Volt egyszer egy Alfred Uhry által alkotott nagyszerű színdarab, a Miss Daisy sofőrje. Ebből született az idén 35 éves, négy Oscar díjjal jutalmazott film, Jessica Tandy és Morgan Freeman főszereplésével. Ezt a humoros, megkapó, megrendítően emberi történetet, a Jászai Mari-díjas Egri Márta és Kálid Artúr megformálásában láthatjátok a 6SZÍN-ben.
A szereplőkkel Balázsy Panna készített interjút.
– Annak idején láttátok a filmet? Milyen hatással volt rátok a szerepetek megformálása szempontjából?
Egri Márta: – Homályos emlékeim vannak a filmről, elsősorban a két nagyszerű színészi alakítás maradt meg bennem. A próbafolyamat idején nem néztem meg újra, mert abból akartam kiindulni, ami előttem volt az asztalon, vagyis a színdarabból.
Kálid Artúr: – Én is nagyon régen láttam, azóta sem néztem meg. Egy-egy kép maradt meg, ahogy Jessica Tandy ül hátul, néz a visszapillantóba, ahogy nézik egymást, civakodnak és végül a csodálatosan szép befejezés, hogy barátok lesznek és számíthatnak egymásra.
Tandy idős volt már, amikor megkapta érte az Oscart, és Hollywood újra felfedezte. A történet fontos része maradt meg kevésbé. A zsidó kérdés, fekete kérdés.
Egri Márta: – Az előadás lényegében az egymás elfogadásáról szól, aminek köze van a fajgyűlölethez. A két ember kapcsolata messziről indul. Miss Daisy fia az, aki felfogadja a sofőrt, de Daisy hallani sem akar erről, sőt, ellenszenvet érez a sofőr iránt az első időszakban.
Szép és megrendítő, ahogy végül közel kerül egymáshoz ez a két ember.
Kálid Artúr: – Amikor elolvastam a színdarabot, rögtön arra gondoltam, mennyire örülök annak, hogy a darabnak ilyen fontos küldetése van. Nagyon jó történet, jól elmesélve – jól felépített színdarab, mert akkor tudja igazán a nézőt eljuttatni a katarzishoz, ha előtte megszeretik a szereplőket. A színészek pedig kedvességgel, humorral jutnak el erre a pontra.
A faji kérdés is humoros formában jön elő, aztán jönnek a durvább dolgok, amiket jól szerkesztve adagol az előadás – a mese lényege az, hogy az elfogadás és a szeretet mindennél fontosabb.
Egri Márta: – Jó ezt a szerepet eljátszani, mert mi Artúrral valóban nagyon szeretjük egymást, remekül működik a kettőnk közti cinkosság, jól próbáltunk együtt és alig vártuk, hogy eljátszhassuk az előadást.
Kálid Artúr: – A mi munkánk kapcsán nem kellett inspiráció, bátrak és szuverének vagyunk – ilyen értelemben nem tudom, hogy van-e hasonlóság a film és a darab között.
Egri Márta: – Amikor Venyige Sándor, a Veres 1 Színház igazgatója megkeresett minket, Artúr első reakciója az volt, hogy ő még nem annyi idős, mint Morgan Freeman a filmben.
Kálid Artúr: – Tényleg az volt az első reakcióm, hogy nem vagyok olyan öreg, mint Morgan Freeman. Pedig pont annyi idős volt, mint én.
Lehet maszkot és parókát használni, de a színpadon kevésbé működnek a gyors változások. Az öregítés nem volt opció, és sokat tanakodtunk, hogyan jelenítsük meg azt, hogy ötvenvalahány évesről nyolcvanvalahány évesre öregszik. Végül elsősorban a szemüveggel és a testemmel igyekszem érzékletesen megmutatni a folyamatot.
Egri Márta: – Szerintem természetesnek vetted, hogy miért kaptad ezt a szerepet.
Kálid Artúr: – Valóban, van egy kis előnyöm. Bár Othello még nem voltam, de nem is vágyom rá.
Végső helyszín: 6szín
Kálid Artúr: – Amikor a 6SZIN-ben eljátszottuk, olyan szinten és mértékben élt együtt a közönség és a vezetőség (Földvári Péter és Kerekes-Katz Petra) az előadással, hogy azt mondtam, hazaérkezett. A belvárosi közönség érzékenyen, kíváncsian reagált.
Egri Márta: – A közönség mindig kicsit másképp reagál, van, amelyik jobban veszi a darab humorát, de a végén mindenkit megráz, mindenkit megfog ez a történet.
Nagyon-nagyon jó érzés a nagy siker, a hatalmas taps.
A Miss Daisyt március 28-án láthatjátok legközelebb.
A történet:
A történet a ’40-es évek Atlantájában kezdődik, ahol a zsidó származású nyugdíjas tanárnő, Miss Daisy Werthan éli magányos, ám annál aktívabb életét. Az idős nő szentül hiszi, hogy mindent el tud intézni egyedül – így számos balesete után az autóvásárlást is –, és mivel véleményét nem rejti véka alá, nem is siet senki a segítségére. Kivéve Hoke Colburn, aki Daisy fiának megbízásárból sofőrként szegődik Daisy mellé. A kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, ám az évek során barátsággá alakul.
Ítélkezés vagy elfogadás? Elnyomás vagy odafigyelés? Gyűlölet vagy szeretet? – Elméletben könnyű a helyes választ megtalálni. Éles helyzetekben azonban sokszor elveszítjük a tisztánlátásunkat. De ha esélyt adunk egymásnak, hogy megértsük a másikat, meg fogjuk ismerni az ő történetét is. Ha képesek vagyunk kilépni a saját előítéleteink fogságából, könnyen kibontakozhat előttünk egy másik személyiség, aki ugyanúgy érez, mint mi, ugyanúgy szeret, fél, örül, sír, vágyakozik, elbukik és sikereket ér el. Mindnyájan ugyanazt keressük, csak mindenki másképp. Ettől ilyen sokszínű a világ, amelyben mindenkinek van hely.
Fotók: Szkárossy Zsuzsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
