A 3-6 esztendős korosztályban a bántalmazás ugyan még nem tudatos, de már egy igazán komoly probléma előszobája lehet. Ezt igyekeznek kiküszöbölni elhivatott óvodapedagógusok egy speciális program alkalmazásával.
Napjainkban sajnos egyre többször hallunk 18 éven aluliak körében előforduló verbális és fizikai abúzusról. Időnként a bullying tragikus következményekkel jár, sok gyermek nem tudja feldolgozni az őt ért sérelmeket.
Ha azt gondoljuk, hogy ez a probléma csak iskoláskorban merül fel, akkor nagyot tévedünk.
Már az óvodában megjelenik a kortársbántalmazás, és bár természetesen még nem ölt olyan méreteket, mint a későbbiekben, azért komoly odafigyelést igényel.
NyugiOvi Program
2015 óta működik országos szinten a NyugiOvi Program, amely dr. Jármi Éva, az ELTE-PPK adjunktusának szakmai vezetésével kelt életre. A kezdeményezés a kortárs bántalmazás elkerülését és az óvodáskori agressziót kezeli.
– Kiemelten fontos, hogy már a 3-6 éves korosztályban elkezdjünk foglalkozni a témával – kezdi Molnár Mariann, az Albertfalvai Óvoda függetlenített óvodaigazgató-helyettese.
– Nálunk négy éve óta van jelen a NyugiOvi, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az óvodapedagógusok töretlen lelkesedéssel építik be a gyerekek mindennapjaiba, a szülők részéről pedig abszolút támogatást kapunk mindehhez – mondja Molnár Mariann.
– Kollégáim szívvel-lélekkel állnak az ügy mellé, nem csupán egy plusz feladatként tekintenek rá. Maga a bevezetés néhány hetet vesz igénybe, aztán időt kell hagyni arra, hogy a tapasztaltak leülepedjenek a kicsikben. Később pedig a kollégák rendszeresen vissza tudnak nyúlni a tanultakhoz.
– A NyugiOvi Program főszereplője Szepi, a félénk, megszeppent űrlény, aki időről időre a gyerekek segítségére szorul.
A fő nyomvonal pedig az ún. ötujjas szabály, amely a következőkre vonatkozik: „Mindenkit befogadunk!” , „Elmondjuk, amit érzünk!”, „Nem bántjuk egymást!”, „Megvédjük azt, akit bántanak!” „Szólunk, ha valakit bántanak!”.
A gyerekek rendelkezésére áll egy kis csengő, amivel jelezhetik, ha probléma adódik, az óvó néni pedig azonnal beavatkozik. – tudjuk meg Molnár Marianntól.
– Az ideális az, amikor az egész közösség, az összes dolgozó alkalmazza a NyugiOvi szabályait, így bármikor alakul ki konfliktushelyzet, egy felnőtt mindig tud segíteni. Ezzel kapcsolatban a szakmai napokon egymásnak is átadjuk a tapasztalatainkat.
Az Albertfalvai Óvodában minden érintett szülő megkapja a program részletes tájékoztatóját, illetve előzetes, majd utólagos felmérés is készül. Molnár Mariann nagyon sikeresnek tartja a kezdeményezést, a családok rendszerint a gyerekek otthoni viselkedésével kapcsolatban is pozitív változásokról számolnak be.
– Boldog vagyok, ha a kicsi bármit is hazavisz a programból, esetleg megpróbálja alkalmazni a technikákat vagy átadja például a testvérének – mondja Molnár Mariann.
– A NyugiOvi folytatása egyébként a Békés Iskolák Program, amely hasonló célt szolgál. Az ovisok körében az agresszió még nem feltétlenül tudatos, inkább abból ered, hogy keresik a helyüket a közösségben, később ez a viselkedés általában elkopik. Ha azonban a gyermek olyan családban él, ahol mindennapos a fizikai, verbális bántalmazás, akkor az óvó néniknek lényegesen nehezebb a dolguk. – emeli ki.
– Iskoláskorban pedig már más értelmet kap az abúzus, ott sajnos abszolút tudatos.
Éppen ezért elengedhetetlen már a legkisebbeknél elkezdeni az érzékenyítést, megtanítani őket arra, hogy mit okoz ez a fajta viselkedés akár érzelmi téren, akár a fizikai fájdalom tekintetében. – mutat rá Molnár Mariann.
Bornemissza Viktória az Albertfalvai Óvoda székhelyépületében a Tulipán csoport gyerkőceit terelgeti hatalmas szeretettel. Az óvónő számára nem volt kérdés, hogy szívesen vág bele a „NyugiOvi” Programba, hogy ezzel is pluszt vigyen a kis Tulipánok mindennapjaiba és megtanítsa nekik a konfliktusok helyes kezelését.
– Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy szabad kezet kap a pedagógus ebben a programban, így el tudom érni, hogy a tematika passzoljon a csoport jellegéhez, a gyerekek életkorához. Azt hiszem, Szepivel sikerült nagy eredményeket elérnünk, minden kis ovisom rendkívül nyitott volt rá – árulja el Viktória.
– A családok támogatását is élvezem, Szepit például egy nagymama készítette nekünk, az űrhajóját pedig egy apuka. A kis űrlény tehát járművel érkezett a csoportszobába, de nem mert kiszállni belőle néhány napig. A gyerekek pedig szeretettel vártak rá, megbeszéltük, hogy nyitni kell mások felé és el kell fogadnunk a másikat.
Amikor aztán Szepi kimerészkedett az űrhajóból, az egy nagyon szép pillanat volt.
Hetek alatt sorra vettük az öt szabályt, kellő időt hagyva mindegyikre, mert fontos, hogy a tanultak berögzüljenek. Mivel a szülők folyamatos tájékoztatást kapnak a program során és otthon is beszélgetnek róla, így még hatékonyabban működik a dolog. – avat be az óvónő.
Szepi mindig egy bizonyos problémával jelentkezik, amelyről levelet ír a gyerekeknek, ők pedig közösen ötletelnek, mi legyen a megoldás.
– Az első nehézséget az okozta a kis figurának, hogy egy idegen bolygóra csöppent, és az ott élő űrlények nem fogadták be őt. Itt az volt a kis Tulipánok feladata, hogy kitalálják közösen, miként tudnának segíteni a riadt Szepinek. Megismerkedtek tehát az elfogadás fontosságával – mondja Bornemissza Viktória.
– Minden problémakörhöz kapcsolódnak játékok, így haladunk lépésről lépésre, a pedagógusnak pedig szabad keze van a megvalósításban. Nagy kedvencünk volt például Szepi tánca, amely az ő bolygóján népszerű és megtanította az ovisainknak, azóta is járjuk. A lépések egyre nehezebbek és csakis együtt, egymás kezét fogva lehet mozognunk.
Itt hangsúlyt kap az odafigyelés, az összetartozás fontossága.
Szepi annyira a gyerekek szívéhez nőtt, hogy egyszerűen nem tudták elengedni őt. Az óvó néni így aztán kitalált egy megoldást, hogy ne kelljen megválniuk a kedves kis figurától a program végeztével sem.
– Az, hogy időnként játszottak vele, kevésnek bizonyult, szerettek volna többet vele lenni. Így született meg Vándor Szepi ötlete.
Minden héten egy-egy gyermek hazavihette a kis kedvencet, de nem ám akárhogyan! A csoport közösen döntötte el, hogy az adott héten ki érdemelte ki, ki az, aki a legtöbb jót tette, aki a legfigyelmesebb volt. – mutat rá az óvónő.
– Vándor Szepihez járt egy kis napló is, amelybe a szülők beleírták, hogy mi történt a hétvégén a cuki figurával a családnál, ezt hétfőn felolvastuk, fényképeket is kaptunk hozzá.
Érdekes volt látni, hogy hétről hétre egyre komolyabb szempontok merültek fel a kicsikben és nem volt belőle probléma, hogy ki viszi haza, együtt örültek a másik boldogságának. Hiszem, hogy megéri energiát fektetni a programba, tényleg csodát lehet tenni vele – összegez Viktória.
Fotók: A szerző saját felvételei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
