Tűzoltó leszel vagy asztrofizikus? – Lányok, akik bárkivé válhatnak

Etikus hacker, adattudós, bionikamérnök, matematikus vagy asztrofizikus  – szakmák, amelyek képviselőit általában férfiként képzeljük el. Pedig a tehetség és az érdeklődés alapvetően nem függ nemtől, az álmaink társadalmi megítélése és támogatottsága annál inkább. Legyen végre a lányok előtt is szabad az út! Ezért küzd a Nők a Tudományban Egyesület. Október elsején újra megrendezi a Lányok Napját, hogy mindenki egyenlő esélyekkel választhasson pályát. 

Mi leszel, ha nagy leszel? Villamosmérnök, mondja a cuki, szőke copfos kislány a játszótéren, és újabb adag homokfagyit mér a kezembe. Mondhatná azt is, hogy asztrofizikus vagy alkalmazott matematikus, valószínűleg ugyanannyira meglepődnénk a válaszon. De miért is? Hiszen már egy olyan világban élünk, amelyben a nőjogi mozgalmaknak köszönhetően tényleg bármi lehet a lányokból. Már, ha tudnak a lehetőségeikről. A képlet viszont általában itt hibázik: a berögzült társadalmi normáknak köszönhetően sok kislánynak fogalma sincs, hogy létezhet számára másik út is, mint tanár nénivé válni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha valaki tanítani szeretne, ne tehetné ezt büszkén és elhivatottan. Sokkal inkább azt, hogy ha például lányként a fizika érdekli, nem kellene beérnie egy gimnáziumi állással csak azért, mert nőnek született, nem kellene lemondania a nagyobb álmokról, mert semmivel sem érdemel kevesebb lehetőséget, mint egy férfi.

Nem neked való, az fiús

Este van, az ötéves kislányom rajzfilmet néz. Egyszer csak felháborodva felkiált. – Anya, azt mondják a mesében, hogy egy lány nem lehet vasutas! – Meglepődöm, de szóhoz nem jutok, mert azonnal folytatja is.

– Pedig egy lány minden lehet, nem igaz? – néz rám reménykedve, és nekem csordultig telik a szívem. – Persze, kicsim – válaszolom bátorítóan, és tudom, nem lesz könnyű dolga.

Mindeközben eszembe jut, hogy néhány nappal ezelőtt azt mesélte, összevitatkozott egy nagyobb fiúval az óvodában, mert az nem hitte el neki, hogy az övé a kék, Mancs őrjáratos hátizsák. Azt mondta, az fiús, így nem is lehet egy lányé. Pedig miért ne lehetne? Igazából mi felnőttek szúrjuk el az egészet már gyerekkorban. A fiúkat fiúsnak, a lányokat lányosnak tartott dolgok felé tereljük, miközben ők maguk, a mi „segítségünk” nélkül is rájönnének, hogy mihez van kedvük.

Elvesznek a nők a férfiak között

Jól tudom, még mindig nagy fába vágjuk a fejszénket, ha jelentős mennyiségű nőt szeretnénk találni a nem tipikusan női szakmák képviselői között. Hiába az egyenjogúság, csak lassan javul a helyzet. A STEM (természettudomány, technológia, mérnök, matematika) szakmák területén például még mindig rendkívül kevés nő dolgozik. Azok az ismerőseim viszont, akiknek sikerült áttörniük a társadalmi elvárások falát, egybehangzóan állítják: soha nem tapasztaltak olyat, hogy egy adott problémát kizárólag férfi tudott volna megoldani. Mint minden területen, itt is a szakmai tudás, a rátermettség és a felkészültség mutatja meg egy-egy munkavállaló értékét, ez pedig még akkor sem függ a nemtől, ha bizonyos egyetemi évfolyamokon rendkívül kicsi a női hallgatók aránya a férfiakhoz képest.

A mesekönyvek sem állnak a lányok mellett

A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói,  Palócz Bence és Nagy Beáta szerint még a vizsgált mai meseírók is a nemi sztereotípiákat erősítik. A fiúk erősek, jönnek-mennek, dolgoznak, mindent megjavítanak, aktívak, bármit csinálhatnak és bármivé válhatnak, a lányok viszont általában a konyhában serénykednek, sütnek-főznek, sétálnak vagy nem csinálnak semmit.  Tanulmányuk szerint a magyar gyermekkönyvek egyáltalán nem mentesek a nemi sztereotípiáktól. További elgondolkodtató eredmény az is, hogy a tulajdonságok és jelzők tekintetében sem kapnak egyenlő esélyt a lányok a fiúkkal, ezáltal már kora kisgyermekkoruktól kezdve azt az üzenetet kapják, hogy a gondoskodó, kedves, ám passzív szerepvállalás lesz a részük, amelyben a szépségükkel, nem pedig az okosságukkal vívhatnak ki figyelmet. 

Vannak persze részei a világnak, ahol a hazai állapotoknál is rosszabb a helyzet, mégis szomorúnak tartom, hogy a 21. században tényleg nem kell messzire menni, ha egyes szakmákon belül a női nem alulreprezentáltsága a téma. Pedig nem kéne ilyen nehéznek lennie, hogy nőket találjunk ezekben a szektorokban, mindössze támogatásra, bátorításra és egy kis odafigyelésre volna szüksége a kislányoknak. A tehetség nem függ a nemtől, a társadalmi megítélése és támogatottsága azonban igen.

A Nature-díjas Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) hosszú ideje dolgozik azon, hogy megmutassa, lehet ezt másképp is csinálni. Idén – a koronavírus-helyzetre való tekintettel – ugyan online térben, de 9. alkalommal holnap, azaz október elsején újra meg is rendezi a Lányok Napját. (Egyes programokra ma éjfélig még lehet jelentkezni!) Ezen a napon fiatal lányok ezrei szerezhetnek életre szóló inspirációt a pályaválasztásukhoz. Ezen a napon az ország legjobb vállalatai, egyetemei és kutatóintézetei engedik be őket a kulisszák mögé, megnyitva a tudományos, technológiai és műszaki szakmákhoz vezető kapukat. Tavaly 62 fogadóhely várt országszerte 412 iskolából 2 286 lányt, hogy megmutassák nekik, milyen lehetőségek állnak előttük, ha ők is úgy akarják. Etikus hacker, adattudós, robotika- vagy bionikamérnök – mindegy, a lényeg, hogy a lányok érezzék, nekik is van helyük a férfiak által uralt szektorokban.

Erőt adó büszkeség

– Mutasd meg nekik! – mondta mindig a nagypapám, ha tanulásról, jövőről volt szó. Akkor nem értettem, miért ismételgeti ezt állandóan. Ma már tudom, mit szeretett volna elérni. Mélyen hitt benne, hogy teljesen mindegy, lányok vagyunk-e vagy fiúk, csak az számít, mire használjuk a képességeinket. Elérte, amit akart. Ma már tudom, mennyire igaza volt. És azt is, milyen szerencsés vagyok, hogy támogató környezetben nőhettem fel. Mert ez még ma sem adatik meg minden lánynak. Ahhoz viszont, hogy ne érezzük úgy, hogy széllel szemben harcolunk, hogy ne adjuk fel idejekorán, elengedhetetlenül fontos a család, a barátok támogatása. Tudnunk kell, hogy csupán azért, mert nőnek születtünk, nem kell rossz kompromisszumokat kötnünk, követhetjük az álmainkat, mert ugyanúgy képesek vagyunk bármire, mint a férfiak.

Egyszer az egyetemen egy tanárom gúnyosan megjegyezte az egyik beadandóm kapcsán, hogy látszik, hogy nő írta. Akkor szégyelltem magam, ma már büszke vagyok rá.

Jó lett volna, ha ebben a büszkeségben rejlő erő eddig is segítette volna az utamat, de jobb későn, mint soha. Főleg, ha az embernek már gyermeke is van. Mi több, okos, tehetséges, kíváncsi lánygyermeke. Remélem, neki könnyebb lesz az útja! Ami biztos, mi, a szülei mindent meg fogunk tenni azért, hogy azzá válhasson, amivé válni szeretne, legyen szó akár űrhajós, akár tangótáncosi pályáról. Mert nemtől függetlenül minden gyerek megérdemli, hogy küzdhessen az álmaiért.

Valahogy így, ahogy azt a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) kisfilmjén is láthatjuk: 

Nyitófotó: Facebook, Nők a Tudományban Egyesület engedélyével a Lányok Napja alkalmából. 

Vélemény, hozzászólás?