Ma már a szemünk se rebben, ha meeting közben berongyol a gyerek vagy a párunk, hogy bepakolja a szárítóról leszedett ruhákat, vagy valamelyik gyerek azonnali segítséget kér a toalettről. Azt hittük, hogy már nem lehet minket meglepni. De. Legyen az közös pisilés egy online workshopon résztvevő hölgynek köszönhetően, vagy saját baklövéseink céges továbbképzésen. Az elmúlt év vicces pillanatait ti mondtátok el, mi pedig közzétesszük.
Valljuk be, az online életnek nemcsak nehézsége, gyönyöre is van: nincs jobb annál, mint 4 perccel a zuhanyzás után, csodás sminkben, blúzban és természetesen mackónadrágban bepattanni a laptop elé, hogy trillázó hangon csacsogjál a kedves ügyfeleddel. Vagy a kevésbé kedves főnököddel. Netán részt vegyél egy izgalmas workshopon. Az online élet legfontosabb kelléke az volt, hogy megtanuljunk minimum két-három platformot használni, mert az ügyfél biztosan nem azt használja, amit mi is.
És melyik két gombot kell azonnal megtalálni mindenhol? A tapasztaltak már mondják is: a kamera és a mikrofon kikapcsolásának gombját, hogy senki se lássa, ha nem frissen mosott a hajunk, ha a reggeli utolsó morzsáit kapnánk be meeting közben, netán bepakolnánk a megbeszélés közben egy adag ruhát a mosógépbe, vagy esetleg a paprikás krumplihoz szeljük fel a krumplit, csak hogy minden fronton helytálljunk.
Valószínűleg kevésbé járatos volt a legfontosabb gombok kezelését illetően történetünk következő főhősnője, aki egy hetven fős online előadásra jelentkezett, ahol mindenki látott mindenkit és szabadon kérdezhetett. Sokszor talán hosszabbak ezek az előadások, mint amit az ember egy ültő helyében kibír.
Így fordult elő, hogy a természet hívta a főszereplőnket, és akkor bizony menni kell. Igen ám, de a hölgy se a kameráját se a mikrofonját nem kapcsolta ki – írta nekünk a képzésen részt vevő Gabi –, és nyilván nem akart lemaradni az előadásról sem, hát vitte a teljes csapatot is a toalettre.
„Mi hiába kalimpáltunk és integettünk neki – ő ezt nem vette észre. Mindent láttunk. Az adminisztrátor végül intézkedett és megszakította az előadást, de akkor ő már nagyjából túl volt mindenen. Mi is.” Hetven ember lett itt kérem szépen gazdagabb egy élménnyel. Ha akarta, ha nem.
Az online tér sok turpisságra megtanított ez alatt az egy év alatt minket. Egy iskola vezetője írta, hogy pedagógus kollégái gyorsan tanultak a webes alkalmazásokról, és fel is használták a továbbképzésen megszerzett tudást: az első 5 percben képernyőképet készítettek magukról, ahogy ülnek a gép előtt és figyelnek, majd azt beállították háttérképnek – és leléptek. „A végén lebuktak, mert egyikük nem vette észre, hogy nem kapcsolta ki a háttérképet, és visszaült saját maga elé. A többiek már későn szóltak neki privát chatben, én remekül szórakoztam” – meséli Zsuzsa, akinek van még egy jópofa pedagógus sztorija.
„Ugyancsak Zoom-meeting, mi vezető pedagógusok beszélgettünk egymás között: az egyik résztvevő férje azonban megjelent alsógatyában a háttérben. Próbáltunk szólni neki, hogy egy pucér pasi van mögötte, de azt hitte, viccelünk. Körülbelül 5 perc múlva a fickó beintegetett, azt hitte, a felesége a gyerekekkel beszél. Szegény kolléganő arcát nem igazán tudom elfelejteni, azzal a lendülettel ledobta a laptopját, de még hallottuk ahogy ordibál. Végül az adminisztrátor léptette ki.”
Az online oktatásnak is megvannak a szépségei. Főleg egy elsőssel. Olvasónk fiát nem nagyon köti le a fél délelőtt tartó online oktatás. „Zsoltika úgy akarta megbosszulni, hogy játék helyett odakényszerítettem a számítógéphez, hogy egy óvatlan pillanatban elkezdte felém fordítani a képernyőt. A baj csak az volt, hogy aznap megcsúsztam a reggeli készülődéssel, és meztelenül rohangáltam, mindössze egy törölközővel a fejemen” – írta olvasónk, akinek ezzel még nem értek véget az online oktatási élményei, ugyanis lányával is van egy emlékezetes pillanata.
„Gyanútlanul zuhanyoztam reggel és már-már alfa állapotba kerültem, annyira lelazított, amikor a lányom feltépte az ajtót, hogy azonnal jöjjek, mert virágot kell rajzolni, és már csak 10 perc van hátra a leadási határidőig! Ha nem küldi be, egyest fog kapni. Kiugrottam a zuhany alól, magamra kanyarintottam egy törölközőt, gyorsan megnéztem YouTube-on a »virágrajzolás kezdőknek« című pár percet, és gyorsan papírra vetettem egy árvácskát. Négyest kaptam rá, mindannyiunk megkönnyebbülésére.”
Ki ne járt volna úgy unalmas céges meeting közben, hogy a kamerát kikapcsolva suttyomban enni/inni/bármi mást csinálni kezdett? Neve elhallgatását kérő kolléganőnk nekünk bátran bevallotta a saját sztoriját.
„Online céges előadás, kétszáz fővel. Nem kell bekapcsolni a kamerát, ami azért tök jó, mert bármit csinálhatok közben. Elindul az előadás, kicsit uncsika, szóval kimegyek a konyhába és megnézem, mit ehetnék. Aha!! Itt van még a tegnapi pogi, de jó! No de milyen legyen sajtos, vagy tepertős? Nekiállok kicsomagolni a papírtasakból, kiveszem a pogit, aztán visszacsomagolom a maradékot. Nem, inkább mégis a másik legyen, a tepertős finomabb. Újra kicsomagolom, visszateszem a sajtosat és kiveszem a tepertőset. Újra visszacsomagolom.
Hirtelen észreveszem, hogy nem beszél senki, tök csönd van a fülesemben. Mi van, ezek megkukultak? Megvonom a vállam, leveszek egy tányért, csattog, zörög kicsit, bevágom a szekrényajtót és visszaslattyogok. Ha nem akarnak beszélni, hát nem beszélnek.
Akkor a moderátor udvarias, ám kissé feszült hangon közölte, hogy most akkor leveszi a hangot mindenkiről, mert ez a pár perc nagyon durva volt. Ingatom a fejem, nahát, mennyire bénák ezek, még meetingelni sem tudnak rendesen. Aztán összeállt. Ez mind én voltam. Végighallgatták, ahogy a zörgős papírtasakot lassan és alaposan kinyitom, turkálok benne, visszacsukom, megigazítom a papírt, hogy rendesen álljon a pulton, újra kinyitom, újra visszacsukom, csörömpölök a tányérokkal, bevágom a szekrényajtót. Éppen csak nem fütyörésztem hozzá. A következő perceket röhögéssel töltöttem, szigorúan levett mikrofonnál.”
A lényeg a humorérzék! Nehéz ez az online élet mindenkinek, de úgy szép, ha zajlik. Ha van hasonló vicces történetetek, szeretettel várjuk a noivalto@gmail.com-ra. Kalandra fel!
