Közösségi finanszírozásból jött létre a Néma Hadsereg, melyben Rózsahegyi Barnabás a nagyapja, Wágner Levente tartalékos mérnök hadnagy, 1942. szeptember 8. és 1943. február 19. között íródott doni naplóját adta ki. Ez nem csak egy napló, hanem egy 300 oldalas időkapszula, amely színes fényképekkel gazdagítva repít vissza minket a II. világháború egyik legtragikusabb szakaszába, ahol vérrel írták a történelmet.
A Néma Hadsereg Wágner Levente (1897–1977) I. világháborús veterán, tartalékos mérnök hadnagy hiteles doni naplója, aki SAS – behívóval a 205. munkavezető törzsével és kb. 400 fő zsidó munkaszolgálatossal utazik a hadszíntérre.
A napló az 1942. szeptember 8-tól 1943. február 19-ig tartó időszakot tárja az olvasó elé. A 120 db – kiváló állapotban digitalizált, és retusált – eddig sehol nem publikált színes fénykép segítségével megelevenednek nemcsak a szenvedéssel teli mindennapok, hanem az élni akarás is.
A napló 45 év lappangás után került elő. A könyv egy megrázó haditudósítás arról, hogyan tudja az ember a legnyomorúságosabb körülmények között is megtalálni a túléléshez szükséges hitet, és reményt.
– Az olvasók nagypapám izgalmas beszámolóiból megismerhetik azokat a doni eseményeket, és azt a földbe vájt világot, amelyek eddig kevéssé voltak ismertek. A színes fotókat nézve szinte megérinti az olvasókat a Don folyó felől érkező, csontig hatoló hideg szél. Vagy a kiégett épületeket látva megérezhetik a füst szagát – mondja Rózsahegyi Barnabás.
A naplót olvasva és a fényképeket látva szemünk elé tárul egy eddig még nem ismert világ. Hisz ez előtt a napló előtt nem volt olyan képes beszámoló, mely ennyire pontosan nyomon követhetővé tette volna azon katonák mindennapjait, akik az utak járhatóvá tételén, a haditechnika tárolásán és a téli szálláshelyek kialakításán fáradoztak.
A haditudósítókat megszégyenítő precizitással megírt napló kézzelfogható közelségbe hozza a nyolcvankét évvel ezelőtti történéseket, és segít azokat megérteni. Wágner Levente , vagy ahogyan barátai hívták Lóci, mindenben megtalálta a szépet, ami feledtetni tudta a borzalmakat. A hazulról kapott egy kilogrammos csomagban, a „bennszülöttek” apró kedvességeiben, a táj szépségében, a cári időket idéző ortodox templomokban vagy a korabeli szovjet haditechnika újításaiban. Sose hagyta el magát, még ott kint is tanult.
Lóci gyorsírással írt le mindent, és évekkel később itthon gépelte le a naplót, melyet mi változatlan formában adunk közre. Az eredeti napló színes fényképeket nem tartalmazott, sem hadtörténeti dokumentumokat, sem térképeket. Ezeket már mi készítettük el. Amivel még izgalmasabbá, és jobban érthetővé váltak a nyolcvankét évvel ezelőtti történések.
A naplóban leírtak főbb adatai: 5390 megtett kilométer, ebből 4140 km vasúton, kb. 900 km teherautón, kb. 350 km gyalogosan. 76 helység, a 156 nap alatt számos életveszélyes helyzet. A leghidegebb napon –42 o C.
– A közösségi finanszírozással létrejött könyvet ajánlom azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök. Ők a doni borzalmakat túlélve évtizedekig senkivel sem beszélhettek azokról a traumatikus eseményekről, melyeket ott átéltek. Legyen ez a könyv egy főhajtás előttük – hiszen 1972-ig büntetendő cselekmény volt pusztán a „doni csata” megemlítése is – mondja Barnabás.
Jó olvasást kívánok ehhez a nem mindennapi könyvhöz, és tisztelet a hősöknek. Mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!
fotók: Wágner Levente/ Néma hadsereg kiadó
Hasonló íásokat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
