„Nagyon önző vagyok, féltem az életem” – a maszkviselésről egy mellráktúlélő szemszögéből

Nevettek már ki, amiért maszkot viselsz? Balassa Gabit többször is. Pedig mellráktúlélőként pontosan tudja, mennyire nem játék egy ilyen betegség. Most viszont elege lett, nem magyarázkodik tovább. Csak arra kér, kerüld ki, ha te nem vagy hajlandó vigyázni a másikra.

Ma reggel ismét megkaptam azt a már jól ismert, lesajnáló mosolyt az irodaház parkolójában, amiben az utóbbi hónapokban sokszor volt már részem. Épp leparkoltam a kerékpárommal – mert mióta COVID van, az esetek 95%-ában kerékpárral járok mindenhová –, és jött két jól öltözött, talpig decens, öltönyben feszítő munkatárs.

Rám néztek, majd összekacsintottak: – András, vegyük fel a maszkot, nehogy megfertőzzük a kolleginát! – ez vagyok én. Csak álltam ott a virágos maszkommal az arcomon, és hálát adtam, hogy nem látják, épp milyen grimasz fut végig a számon ennek a fantasztikusnak nem, ám annál ostobább megszólalásnak hallatán. Aztán mikor felértem az irodámba, a közvetlen kollégám tokatakaró maszkkal az arcán nevetgélve jött-ment, és óránként vagy 3 megjegyzést tett arra, hogy mennyire elege van a maszkhordásból, hogy rajtunk van, és hogy most akkor ő így vagy úgy hordja-e. Eljött egy pillanat a napom folyamán, mikor nekem is elegem lett, és a józan paraszti észre hivatkozva – meg egyéb, talán nagy nyilvánosság előtt nem vállalható érvre utalva – közöltem, hogy elmegyek haza. Így kerékpárra pattantam, és hazatekertem a szép őszi napsütésben.

Igen, hordom a maszkot, igen bent az irodában is, meg akárhol, ahol emberekkel vagyok. Azért hordom, mert kimondom: igen, nagyon önző vagyok, féltem az életem. Nem mást féltek, hanem magamat, mert egyedülálló szülőként felelősségem van a gyerekeim iránt.

Nem tartom viccesnek az állakra lehúzott maszkok látványát a tanult, sokdiplomás embertársaimon sem, de a közértben a pultban álló tanulókon, vagy a buszon terpeszkedő utasokon sem. Felháborít az a sok ostobábbnál ostobább poszt a közösségi oldalakon, melyeket ezrek osztanak meg a maszkok hasznavehetetlenségéről, meg azokról a számomra minősíthetetlen érvekről, melyek ezt a mostani helyzetet a demokrácia eltüntetéséhez hasonlítják.

Igen, tudom, hogy ez a maszk nem fog megvédeni attól, hogy elkapjam ezt a vírust. A gyerekem iskolába jár, ahol a maszkviselés különös szabályai élnek, hisz tudjuk, a vírus csak a folyóson fertőz, az osztályteremben nem…

Igen, azt is tudom, hogy mikor napi 8 órán keresztül van az arcomon, megfájdul a fejem, és alig várom, hogy friss levegőn legyek. De azt is tudom, hogy ha csak 10%-kal csökkentem annak az esélyét, hogy elkapjam a COVID-ot, már megérte ez az egész hercehurca. Alapvetően azt gondolom, hogy amúgy COVID nélkül is, mikor influenzás valaki, alapból kéne maszkot hordania a közössége iránti figyelemből. Azonban ez hiú ábránd, az emberek túlnyomó többsége nem így működik. És bevallom, én sem vettem fel maszkot sosem, mikor beteg voltam, igaz, akkor inkább otthon maradtam.

Mérges vagyok. 8 évvel ezelőtt mellrákom volt, majd beledöglöttem a kemoterápiák utóhatásába, a sugár miatt a tüdőm már nem 100%-os. Élesen emlékszem arra, mikor kb. minden kemo után eltelt óra végén hálát adtam, hogy egy órával öregebb lettem.

Szóval nagyon elegem van az olyan megszólalásokból, hogy

  • nem kapok levegőt a maszkban,
  • melegem van,
  • nem megyek karanténba, mert nincs tünetem,
  • kamu a COVID.

Belefáradtam abba, hogy magyarázkodjak, rajtam miért van maszk, és miért tartom fontosnak. Belefáradtam a megjegyzésekbe, abba, hogy meg akarnak győzni, hogy miért nem kell maszkot hordani.

Én elfogadom, hogy Te nem veszel fel maszkot, de kérlek, tartsd tiszteletben, hogy én viselem.

Ne gondolj ostobának, mert én sem gondolom, hogy Te felelőtlen vagy, és önző módon gondolkodsz, butaságokra hivatkozva.

Szóval, ha találkozunk, és maszkban vagyok, te meg nem, INKÁBB KERÜLJ KI!! 

MÉG KÖSZÖNNÖD SEM KELL!!!!!

Nyitófotó: Freepik. 

Vélemény, hozzászólás?