hatásait.
Többször elém kerültek cikkek, hogy mennyire veszélyes az egészségre a krónikus alváshiány, ami a következőket okozhatja:
- hangulatingadozást,
- koncentrációs zavarokat,
- memória- és tanulási problémákat,
- balesetveszélyt (pl. a csökkenő reakcióidő és ítélőképesség miatt),
- kialakulhatnak szív- és érrendszeri problémák,
- cukorbetegség,
- elhízás,
- emésztési problémák,
- gyengíti az immunrendszert,
- egyetlen átvirrasztott éjszaka is gyulladásos választ vált ki a szervezetben,
- hosszú távon szerepet játszhat az Alzheimer-kór kialakulásában.
Az alvás egyike a legalapvetőbb fiziológiai szükségleteinknek.
Az optimális, 7-9 óra alvástól való eltérés gyorsítja a biológiai öregedést, és 24%-kal növelheti az általános halálozási kockázatot.
A dohányzás után az egyik legmeghatározóbb tényező a várható élettartam szempontjából – Semmelweis Egyetem, Oregon Health&Science University jelentései alapján. Már az ókortól vannak feljegyzések, hogy alvásmegvonást használtak kínzásként, egészen napjainkig, annyira ki lehet készíteni ezzel az idegrendszert.
A következmények tehát rendkívül súlyosak. Azonban feltűnt, hogy egyetlen cikkben sem esik szó arról a nyilvánvaló tényről, hogy
az anyák kisgyerek mellett akár évekig többször kelnek éjjel, és az otthoni gondoskodási munka miatt később sem feltétlen teljesül az elegendő alvás.
Úgyhogy rákerestem erre, hogy véletlen kerültek-e el az ilyen jellegű információk, vagy már megint ennyire láthatatlanok a nők, hogy a kutatók tudomást sem vesznek az egyik leggyakoribb, az emberiség majdnem felét érintő élethelyzetről, ami alvásmegvonással, és ezáltal súlyos kockázattal jár.
Az eredmény sajnos az utóbbi. Senkit nem érdekelt eddig, hogy a nők egészsége is veszélyben van…
Itt szünetet kellett tartanom, amíg ezt feldolgoztam. Főleg, hogy maga az orvostudomány úgy tartotta sokáig, hogy az anyai alvásmegvonás csak egy átmeneti állapot, amit a női szervezet hormonálisan kompenzál, és tud hozzá alkalmazkodni. Milyen meglepő! Hormonok, és huss, máris nem kell a nőkkel foglalkozni.
A cikkek és kutatások azokat említik, mint veszélyeztetett csoport, akik bagoly típusúak, illetve szorongó, depresszióban szenvedő emberek – anyák sehol.
A National Geographic Magazine szerint a munka követelményei, a közösségi tevékenységek, otthoni szórakozás és az internet miatt az emberek kevesebbet alszanak a modern időkben, mint akár 40 évvel ezelőtt.
Anyák említése sehol, pedig gyereknevelés több ezer éve is volt… Az alváskutatások 75%-át pedig férfiakon végezték. Miért nem lepődöm meg?
Azonban mégis kiderült, hogy a szülés után a megváltozott hormonháztartás csak az életben maradást! segíti, hogy a nő képes legyen a baba ellátására, azonban az alváshiány fizikai és mentális kárai ugyanúgy megjelennek.
Ezt először 2021-ben! vizsgálták és mutatták ki (UCLA). Itt még csak a biológiai öregedésre figyeltek fel: ha az anya 7 óránál kevesebbet alszik hónapokig, akkor biológiailag 3-7 évvel öregebb lett a szervezete, mint eleget alvó társainak. 2023-24!-ben rájöttek (Nature Neuroscience), hogy nem a hormonális változások okozzák az elbutulást (mami-agy), hanem a krónikus kimerültség! (Nahát, pedig ott van a fenti felsorolásban is…)
Majd 2025-26-ban! kimondták azt is, hogy a szülés utáni depresszió (egyik) kiváltó oka maga az alváshiány! (ReachMD)
Érdemes figyelni az évszámokat. 4-5!!! éve foglalkoznak az anyák rendkívül egészségkárosító élethelyzetével, pedig az első alváslabor már 1925-től működött, 100 éve!!
Miközben több ezer éve tudják, hogy alvásmegvonással kínozni lehet embereket, száz éve kutatják a kevés alvás negatív hatásait tudományosan is, senkinek eszébe nem jutott, hogy amúgy a nők sokkal kevesebbet tudnak pihenni, kisgyerek mellett markánsan, de a későbbi életszakaszokban is.
A nőkkel kapcsolatban ez a sok eredmény és kimutatás a káros hatásokról, figyelmeztetésről, kínzásról hirtelen mind eltűnik, nem számít, ha velük történik, a gyerekeket fel kell nevelni és pont.
Ez lényegében azt jelenti, hogy egy anya még akkor sem lehet fáradt, ha nem alszik. Mindenki más lehet, ő nem.
A társadalom elvárja a tökéletes szuperanya képét, így a fáradtságot még beismerni sem lehet, mert az azonnal panaszkodásnak, gyengeségnek minősül, sőt rá is süthetik az alkalmatlan jelzőt arra, aki ki meri mondani, hogy amúgy neki is kellene aludnia, mint bárki másnak.
Ehelyett az az elvárás, hogy csendben és mosolyogva éljenek panasz nélkül egy mindenki más esetében károsnak bélyegzett és veszélyes életmódot.
Nehéz erről indulatok nélkül írni. Mert megint az van, hogy a nőket magukra hagyták, nem figyelnek rájuk, nem hallgatják meg őket, és a társadalmi megbélyegzéssel el is hallgattatják őket.
Az első ezzel kapcsolatos kutatások ráadásul a gyerek szempontjából figyelték meg először, hogy az anya kialvatlansága hogyan hat a gyerekre, az nem érdekelte őket, hogy az anya egészsége romlik, sem azzal nem foglalkoztak, hogy az anyákat tehermentesítsék, mert nekik is jár(na) a mentális jólét.
Ez egy súlyos, rendszerszintű probléma, mivel a társadalom és ebből kifolyólag a tudományos világ is a láthatatlan munka részeként és természetes áldozatvállalásként kezelte az anyák krónikus alvásmegvonását.
Plusz van egy masszív gazdasági érdek: ha elismernék, hogy a kisgyerekes nők alvásmegvonása ugyanolyan veszélyes, mint az ittas állapot, az alapjaiban rengetné meg a patriarchális rendszert. Értjük, ugye, hogy ez mit jelent?
A cikk elején felsorolt rendkívül káros hatások hirtelen eltűnnek, ha nőkről van szó, ugyanis szükség van az ingyenmunkájukra, ezért úgy teszünk, mintha rájuk valamiért (???) nem hatna ez az alapvető biológiai szükséglet nélkülözése. Mert a nő nem ember?
A rendszerszintű vakság lényegében szándékos!
Nemzetközi elemzések szerint a nők naponta átlagosan 2,5 szer több láthatatlan munkát végeznek, mint a férfiak. Ha az állam elismerné, hogy ez az állapot betegséghez és munkaképtelenséghez vezet, az első körben óriási gazdasági terhet jelentene.
A társadalomnak el kellene ismernie az anyai kimerültséget, mint foglalkozási ártalmat, támogatni kellene a fizetett pihenőidőt és a segítséget, és bizony-bizony a férfiaknak is jóval nagyobb részt kellene vállalni a család körüli teendőkből, ha azt akarják, hogy több gyerek szülessen – ehelyett el akarják hallgattatni azokat, akik ki merik mondani, hogy nem csupa móka és kacagás az anyaság.
2025! –ben jutottunk el oda, hogy erről átfogó tanulmány született.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Ugyanakkor arra jutott, hogy ennek a problémának a megoldása hosszú távon hasznos lenne a társadalom részére is.
2025 decemberében publikált jelentése (Women, Work and the Population Puzzle) a gazdasági növekedés gátjaként azonosítja a nők többletmunkáját és az ebből fakadó egészségromlást (a nők bár tovább élnek, több időt töltenek betegségben a többletmunka miatt kialakult stressz és alváshiány következtében), sürgetve a fizetett pihenőnapok vagy állami alvástámogató programok bevezetését, a munka-magánélet egyensúlyát támogató intézkedéseket (rugalmas munkaidő, gondozási szolgáltatások bővülése, hogy csökkenjenek a nők terhei), aminek következtében viszont hosszú távon a fizetetlen többletmunka és a nemek közötti bérszakadék felszámolása jelentős GDP növekedéssel járna.
2026-ban! (január van!) elindultak olyan mozgalmak, amelyek követelik, hogy az anyai alvásmegvonást közegészségügyi válságként kezeljék.
Lassan talán eljutunk végre oda, hogy a nő is ember…
kiemelt kép: freepik
