Évekig dolgoztunk együtt, ezért közelről láthattam Gazsi Zoltán működését. Csaknem két évtizedig volt az Eisberg ügyvezetője. Cégvezetőként megengedhette megának, hogy változást hozzon az emberek életébe és egy idő után csak ez hajtotta: jobbá tenni a világot. Vezetők tucatját ébresztette rá arra, hogy ne csak a profitot nézzék: hiszen mennyi jó ügy van az országban, akiket támogathatnak! Az Önzetlenség Napja létrehozásával pedig nagyon fordított a világ kerekén.
Hat évig küzdött a vastagbélrákkal, amelyre már az eljén azt mondta neki a kezelőorvosa: maximum 1-3 évet ad. Zoli egyből rávágta: doktor úr, én leszek az a 10% százalék, akinél ez másként alakul. És valóban. Teljesen másként kezelte a betegséget, mint az emberek többsége: ahol tudott, beszélt róla és emberek tucatjait küldte el vizsgálatra. Az első kemoterápiás kezelése alatt koncertet adott a nővéreknek és a betegeknek a kórház kertjében.
Gazsi Zoli tudta, hogy sürgeti az idő, ezért ez alatt a hat év alatt annyit élt és annyi ember életét változtatta meg, mint más egy emberöltő alatt sem tesz meg.
Egy vidéki művelődési házban találkoztam vele 7-8 évvel ezelőtt. Azért keresett, mert kellett egy külsős kommunikációs ember a céghez. Este nyolckor találkoztunk, éppen a Kiskalász zenekar játszott. Őket is támogatta a céggel. Nem a szakmai tudásomra volt kíváncsi, az úgyis kiderül, ha az ember alkalmatlan. Az ember érdekelte. És az ügyek. Egyszerre több száz alapítvány mellé állt. Az elején nem értettem, hiszen úgy éreztem, hogy szétforgácsolódunk a sok kicsi ügyben.
– Zoli, miért támogatunk ennyi embert, ennyi alapítványt? Válasszunk ki egy ívet, az alapján haladjunk – kérleltem óvatosan, de Zoli hajthatatlan volt.
– Hidd el, hogy ezek az ügyek egy ponton összekapcsolódnak és visszahatnak ránk. Ha jót teszel, az sokszorosan megtérül.
Igaza volt. Támogatta a cukorbeteg gyerekeket éppen úgy, mint a mellrákos alapítványt, hajléktalanoknak segítőket, a sportolókat vagy a művészeket. Ő volt az, aki minden kérést komolyan vett és mindenkinek segíteni akart valahogy. Aztán egyszercsak feltárult előtte a Linkedin világa és Zoli rájött, hogy a benne forró gondolatokat ott kiengedheti magából.
Pillanatok alatt lett influenszer a legnagyobb üzleti portálon. Motivációs előadásokra hívták, ahol elmondta, hogy miért nem szabad a vezetőt, mint embert külön tekinteni a teljesítményétől.
„Amikor valakinek a főnöke azt mondja, hogy hagyja otthon a magánéleti gondjait, és összpontosítson a munkára, az tudhatja: a főnöke alkalmatlan vezető. Ilyesmit sem kérni, sem megvalósítani nem lehet” – írta a két éve megjelent Az életigenlő cégvezető – Emberszemlélet című könyvében.
Az utóbbi években létrehozott egy saját rendezvényt, az Önzetlenség napját, ami arról szól, amit sikeres karrierje során végig vallott: összetartozunk és együtt többre vagyunk képesek. Cégvezetők százainak sikerült megváltoztatia a gondolkozását arról, hogyan érdemes vezetőként élni, dolgozni. Sokat és nyíltan beszélt arról, hogy kötelesek vagyunk visszaadni a világnak.
„A betegséggel való együttélésem alatt azt tanultam meg az élettől, hogy ha nem lepődsz meg reakcióidon testeddel kapcsolatban, akkor szembesülsz magaddal, akkor közelítesz a reális önismerethez.
A betegség, kórház erre sok tapasztalattal szolgál: eltalálod-e, mit fogsz kibírni?
Sokan mondják: ezt meg azt már tuti nem vállalnák. Aztán maguk is meglepődnek, az életösztön mennyire erős…
A végén egyre több mindent bevállalnak, amit nem is gondoltak volna korábban.
Gazsi Zoli az első kezelések után beszélt nekünk arról, hogy mire tanította meg a betegsége. Zoli nem csak élt, hanem valóban megváltoztatta a világot.
Kiemelt kép: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
